Merjünk kérni, merjünk szeretni!

Évről évre egyre többen jönnek el Marosillyére Bethlen Gábor szülőházának kertjébe, megújulni hitben, egymás iránti szeretetben.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány szervezésében zajló szövetség napja immár 25 esztendős múltra tekint vissza. Böjte Csaba ferences szerzetes a kilencvenes évek elején mennybemenetel ünnepe táján Déva várára hívta meg a környék magyarságát, hogy együtt ünnepeljenek. – 25 évvel ezelőtt a dél-erdélyi magyarság szét volt szórva, mint oldott kéve és úgy gondoltam, jó volna valahogy közelebb kerülni egymáshoz. Isten el mert jönni közénk karácsonykor, felénk nyújtotta a kezét, hogy kössünk szövetséget. És mi mindannyian az újszövetség népei vagyunk, katolikusok, protestánsok, ortodoxok. Árpád vezér idején is éltek itt a Kárpát-medencében mindenféle népek: avarok, szlávok, talán még székelyek is, és ő merte egy asztalhoz ültetni őket, vérszerződést kötni, és így született a mi népünk. Meg vagyok győződve, hogy ha összefogunk, akkor a Kárpát-medencéből valóban tündérkert lesz mindannyiunk számára, de ha berzenkedünk, civakodunk, akkor egymás életét könnyen pokollá tehetjük. Minden évben elhozom a gyermekeimet és aki eljön, mindenkit nagy-nagy szeretettel fogadunk, hogy tudatosan kössünk szövetséget az életért, fennmaradásért, azért, hogy szülőföldünkből tündérkert legyen – mutatott rá a szövetségkötés napjának lényegére Böjte Csaba atya.

A Tóth János csernakeresztúri plébánossal és fr. Albert Leánderrel közösen bemutatott ünnepi szentmisén elhangzó evangéliumi részre – a vak koldusként élő Bartimeus gyógyulást kérő kiáltására – utalva Csaba testvér elmondta: mernünk kell kérni, hiszen a jó Isten mindent megad számunkra, ami az épülésünket szolgálja. A hatezer gyermeknek menedéket, otthont, családot adó Szent Ferenc Alapítvány mindennapi életéből kiragadt példákkal szemléltette Isten megtapasztalható jóságát, kegyelmét.

Aki ott volt, a Veresbástya kertjében, maga bőrén is érezhette az isteni kegyelem és az önzetlen embertársi szeretet jeleit. Hiszen jólelkű felajánlásokból olyan gazdag kulturális program állt össze az idei szövetség napjára is, amelybe szoboravatástól és korabeli fotó-, pénzérme-kiállítástól, lovasbemutatón, reneszánsz és néptáncon át népi rock koncertig sok minden belefért. És közben olyan mennyiségben főtt az ízletes gulyás és sült a kiskunhalasi csapat sok száz palacsintája, hogy mindenki jóllakott, még útravalót is csomagolhattak a távolabbról érkezőknek. – Idén tízedik esztendeje, hogy itt, Marosillyén szervezzük meg a szövetség napját. Már hetek, hónapok óta készülünk erre az eseményre. Folyamatosan jöttek mindenfelől a felajánlások, így nagyon színes, vidám programot tudtunk összeállítani. Itt sohasem törekszünk arra, hogy minden mozzanat pontosan le legyen szögezve, sok a spontaneitás és azt hiszem, ez is hozzájárul a rendezvény családias hangulatához. Nagy örömömre szolgál, hogy évről évre egyre többen jönnek el ez alkalomra, messzi földről, de innen a mi vidékünkről is, és egyre többen kapcsolódnak be aktívan a nap megszervezésébe – fogalmazott Varga Csaba, a Veresbástya várkapitánya, külön köszönetet mondva a Communitas Alapítvány kuratóriumának, mely idén is több síkon támogatta a szövetség napját: 1500 lejjel a műemléképület parkolójának lekövezését, szintén 1500 lejjel a Marosillye múltját bemutató fotókiállítást és 1000 lejjel magát a rendezvényt.

 

Bethlen szobrot avattak

 

Régi jó barátként, támogatóként jöttek el idén is a Bakonyerdő Zrt.,  illetve az e körül alakult baráti társaság képviselői, akik tíz esztendővel ezelőtt kopjafát helyeztek el a Veresbástya kertjében. Utóbbit időközben parkosították is, fákat ültettek, padokkal szerelték fel az udvart és rendszeresen eljárnak kaszálni, kertet gondozni Marosillyére. Ezúttal különleges ajándékként hoztak egy hatalmas tölgyfából kifaragott, életnagyságú Bethlen Gábor-szobrot, melyet Csurgó Gábor fafaragó készített, a budapesti Hősök terén álló fejedelmi szobor mintájára. A szoboravatáson Kulcsár Attila az adományozók nevében szólt a jelenlévőkhöz, a dévai református gyülekezet énekkara pedig egyházi kórusművek előadásával tette ünnepélyesebbé a pillanatot.  A Veresbástya kertjében elhelyezett szobor körül a 100 évvel ezelőtti Marosillyét bemutató képkiállítást tekinthették meg a jelenlévők. – Két környékbeli orvos felajánlásaként kaptuk ezeket a régi képeket, szám szerint 21-et, melyeket felnagyítottunk, beüvegeztünk és a Dévai Művészeti Líceum által biztosított állványokon állítottunk ki ez alkalomra. A továbbiakban a képekből a Veresbástya pincehelyiségében rendezünk be állandó kiállítást – mondta Varga Csaba.

