Mi még itt vagyunk

Csütörtökön késő délután az aradi múzeum Klió Termében gyülekező közönség láttán nem tudtam elhessegetni a gondolatot: rendezhetne, elméletileg, a város német vagy zsidó napokat is, hisz ma már, szerencsére és feltételezhetően, nem ellenkezne a hatalom.

Rendezhetne, ha lenne kivel, és lenne kinek. Még csak 50-60 évvel ezelőtt is lett volna. Ma már, sajnos, nincs.

Mi, magyarok azonban még vagyunk. És jó ideje „megnyilvánulunk”, többek közt a Magyar Napokon.

 

***

Mondhatnánk, hagyományosan az Aradi Magyar Napok a Kölcsey Egyesület égisze alatt megrendezett képzőművészeti kiállítással nyílik.

Idén dr. Kocsis Rudolf (Romániában először szerzett doktori címet a „szabad művészetekben” – közelebbről szobrászatban) az Arad megyei születésű és most is itt élő szobrász, restaurátor. Ma már hivatása révén (egyetemi docens, azaz előadótanár) temesvári is lehetne, de hát ő aradinak vallja magát. Ami mellesleg, művészete szempontjából, lényegtelen. Az igazán fontos a MŰ, függetlenül attól, hogy hol született.

Egyébként Kocsis Rudolf tegnapelőtt felavatott tárlata kapcsán a hely nem egészen mellékes. Mint Puskel Péter közíró, újságíró, Kocsis Rudolf  régi barátja méltatásában hallottuk: a művészt „szabad idejében – ha van neki egyáltalán ilyen – a borászat köti le. Ám tévedés lenne azt hinni, hogy ez utóbbit amatőr szinten műveli. A borkészítés és alapanyaga, a szőlő Rudinál a művészi ihlet egyik új forrása”.

Hogy hogyan kerül ide a szőlő és a bor?

Hát úgy, hogy Kocsis Rudolf legújabb tárlata (címe: Kisugárzás) lényegében erről szól: a borról és szőlőról. Amiből persze nem lehet (nem is szabad) arra következtetni, hogy a művész életében, karrierjében ez „a téma”,  a legfontosabb. Csak az egyik a sok közül. De „ürügy” szép, maradandó alkotások fába vésésére.

Puskel Péter mondta: Kocsis, a Kölcsey-díjas művész (sok más kitüntetése, díja is van, de ezeket most nem idézem) jó néhány köztéri szobrával is bizonyította, hogy a bronz és a kő sem idegen számára, s hogy a portrészobrászatban is otthonosan mozog. Csak a városban (Aradon – szerk. megj.) legalább hat köztéri alkotás hirdeti tehetségét, elhivatottságát. De e cikk most nem Kocsis Rudolf méltatása – legfeljebb csak olyan összefüggésben, hogy kiállítása az idei Aradi Magyar Napokat megnyitotta.

***

Rövid eszmefuttatás arról, hogy tegnapelőtt, csütörtökön megnyílt az Aradi Magyar Napok 11 napos, lényegében a 13 aradi vértanú emkékműveinek október 6-i megkoszorúzásával véget érő rendezvénysorozat.

Aradnak – micsoda, tragikus abszurdum! – magyar szempontból „szerencséje” van azzal, hogy október 6-án itt végezték ki az 1848-as forradalom és szabadságharc 13 vértanúját, mert ezáltal bevonult a magyar történelembe.