Menni vagy maradni? – ez itt a kérdés

Nem hat az újdonság erejével, nem a spanyolviaszt találják fel, akik időnként elgondolkodnak, és felteszik maguknak a kérdést: menjünk, vagy maradjunk? Mármint itthon. Az országban. Hogy miért? 

Hát például azért, hogy ne kelljen havonta sakkozni a fizetéssel, hogy ha kifizetem ezt, azt, amazt, akkor mennyi marad, most éppen mit tudjak fizetni, hogy maradjon némi pénz a következő fizetésig, és így tovább.

A napokban nyilvánosságot kapott egy bukaresti közvélemény-kutató intézet felmérésének eredménye, mely szerint a lakosság 35 százaléka végleg elköltözne Romániából.

A Daedalus közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a kisjövedelmű, középfokú iskolai végzettséggel rendelkező férfiak hagynák el véglegesen az országot a jobb anyagi megélhetés miatt. A felmérést készítő szervezet menedzsere, Daniel Enescu szerint a szegénységgel magyarázható leginkább a romániaiak kivándorlási szándéka.

A közvélemény-kutatást hét országban végezték több mint kétezer személy megkérdezésével. A román, bolgár, szerb, horvát, török, cseh és szlovák válaszokat összesítve megállapították, hogy a romániai kivándorlási hajlandóságnál csak a szerb és bolgár emigrálási kedv magasabb.

A három legnépszerűbb ország, ahová elköltöznének: Németország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok.

Aradiakat kérdeztünk, hogyan vélekednek ezzel kapcsolatban, valamint elbeszélgettünk a romániai életkörülményekről, és olyan kérdéseket tettünk fel neki, mint: gondoltál-e már arra, hogy elmész innen, mikor, miért? Mi tart vissza attól, hogy indulj a nagyvilágba? Melyik országban élnél szívesebben? Miért?

Ha nem, akkor miért nem? Ha gyermeked, ismerősöd, barátod kérne tőled tanácsot, mit mondanál? Mire biztatnád? Menjen vagy maradjon?

Lássuk, hogyan vélekednek a megkérdezettek.

Imre, 31 éves raktáros

Csak 35 százalék menne el? Az szerintem kevés. Én alapvetően elégedett ember vagyok, de ha az életkörülményekről van szó, hát azt tudom mondani, bőven hagy kívánnivalót maga után. Nézzük csak a fizetéseket: nincs középút. Van, aki hülyére keresi magát, van, akit egyáltalán nem fizetnek meg. Ma Romániában, ha csak nyugisan akarsz élni – nem luxusban! –, és nem egyik napról a másikra a bizonytalanságban, akkor minimum, de a nagyon minimum 2000 lejes fizetés kellene legyen. Az árakhoz és a kiadásokhoz mérve egy reális minimálbér kellene legyen ez az összeg. Most mondhatják, hogy ez elégedetlenkedés, de nem az. Ez csupán józanésszel végig gondolva a mindennapi élet. Ezért nem vetem meg és nem ítélem el, aki más országban próbál megélni. Olyan helyen, ahol van értelme, ha dolgozol, ahol megfizetik a munkádat. Mert senki nem ingyen várja a fizetést, mindenki megdolgozik a pénzért. Én is mennék bárhová dolgozni, ahol megfizetik, de kisgyerekem van, nem hagyhatom most a családot, de a gondolat a fejemben van, és amint jön a lehetőség, mentem is. A jövő miatt, a gyermekem érdekében. Végleg nem költöznék már el, de volt időszak, amikor végleg itt hagytam volna az országot. Ha választhatnék, akkor Németországban vagy Ausztriában élnék, ott nagyon jók az életkörülmények, sok ismerősöm oda emigrált. Ha a gyerekem majd egyszer azzal áll elő, hogy elmegy innen, mert máshol jobb, én csak támogatni fogom. Nem lehet tervezni ebben az országban.

Zoltán, 22 éves munkanélküli

Romániában az életkörülményt még megközelítőleg sem lehet hasonlítani a nyugati, illetve más fejlettebb országokéhoz. Ez tükröződik a minimálbér valóban minimális mivoltán, és az életszínvonalat sem lehet nagyon hasonlítani más országokéhoz. Sajnos ez van, lassan eltűnőben van a bűvös középosztály, és az emberek nem három, hanem csupán két részre oszlanak. Gazdagok és szegények, más szóval: vannak, akik jól élnek és vannak, akik éppen csak megélnek. Ilyen körülmények közt igazából nem kérdéses a menni vagy maradni. A középiskola után, amikor volt egy adott munka más országban és lehetőségem nyílt rá, hogy kipróbáljam, kihasználtam ezt, és ezek után is ki fogom. Hogy miért?  Azért, mert pl. Ausztriában két hónap alatt lehet keresni annyit, mint Romániában egy év alatt. Ez – úgy gondolom – elég motivációnak. Örökre nem költöznék el, ahogy sok ismerősöm, viszont ha az ember nem akar egész életében albérletben lakni, vagy fizetni a banknak egy lakás áráért másfelet, ez a megoldás. Magyarországon éltem a legtöbbet külföldi útjaim során, az életszínvonal jobb, viszont ha nincs egy saját lakás, megtakarítani itt sem lehet, ezért alapból megpróbálom lebeszélni ismerőseimet, ha Magyarországról van szó. Németország, Ausztria, Svájc, Hollandia, Norvégia, Anglia és számos fejlett ország van, ahol viszont megéri dolgozni. Szóval, ha valaki megkérdezne, mindenképpen az előbb felsoroltak közül ajánlanék. Én szívem szerint Amerikába szeretnék menni, remélem, hamarosan összejön, azt viszont tudom, hogy nem a romániai fizetésből fogok elutazni. A kérdésre hogy „menj vagy maradj?” egyértelmű a válasz: ha lehetőség van rá, menj!

Katalin, 31 éves háztartásbeli

Elég gyakran járunk Magyarországra vásárolni, és azt tapasztalom, hogy ott sokkal gyengébb a vásárlóerő, mint Aradon. Amíg itthon tele van a pláza és egyéb bevásárló üzletek, addig a túloldalt sokkal kevesebb embert látok a Tescóban vagy plázákban. Gondolkodunk, hogy telepedjünk ki Magyarországra, de már kétségeink vannak, ugyanis ott sem rózsás a helyzet, és míg az ország gazdasági helyzete helyre áll, az több évtized is lehet, de a jelek itt Romániában sem arra utalnak, hogy a gazdaság ívelne felfele. Szóval ez egyelőre egy nagy kérdőjel.

Én éltem Angliában másfél évet, a válság kellős közepén mentem ki dolgozni. Meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy a válság ellenére az emberek szinte pazarolják a pénzt, és én is megengedhettem magamnak olyan dolgokat, amiket itthon nem. Míg itthon egyik hónapról a másikra éltem, addig Angliában félre tudtam tenni.

Én mindenkit csak biztatni tudok, aki a megélhetés érdekében elhagyná az országot. Mindenki mérje fel az életkörülményét, a jelenlegi helyzetét, bizony vannak olyan szituációk, hogy abban a helyzetben nem hagynám el a hazámat: pl. gyerek, férj, feleség, család, aztán jön a honvágy. Viszont, ha valaki független, nyelvet akar tanulni, világot látni, pénzt keresni, az vágjon bele gondolkodás nélkül.