Miért nem keresnek újabb bevételi forrásokat?

Körülbelül 50 postás tüntetett ma Déván a vármegyeháza előtt jogaik megnyirbálása ellen. Civilizáltan és méltóan tüntettek, a más hasonló megmozdulásokon szokásos fülsiketítő sípzaj és alpári kiabálások nélkül.

A postások azonban nemcsak méltóságukkal különböztek más közalkalmazottaktól, hanem azáltal is, hogy az egyszerű tiltakozók is tisztában voltak elégedetlenségük konkrét okaival. Míg máskor az egyszerű tüntetőkkel szóba elegyedve, az újságíró nehezen kapott konkrét választ, s gyakran csupán a kormány szidásával és egyéb általánosságokkal találkozott, a postások esetében nemcsak a szakszervezeti vezetők voltak képesek elmondani fájdalmaikat.

Mivel a legtöbb postás az országos minimálbér körüli összeget kap alapbérként, a régiségi és a hűségi pótlékok sokat számítanak, akárcsak az élelmiszerjegyek. A kormány azonban a 3 és 18% közötti hűségi pótlék megszüntetését tervezi, illetve az élelmiszerjegyek felére csökkentését. Hasonlóképpen fájdalmas a községi postahivatalok átszervezése, ami személyzeti leépítéssel jár, és olyan helyzetek is előfordulnak, hogy egy postásnak naponta 4-5 faluba kell kézbesítenie a leveleket, újságokat és nyugdíjakat, melyek több kilométerre vannak egymástól, szemléltették a helyzetet a tüntetők.

Miért kell ide jutni, miért nem faragnak máshol a költségeken (például a beszerzéseknél) és miért nem keresnek újabb bevételi forrásokat? Vetette fel a problémát Florica Crişan. Számára – és kollégái – számára az átláthatóság hiánya is komoly gondot jelent, még az alkalmazottak sem tudják, hogy a Posta nyereséges-e vagy veszteséges, csupán a sajtóban felmerült ellentmondásos hírek jutnak el hozzájuk. Aligha meglepő, hogy felvetődik bennük a gyanú: a postát tudatosan szipolyozzák ki a fejesek, következményeit azonban az egyszerű alkalmazottakkal fizettetik meg. Ez, pedig elfogadhatatlan, mivel a postahivatalok alkalmazottai és a kézbesítő postások munkájával nincs panasz, utóbbiak télen csikorgó hidegben, nyáron kánikulában mindig elvégzik munkájukat. És kockázatot vállalnak, mert, például, a nyugdíjak kiosztásánál jelentős összegeket kezelnek, ami nagy felelősséget jelent. A félelemről, hogy megtámadhatják őket, nem is beszélve.