„Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet”

Európa Kulturális Fővárosában egymásnak adják a kilincset a nemzetközi hírű énekművészek, zenészek. A múlt héten Sebestyén Márta és Andrejszki Judit népzenei és régizenei koncertjét jutalmazta vastapssal a temesvári közönség, május 15-én, hétfőn pedig erdélyi koncertturnéjuk első állomásán, Temesváron lépett fel a magyarországi Szalonna és Bandája, valamint a kárpátaljai BorzsaVári zenekar.

Az Új Ezredév Református Központ templomában összegyűlt szép számú közönséget a kárpátaljai származású Pál István, művésznevén Szalonna köszöntötte, aki elmondta, hogy a Magyar Állami Népi Együttes zenekarának kiváló zenészeiből verbuvált Bandájával és a kárpátaljai BorzsaVári zenekarral közösen indultak bánsági és erdélyi koncertturnéra. A BorzsaVári zenekar egy kárpátaljai családi alapokon nyugvó zenekar, Kovács Sándor zenetanár-édesapa vezetésével és Kovács Abigél énekes-szólistával, akiktől a felvidéki Palócföldön, a kárpátaljai Nagydobronyban, a Szilágyságban és Kalotaszegen gyűjtött gyönyörű népdalokat hallottunk. Szalonna és Bandája és Pál Eszter énekes-szólista előadásában egy székelyföldi összeállítást hallgathattunk meg, a gyönyörű zenei utazás során bejárva a Felcsík, a Kászonok, a moldvai Csángóföld, a Gyimesek, Udvarhelyszék és a Marosmente vidékeit, megismerve jellegzetes dallamaikat és népi hangszereiket. A Magyar Örökség-díjas Szalonna és Bandájában olyan zenészek muzsikálnak mint Pál István Szalonna prímás, Pál Eszter énekesnő, Doór Róbert nagybőgős, Gombai Tamás hegedűs-prímás, Ürmös Sándor cimbalmos, Gera attila fúvós, aki a Kárpát-medence szinte minden fúvós hangszerén kiválóan muzsikál és Karacs Gyula brácsás, akik külön-külön is díjazott zenészek.

A szívet melengető gyönyörű népzenei utazás végén a közönség együtt énekelte a vendég zenészekkel az A csitári hegyek alatt című, a felvidéki Alsócsitárban 1914-ben Kodály Zoltán gyűjtötte szomorú hangulatú népdalt, utalásként a Kárpátalján is áldozatokat szedő értelmetlen orosz–ukrán testvérháborúra: „Amott látok az ég alatt egy madarat repülni, / De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni, / Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet, / Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.”

(Pataki-fotók)