Minden kezdet nehéz – de a folytatás is

– Beszélgetés Bognár Levente aradi alpolgármesterrel –

Az Aradi Napok keretében került sor augusztus 29-én a VITO – a közép- és kelet-európai történelmi belvárosok épített örökségének megmentésére, rehabilitálására irányuló projekt – záró mozzanatára, amelyen a jórészt, 85 százalékos arányban az Európai Unió által finanszírozott, Románia kormánya (13 százalék) és Arad Városi Tanács (2 százalék) társfinanszírozásával lezajlott, 159 500 eurós program eddigi eredményeiről számoltak be.

A VITO befejeződött, a tulajdonképpeni rehabilitálás azonban még hátra van. Az aradi alpolgármesterrel folytatott beszélgetés során a következő teendőkre is kitértünk.

– A Hist urban és a VITO projekteket amolyan alapos felmérésnek tekinthetjük az aradi történelmi városrész tekintetében. Mi történt konkrétabban 36 hónap alatt?

– Elmondhatjuk, hogy a projekt céljait elértük, sőt ki is bővítettük. Az idők során rájöttünk, hogy az épített örökség megóvásához három fontos dolog szükséges. Kiindulópont a szabályozás, a tervek elkészítése, amelyek kijelölik a cselekvési irányokat. Következik az értékek tudatosítása, a lakosok fogékonnyá és felelőssé tétele az épített örökség iránt, és végül a finanszírozás a tervek kivitelezéséhez. Először megtörtént a történelmi városközpont kijelölése – ez az a rész, amely már az első várostérképeken körvonalazódik –, itt vannak a műemléknek vagy védettnek nyilvánított épületek, majd ezek részletes felmérése következett. Minden ilyen épületről, homlokzatáról és állagáról tanulmány készült – most már a város vezetősége is pontosan tudja, melyik épület milyen, egy térképről azonnal látni, hogy jó, közepes, rossz vagy nagyon rossz állapotban van, s ez a kartoték akár rehabilitációs tervnek is tekinthető: ha valaki holnap hozzá akar kezdeni egy ilyen épület restaurálásához, rendelkezésére tudjuk bocsátani a gazdag dokumentációt. 

– De hát hol vagyunk még attól…

– A továbbiakban ennek is be kell következnie, hisz a végső cél a felmért hatvannál több épület tényleges rehabilitációja, a feltérképezés csak az első, bár nagyon fontos lépés volt. Párhuzamosan elkészült a zonális urbanisztikai terv, amelyet a városi tanácsnak el kell fogadnia, hogy hivatalossá váljék. Az érintett helyekre kell megfelelő infrastruktúra, például az, hogy a csatornázás jól működjön, az üzletek ne álljanak üresen. Ez a városrész nem múzeum, lüktető életet kell számára teremteni, hogy az emberek jól érezzék magukat benne, javuljon életminőségük.

– A VITO-projektnek számos „mellékterméke”, járulékos hozadéka született meg. Láttam érdekes szóróanyagot arról, hogyan kell(ene) a régi, értékes épületek kapuit, ablakait helyreállítani, hogy korszerűen felújítva is megőrizzék az egykori értékeket, elkészült egy háromnyelvű tankönyv Arad épített örökségéről, egy elképzelés a Víztorony–vár gyalogos övezetről, s ennek részeként a Megbékélés Parkja kiterjesztéséről stb.

– Ne feledkezzünk meg arról a kulturális koncepcióról, amely az épített örökséggel összefüggésben született meg. Ez nemcsak a külföldieknek szól, hanem az aradiaknak, hogy tudatosítsuk bennük a város értékeit és azt, hogy azok valóban értékek. Elkészült egy háromnyelvű útikalauz és egy DVD. És hát megvalósult az aradi sétálóutca is, bár az nem európai, hanem helyi költségvetési pénzből.

– A VITO-projektben megfogalmazott célok megvalósításához magától értetődően sok pénzre van szükség. Honnan teremtik elő?

– Elképzelések vannak. Feltétlenül be kell vonni a lakosságot – sok épület magántulajdonban van, például a Hirschl-ház –, és minden más potenciális forrást. Talán konzorciumot lehetne létrehozni a lakosság, tanács, kulturális igazgatóság, esetleg bankszféra, cégek bevonásával. Az épületek egy része – színház, városháza, Kultúrpalota – köztulajdonban van, ezekre a költségvetésből kell áldozni. Az EON-nal évek óta tárgyalok, hogyan lehetne eltüntetni a házak faláról a gázvezeték csúnya csöveit, mérőóráit. A történelmi belváros rehabilitálásának ügye Aradon jól indult, a továbbiakban a folytatásra kell gondolnunk. A projekt partnervárosaiban láttam, hogy a tervek gyakorlatba ültetése sehol nem megy egyik napról a másikra, nyilván Aradon sem fog.

– Köszönjük a beszélgetést.