Rendezhetne, ha lenne kivel, és lenne kinek. Még csak 50-60 évvel ezelőtt is lett volna. Ma már, sajnos, nincs.
Mi, magyarok azonban még vagyunk. És jó ideje „megnyilvánulunk”, többek közt a Magyar Napokon.
***
Mondhatnánk, hagyományosan az Aradi Magyar Napok a Kölcsey Egyesület égisze alatt megrendezett képzőművészeti kiállítással nyílik.
Idén dr. Kocsis Rudolf (Romániában először szerzett doktori címet a „szabad művészetekben” – közelebbről szobrászatban) az Arad megyei születésű és most is itt élő szobrász, restaurátor. Ma már hivatása révén (egyetemi docens, azaz előadótanár) temesvári is lehetne, de hát ő aradinak vallja magát. Ami mellesleg, művészete szempontjából, lényegtelen. Az igazán fontos a MŰ, függetlenül attól, hogy hol született.
Egyébként Kocsis Rudolf tegnapelőtt felavatott tárlata kapcsán a hely nem egészen mellékes. Mint Puskel Péter közíró, újságíró, Kocsis Rudolf régi barátja méltatásában hallottuk: a művészt „szabad idejében – ha van neki egyáltalán ilyen – a borászat köti le. Ám tévedés lenne azt hinni, hogy ez utóbbit amatőr szinten műveli. A borkészítés és alapanyaga, a szőlő Rudinál a művészi ihlet egyik új forrása”.
Hogy hogyan kerül ide a szőlő és a bor?
Hát úgy, hogy Kocsis Rudolf legújabb tárlata (címe: Kisugárzás) lényegében erről szól: a borról és szőlőról. Amiből persze nem lehet (nem is szabad) arra következtetni, hogy a művész életében, karrierjében ez „a téma”, a legfontosabb. Csak az egyik a sok közül. De „ürügy” szép, maradandó alkotások fába vésésére.
Puskel Péter mondta: Kocsis, a Kölcsey-díjas művész (sok más kitüntetése, díja is van, de ezeket most nem idézem) jó néhány köztéri szobrával is bizonyította, hogy a bronz és a kő sem idegen számára, s hogy a portrészobrászatban is otthonosan mozog. Csak a városban (Aradon – szerk. megj.) legalább hat köztéri alkotás hirdeti tehetségét, elhivatottságát. De e cikk most nem Kocsis Rudolf méltatása – legfeljebb csak olyan összefüggésben, hogy kiállítása az idei Aradi Magyar Napokat megnyitotta.
***
Rövid eszmefuttatás arról, hogy tegnapelőtt, csütörtökön megnyílt az Aradi Magyar Napok 11 napos, lényegében a 13 aradi vértanú emkékműveinek október 6-i megkoszorúzásával véget érő rendezvénysorozat.
Aradnak – micsoda, tragikus abszurdum! – magyar szempontból „szerencséje” van azzal, hogy október 6-án itt végezték ki az 1848-as forradalom és szabadságharc 13 vértanúját, mert ezáltal bevonult a magyar történelembe.
Hozzászólások