„Nagy nap ez Zimándköz magyarságának”

Az avatóra meghívott notabilitások egyikétől kölcsönöztem a címbeli kijelentést, nagyon igaznak találom. Ma délelőtt ugyanis az történt, hogy a Zimándújfalu községhez tartozó, Aradtól szinte kőhajításnyira lévő faluban magyar iskolát avattak!

Ilyet tán az utóbbi három, de legalább egy-két évtizedben biztosan nem értünk meg.

Mától a zimándközi magyar gyerekek – pontosabban a tagozatba íratott előkészítő osztályosok – anyanyelvükön kezdhetnek tanulni. Illetve ez sem egészen pontos megfogalmazás, mert a kicsik egy része vegyes házasságból származik, és otthon magyarul meg románul is beszél, mondhatni két anyanyelve van.

Ami biztos: magyar iskolában kezdi, amit 2011-ben szüntetett meg, illetve „vont össze” az akkori kormányzat anyagi okokra hivatkozva, hallom Király András volt oktatásügyi államtitkártól. A 2009-ben indult országos akció áldozatul esett a zimándközi magyar elemi iskola is.

„Feltámasztása” kb. másfél éve kezdődött, amikor a zimándújfalusi iskola igazgatója, Lehoczky Attila elindította a nehéznek ígérkező, rengeteg jóváhagyást igénylő munkát. A szülők, az egyház, az RMDSZ, sőt a községi tanács is az ügy mellé állt (Zimándújfaluban a 13 tanácsosból csupán 4 RMDSZ-es), Dorel Gheorghe Vidran polgármester pedig azt mondta: az idei tanévkezdésre méltó körülményeket biztosít az újrainduló magyar tagozat számára.

Ígéretét maradéktalanul betartotta, s a tegnapi ünnepélyes megnyitón bizonyára örömmel nyugtázta, hogy valamennyi vendég-meghívott őszinte elismerését fejezte ki neki (meg a tanácsnak) az erőfeszítéséért.

A régi iskolaépület ugyanis, amit vagy hét évig nem használtak, romlásnak indult, az idei kezdésre azonban (mintegy 700 ezer lejes, a községi tanács biztosította pénzből) teljesen megújult kívülről (új vakolás, csatorna, a fedélzet kijavítása, korszerű nyílászárók), de belülről is, ahol két termet egy városi elitiskolához is méltóan rendbe hoztak; van egy tanári szoba, s a legkisebb iskolások terméből közvetlenül megközelíthető korszerű illemhely is. Az épület végében van még két osztályterem, ha szükség lesz rájuk – remélhetőleg igen –, úgy két év alatt azt is felújítják.

Ami eddig nem készült el végleg, az az iskolaudvar. De éppen tegnap délelőtt egy munkagép térburkolókő-paletteket rakott le, a végső munkálatok tehát folyamatban vannak.

***

Divinyi Hajnalka (román férjével együtt) két ikerfiát, Maximilian Gabrielt és Lucian Mihait kísérte el az iskolanyitóra.

– Nagyon-nagyon örülök, hogy megnyílik az iskola, ahova valamikor magam is jártam. Fontos ez a gyerekek és a falu életében. Képzelje el, hogy ezeket a kicsiket naponta Újzimándra kellett volna vinnünk – csak három kilométer ugyan, de a buszhoz vinni, buszra várva hazavinni... Összedugtuk a fejünk az óvó nénivel, a szülőkkel, nagyon sokat imádkoztam az iskola újraindulásáért. A pap bácsi is segített, eljött a szülői értekezletre, felvilágosítani a szülőket. Szóval ma nagyon boldog vagyok, hogy sikerült.

***

Faragó Péter parlamenti képviselőtől, a megyei RMDSZ elnökétől azt kérdeztem, volt-e alkalma az utóbbi évtizedben hasonló évnyitón részt venni.

– Sajnos, nem. De 2011-ben már képviselő voltam, amikor sok kis magyar iskolát (is) felszámoltak, és semmit sem tudtunk tenni ellene. Kudarcként éltem meg. A mai nap, egy magyar iskola újraindítása ezért is különleges öröm számomra.