„Mi magyarok szeretünk szabadon, emberhez méltó módon élni!”

Az 1848-as megemlékezések sorát március 14-én, szerdán délután a szabadságharcosok Győrödi úti emlékművénél tartott hagyományos megemlékezés és koszorúzás nyitotta meg, az RMDSZ, a Magyar Nyugdíjasklub és Bartók Béla Líceum közös szervezésében.

A győrödi obeliszknél összegyűlt mintegy félszáz magyart a műsorvezető tisztségét ellátó Pál Krisztina tanítónő köszöntötte, majd átadta a szót az RMDSZ Temes megyei szervezete elnökének.

Halász Ferenc a bevezetőben arra emlékeztetett, hogy ezen a helyen 15 esztendővel ezelőtt került sor a felújított emlékmű felszentelésére. Az RMDSZ elnöke idén az etnikai sokszínűségre hegyezte ki ünnepi beszédét. „Ma bárhonnan érkezik az ember Temesvárra, a bejáratoknál 4 nyelvű tábla hirdeti a város nevét – mondta Halász Ferenc. – A 90-es évek végén a városatyák leszavazták ezt a javaslatunkat, most, a kulturális főváros cím elnyerésére készülve, úgy tűnik, jobb belátásra tértek a tanácsosok, és az idegenek is láthatják, hogy a románok mellett németek, magyarok és szerbek is élnek a városban. 1848–49-ben is azt tapasztaltattuk, hogy a magyarság mellett ott volt a többi nemzetiség is, hiszen a szabadság, bármilyen nyelven mondjuk, mindenki számára kedves és fontos cél volt. Klapka György nagyszülője morvaként érkezett Temesvárra, apja német nyelvű polgármestere volt a városnak, Klapka Györgyöt pedig ma úgy tiszteljük, mint 1848 egyik kiemelkedő magyar személyiségét. Ha végigtekintünk a 13 vértanú névsorán, a magyarok mellett ott voltak a németek, osztrákok, horvátok és szerbek is. Volt közöttük olyan is, aki nem beszélte a magyar nyelvet, de feláldozta az életét azért, hogy a szabadság valósággá váljon! Ez az együttélés azóta is megmaradt, bár voltak feszült pillanatok, de úgy érzem, hogy egymásrautaltságunkban közösen kell építkeznünk és közösen kell gondolkodnunk a jövőnkről.” A továbbiakban Halász Ferenc a lesújtó népszámlálási eredményekről beszélt, amely szerint Temes megyében 30%-al, Temesváron 38%-al fogyott a magyarság lélekszáma 10 esztendő alatt. „Ez is elriasztó, de még szomorúbb, hogy 10300 temesvári nem vállalt semmilyen nemzetiséget és nem hiszem, hogy ők románok voltak. Ezért fontos a számunkra március 15., hogy ebből az alkalomból egymásra találjunk, megfogjuk egymás kezét és emlékezzünk arra, hogy voltak híres elődeink, hogy van jelenünk és szeretném hinni, hogy jövőnk is lesz ezen a vidéken!” – zárta ünnepi beszédét Halász Ferenc.

Gazda István, az Új Ezredév református gyülekezet lelkipásztora ünnepi beszéde során arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy a közös kultúra, a közös nyelv, a közös történelem az ami összeköt bennünket, ezért kötelességünk emlékezni az 1848-as pesti ifjakról, akik érezve, hogy szorul a hurok, hogy elfogy a levegő, hogy nem jó magyarnak lenni, szabadságot akartak. „Magyarország ma is szabadságharcot vív a bankárok, a pénz uralma ellen – mondta Gazda István –, mert ilyenek vagyunk mi magyarok, szeretünk szabadon, emberhez méltó módon élni”.

Bene Tamás, a gyárvárosi Milleniumi templom segédlelkésze Márai Sándor szavaival az ünnepek kiemelkedő fontosságára, a közösséget összetartó erejére hívta fel a figyelmet, mert „csak akkor maradhatunk meg, ha megfogjuk egymás kezét és úgy haladunk tovább”.

Horák Erzsébet, a Temesvári Magyar Nyugdíjasklub tagja felolvasta saját versét, amelyben arra ösztönzi a bánsági magyarokat, hogy járassák magyar iskolába a gyerekeiket, a magyar közösség megmaradása érdekében.

A megemlékezés befejező részében a Bartók Béla Líceum I–VIII. osztályos tanulói ünnepi műsorának tapsolhattak a jelenlevők. A Cziprián-Kovács Jolán magyartanárnő irányításával felkészült gyárvárosi gyerekek Kossuth-nótákat, toborzókat énekeltek, Petőfi-verseket szavaltak, megdobogtatva a hallgatóság szívét. Az RMDSZ Temes megyei szervezete, a Bartók Béla Líceum, a Magyar Nyugdíjasklub és a Győrödi magyar közösség képviselői megkoszorúzták a magyar szabadságharcosok emlékművét, az ünnepség a magyar himnusz eléneklésével fejeződött be.