Művésztábor a Szent Ferenc Alapítványnál

Muzsikáló adomány

Írta:
2013. július 18. 19:29 (csütörtök) /

Vidám művészakadémiává vált e héten a Szent Ferenc Alapítvány dévai otthona. Az évszázados kolostor folyosóin épp a villanyhálózat felújítása folyik, a termekből viszont muzsika szűrődik ki. 

A könyvtárból furulyaszót hallani, az egyik osztályteremben a Honfoglalás zongorakíséretét gyakorolják. A gitároktató épp szünetet hirdet, néhány kisgyerek kipirult arccal érkezik vissza a teniszpályáról. A kolostor kertjében pedig Sanyi bácsi a félgömbölyű véső fogását tanítja a Dózsa György nevét viselő faluból érkezett Török Melindának. Kolléganője rajzolni tanítja a gyermekeket.  – A héten művészeti tábor zajlik a kolostorban. Magyarországi oktatók foglalkoznak a gyermekekkel. Zenei tábornak indult, de végül sokrétű tevékenységgé nőtt – magyarázza a Szent Ferenc Alapítvány dévai házának vezetője, Palkó Cecília.

Amint kíváncsian kukkantunk be egyik-másik műhelybe, belehallgatva az aznap esti koncertre készülő muzsikába, a folyosón összefutunk Boros József szegedi zenetanárral, a művészeti tábor főszervezőjével.

– 2008-ban jöttem először Dévára, egy autónyi adománnyal. Csaba atya nagyon szépen köszönte az adományt, de azt mondta, hogy hál’Istennek lisztet többen hoznak, zenét viszont nagyon kevesen, és megkért, hogy szervezzünk egy zenei tábort az alapítványnál nevelkedő gyermekeknek. Erre már az év augusztusában sort is kerítettünk. Tízen jöttünk Magyarországról, zenésztársaimmal és tanítványainkkal. Furulyát, trombitát, gitárt oktattunk, és már akkor itt hagytunk néhány hangszert a gyermekeknek. A következő évben megismételtük a tábort. Aztán számomra, a legkisebb fiam születése miatt három év kimaradás következett. Ez időre, mivel jómagam nem tudtam jönni, néptánctábort szerveztem a gyermekeknek. Idén viszont újra eljöttünk. Hároméves kisfiamat is elhoztam. 16-an vagyunk oktatók, Magyarország különböző településeiről. Ezúttal trombitát, furulyát, zongorát, harmonikát, néptáncot, teniszt, fafaragást meg egyebeket tanítunk – ismertette egy szuszra a tábor előzményeit Boros József főszervező.

Közben egy-egy zenésztárs is előkerül. Köztük két egészen fiatal legény. Mindketten Boros József tanítványai. A Makóról érkezett Asztalos Róbert harmadízben jött el Dévára zenét oktatni, néhány idei tanítványát már jó barátként üdvözölte. A táborban résztvevő gyermekek amúgy minden foglalkozásba belekóstolhatnak. – Vetésforgásban végezzük az oktatást, azaz minden gyermek mindenhol megfordul. Így megismerkedhet valamennyi hangszerrel, és mi is megismerjük valamennyiüket. Amennyiben valakiben megcsillan a tehetség, arra mindenképp figyelni szeretnénk a továbbiakban is. Akár zenei pályára való felkészítését is vállalnánk, hogy majd visszatérve továbbadhassa tudását az itteni gyermekeknek. Mindenképp hagyunk itt hangszereket idén is, hogy akinek kedve van hozzá, az év folyamán folytathassa a zenetanulást. Idén még a teniszezést is beiktattuk a foglalkozások sorába. Épp most fejeztük be az egyórás edzést a torockói gyermekekkel. Soha nem fogtak még teniszütőt a kezükbe, de egy órányi foglalkozás után már egészen ügyesen ütögették a labdát. Ennyi idő alatt nem lehet alapos tudást oltani a gyermekekbe, de betekintést nyernek a zene, a kézművesség, a sport világába, s ezen túl nagymértékben rajtuk múlik, hogy nekifognak-e valamit komolyan gyakorolni – fogalmazott Boros József.

Miközben beszélgetünk, a folyóson nagy a sürgés-forgás. A Torockóról, Zsombolyáról, Szalontáról, Szászvárosról, illetve a dévai otthonból jött gyermekek épp műhelyt cserélnek. A foglalkozásokon laza a hangulat, de nem lehet elfecsérelni az időt. Minden este koncertre kerül sor, és ott minden hangszerre, minden gyermekre és minden tudásra szükség van.

A zongora mellett ülő leányzók és oktatójuk, Székely Ildikó budapesti zongoratanár lelkesen gyakorolják a Honfoglalás c. dalt. – Estére menni fog!  – mondják bizakodva. S meghívásukra türelmetlenül várom az estét. Gondolom a gyermekek is. Hiszen a kolostor udvarán előadott koncertek életre szóló élményt jelentenek számukra. Úgyszintén oktatóiknak, akik közül sokan állítják: adni jöttek, de ők maguk is rengeteg lelki ajándékot kapnak Déván. 

Hozzászólások