 

Erdélyi fejedelmek ezüst tallérjai

 

A Szövetség napján további kiállításanyaggal is bővült a Bethlen szülőház „kincstára”. Kovács László, békéscsabai éremgyűjtő az erdélyi fejedelemség korában használt pénzek másolatát, illetve Bethlen Gábor széles garasát eredetiben hozta ajándékba. A pénzek az épület egyik emeleti termében kerültek kiállításra, üvegezett tárolóhelyen, a terem falaira pedig Véghné Cs. Szabó Judit tipográfus által gondosan elkészített 11 pannó kerül, melyeken felnagyítva tekinthetők meg az erdélyi fejedelemség különböző időszakaiból származó ezüsttallérok.

Lovastorna

A szoboravatás, kiállítás-megnyitó között színes műsor zajlott a Bethlen szülőház tövében felállított színpadon. A királyhegyesi asszonykórus gyönyörű dalait a Csurgó Hagyományőrző Néptáncegyüttes követte, akik Fülöp Boglárka oktató vezetésével sárközi karikázót és délalföldi páros táncokat, moldvai ugróst jártak. Utóbbinak akkora volt a sikere, hogy a színpad előtt táncházat kellett rögtönözniük az előadóknak. Közben a dévai Renaissance együttes legapróbb táncosai vették birtokba a színpadot, korabeli branlekkal szórakoztatva a közönséget. Végül pedig a petrozsényi és pécskai zumbás lányok pörgették maximumra a hangulatot.

A délutánnak egyik fénypontja volt a Szent Ferenc Alapítvány csíkszentsimoni házának lovasbemutatója. – Fontosnak tartom, hogy a fiatalok szeressék szülőföldjüket, ne nyűgként, hanem lehetőségként tekintsenek rá, tanuljanak meg gazdálkodni, ezért a szentsimoni házunkban gazdaiskola működik, ahol többek közt lovagolni is megtanulhatnak gyermekeink – konferálta fel Erős Géza lovastorna-oktató lelkes kis csapatát Böjte Csaba atya. – Tíz fiatallal foglalkozom Szentsimonban. Most vágtázó lovon mutattunk be néhány gyakorlatot, amihez kell némi erő és bátorság. A lovastornának Romániában alig 15-20 éves hagyománya van, Nyugaton ennél több, de valójában még a rómaiak idejében kezdték el a nyereg nélküli, csupán kantárral felszerelt lovon végzett tornát – meséli Erős Géza, miközben büszkén pásztázza végig szemével a Marosillyén bemutatkozó öt tanítványát. Négyükkel szóba is elegyedünk. Drăgan Izabella elárulja: Szentsimonban ismerkedett a lovakkal és bizony komoly munkájába került legyőzni a félelmét. Valójában úgy sikerült, hogy nagyon-nagyon megszeretett egy lovat. Amúgy Herceget, a Marosillyére elhozott mént is nagyon kedvelik és valamennyi általuk gondozott társát. – Mi szoktuk etetni, pucolni, megkörmölni, megpatkolni, legelőre vinni a lovakat – mesélik a fiatalok, akik a mindennapi tanórák után 3-4 órát lovagolnak. Póra Erika és testvére igazából lóháton érzi magát biztonságban. – Egerszéken születtem és azt hiszem, a lovaglást a járással egyszerre tanultam. Szőrén ültem a lovat – meséli Erika. Fiútestvérét már a motorok világa csábítja, de a tizenéves leány mindenképp szeretne a lovak mellett maradni. – Egy jól tartott ló akár 40 évet is elél. Itt, Romániában viszont általában 15-20 évet élnek a lovak. Rosszul bánnak velük – mondja bánatos hangon Erika, s érezni lehet, hogy szíve mélyén nagyon változtatna ezen az állapoton.

 

Palmetta-koncert

 

Az egész napos lelki, szellemi, testi épülést a budapesti Palmetta zenekar nagyszerű koncertje zárta. – Idén ünnepeljük 10 éves fennállásunkat és úgy gondoltuk, a jubilálásba a jótékonyság is belefér. Ezért felajánlottuk a Szent Ferenc Alapítványnak, hogy egy-egy koncerttel örvendeztetjük meg a különböző településen élő gyermekeit. Marosillyén kezdtünk egy jó hangulatú gyermekkoncerttel, Déván folytatjuk komolyabb hangvételű műsorral és a következő hetekben, hónapokban az alapítvány több házába is ellátogatunk – fogalmazott Kima Róbert együttesvezető. A csapatról elmondta: ismert és kevésbé ismert magyar népdalokat dolgoznak fel a Kárpát-medence különböző vidékeiről. A dalok szövegét, dallamát megőrizve, rockos hangszerelésben tálalják azt koncertjeiken, lemezeiken, hiszen meggyőződésük, hogy így könnyebben átörökíthető a népdalkincs az ifjak szívébe. És az tény, hogy Marosillyén nagyon jó hangulatot sikerült teremteni, a gyerkőcök csupán helyszűke miatt nem perdültek táncra.

A szívek tehát megnyíltak. A szövetség erősödött. A széthulló kéve szálai egymásba fonódtak és évről évre látni, hogy termést hoznak.