Nagy elődök és reménykeltő fiatalok

A szokottnál is tartalmasabbra sikeredett a Bethlen Gábor helytörténeti körnek a Nyugati Jelen dévai szerkesztőségében megtartott márciusi találkozója. 

Az előző havi, református temetőről tartott előadás egyfajta folytatásaként került terítékre ezúttal a dévai temetőkben nyugvó neves személyiségek élete, illetve a szintén több száz évesnek tekinthető római katolikus temetőnek ismertetése. 

Az előadások sorát Deák Piroska tanárnő nyitotta meg, a dévai temetkezési szokások néhány sajátosságára híva fel a figyelmet. Külön említést tett a dévai református temető számos sírkövén fellelhető előnevekről, melyek a Déván élt nemesi családok területi származásának széles körére utalnak: nagycsulay, csíktapolcai, eresztvényi, galaci, nagybarcsay, kénosi, kézdiszentkalotai, szárazajtai, kolozsmonostori stb. Az előadó röviden kitért néhány nemesi család kiemelkedő tagjainak életútjára is.

Az előadás javát azonban a 155 éve Algyógyon született Mailand Oszkár életének, tudományos tevékenységének bemutatása jelentette: Mailand „sokoldalú értelmiségi, tevékeny ember volt. Középiskoláit Szászvároson, Gyulafehérvárott, Déván és Nagyszebenben végezte (1877), majd 1883-ban német nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett Kolozsvárott. Tanárkodott Sepsiszentgyörgyön, majd Déván az 1871-ben létesült reáliskola tanára, illetve igazgatója. Egy évig (1885–1886) Párizsban romanisztikai tanulmányokat is folytatott, így hazatérve a német és magyar nyelv mellett román nyelvet is tanított” – ismertette tömören a dévai temetőben nyugvó tudós életútját az előadó. Külön kitért Mailand néprajzgyűjtő munkásságára, melynek során a Kisfaludy Társaság felkérésére több kötetre való anyagot (népdalt, balladát, szokásokat stb.) gyűjtött össze, jegyzett le a Székelyföldön, illetve a Hunyad megyei Erdőhátságon. A dévai református temetőben a Mailand családnak 6 tagja nyugszik.

Szintén ide van eltemetve Szőts Sándor (1878–1905), református lelkipásztor, Mailand kortársa, aki a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat tagjaként helytörténeti munkásságával vált ismertté. Tanulmányai ma is értékes forrásanyagként szolgálnak. Az ő idejében kezdték el az új dévai református templom építését is. Lelkipásztori, illetve tudományos munkásságát, Barra Árpád nyugalmazott tanár ismertette.

Érdekes előadás hangzott el a dévai római katolikus temetőről, illetve az itt nyugvó neves családokról is. Zavoda Emil nyugalmazott gyógyszerész felvezetőjében elmondta: a városközponti római katolikus temető feltehetően a bolgár-telepi ferences templom megépítése után létesült, azaz a XVIII. század elején. A temető ravatalozásra használt legnagyobb kápolnáját a Dobai és Kokelin családok építették 1861-ben. Pincéjében e családok tagjai nyugszanak. Jelentősebb kripták még a Rettegi, Kiskéri, Kénosi Sándor, Issekutz, száldobosi Báró Kemény és a Bordeaux családi nyughelyek, illetve a második világháború 45 katonai áldozatának sírja. Két honvédsír is található a temetőben, illetve a ferences rendhez tartozó, Déván elhunyt szerzetesek és szerzetesnők sírjai.

A múlt nagyjaira való emlékezés nyomán biztatóan hatott a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum két végzős diákjának rövid bemutatkozása. A Fogadj örökbe egy műemléket nevű programban ugyanis a tizenkettedik osztálynak jutott a marosillyei Veresbástya. Ennek népszerűsítésével kapcsolatos, jövőbe mutató tevékenységükről számoltak be a diákok a helytörténeti kör tagjainak és kérték támogatásukat úgy a további adatgyűjtésben, mint az épület népszerűsítésében is.

A helytörténeti kör következő havi találkozójára április 2-án délután 5 órakor kerül sor. Ezúttal a dévai utcanevek, illetve a megye helységneveinek eredete kerül terítékre.