„Nagy örömmel csináljuk ezt. Próbálja meg más is!”

„Nem szégyen ötleteket ellopni mástól”

– Szoktatok járni fesztiválokra?BANDI: Arad díszvendég volt a gyulai pálinkafesztiválon. Mi egy eredeti „kocsmát” nyitottunk ott. 15 liter pálinkát kínáltunk el akkor; három napig pálinkát mértem. Piroska pedig kente a zsíros kenyeret hagymával. – Merre jártatok még találkozókon?PIROSKA: Sok helyen megfordultunk. Battonyán, Dombegyházon, Gyulán, Békéscsabán, Orosházán. Szarvason több éve törzsvendégek vagyunk; Csókán, a Vajdaságban, Pécskán, Aradon és Krassó-Szörény megyében is szerepeltünk. Mindegyik találkozóról tapasztalatokkal és baráti kapcsolatokkal tértünk vissza. Akárhányszor alkalom van rá, meglátogatunk magyarországi tájházakat. Az ottaniak jóval előttünk járnak, sokkal több támogatást is kapnak. Legjobban tetszett a Dorozsmai Tájház és a Vajdaságban a Kispiaci Tájház. Nem szégyen ötleteket ellopni mástól. BANDI: A XX. Kárpát-medencei Nemzetiségi Találkozó fővédnöke Szarvason Jakab István, az Országgyűlés alelnöke volt. Utána minden résztvevőt vendégül látott az Országházban egy állófogadáson. Ezenkívül jártunk Brüsszelben, ahol magyar ruhába öltözve képviseltük Romániát. Tavaly a szarvasi Aratónapon „Trianon” aranybevonatú emlék­érmét adtak át nekünk. A Szarvasi Gazdák Nemzetiségi Hagyományőrző Egyesületének elnöke írta alá az oklevelet. Ide tartozik, hogy Szarvas városa felajánlott részünkre a tájházba egy Szent István -mellszobrot. Úgy gondoltuk azonban, hogy jobb helye lenne Pécska központjában, a parkban. Ott állították fel.  

„Nem fárasztó az, amit szeretettel csinálunk”

– Kaptok valahonnan valami anyagi támogatást?PIROSKA: Eddig lehetőség volt pályázni egy-egy esemény támogatására. Tájház működtetésére vagy fenntartására nem kaphattunk anyagi támogatást. – Hova adtatok be pályázatot?PIROSKA: A Megyei Kulturális Központhoz, Pécska város tanácsához és a Communitas Alapítványhoz. A Bethlen Gábor Alaphoz többször pályáztunk; dicséretet kaptunk, de pénzt nem. – Nem fárasztó ez a sok vendéglátás?PIROSKA: Amit az ember szeretettel csinál, nem fárasztó. Öröm, amikor látja, hogy tett valamit, nemcsak saját magáért, hanem másokért is. Manapság ez nagyon ritka. És már gyerekkorban meg kell tanítani. Nagyanyám mezőhegyesi volt. Amikor jöttek hozzá látogatóba a rokonok, mindig hívott engem segíteni. Azóta tudom, milyen jó, ha jönnek vendégek, látva, hogy milyen szeretettel tudta őket fogadni.BANDI: Ha nagyobb csoportok jönnek, besegít a vendéglátásba néhány barátunk. Ha kisebb csoportok jelentkeznek, mi ketten Piroskával fogadjuk őket – népviseletbe öltözve. Ha nagyon elfáradunk, eldöntjük, hogy abbahagyjuk. De másnap újrakezdjük. Aztán jön a tél, és mi ismét elkezdünk tervezgetni. Mindig valami újat akarunk kitalálni, ugyanis mindenki bográcsost szokott főzni. Tavaly például igen sikeres volt a görcslevesünk. Máskor a töklevesünkkel győztünk. 

„A fiataloknak nem volt kitartásuk”

– Ismertek fiatalokat, akik átvennék tőletek a stafétabotot, ha belefáradnátok?PIROSKA: Az elején nagyon lelkesen jöttek a fiatalok is, és bekapcsolódtak a tevékenységünkbe, de sajnos kitartásuk nem volt. – Mi a civil foglalkozásotok?PIROSKA: Földmérőként dolgoztam. 36 évig csináltam, és tetszett. Mára nagyon megváltozott ez a munka, igen elvont lett. Mi kezdetben lovas kocsival jártuk a terepet. BANDI: Én érettségi után agronómus szerettem volna lenni, de nem vettek fel. Nagy volt a konkurencia, vagy én voltam nagyon buta. A katonaság után az Aradi Esztergapadgyárban dolgoztam a forradalomig. Utána elmentem Magyarországra, ott dolgoztam 10 évet egy szerszámkészítő üzemben.  Aztán visszajöttem, és itthon a kereskedelemben dolgoztam 15 évet. – És Piroska elcsavarta a fejed.PIROSKA: Pontosan. – Vannak szép gyerekkori emlékeitek?PIROSKA: Itt, Tornyán az iskolában mindig megtartották a gyermeknapot. Olyankor az anyukák sütögettek, készítették a „kalácsot”. A zenészek húzták a talpalávalót az iskolaudvarban, táncoltunk, kínálgattak kaláccsal, vagyis süteményekkel. Szép volt. 

„Azért vagyunk a Földön, hogy tegyünk valamit”

– Mondanátok-e valamit családotokról?PIROSKA: 25 év után én sajnos megözvegyültem. Van egy fiam, aki Temesváron végzett egyetemet, élelmiszeripari mechanikát. De nem a szakmájában dolgozik, mert jobban szereti az autószerelést. Van egy gyönyörű unokám, aki mostanában már ritkán jön ki ide. De nagyon szeret. BANDI: Én 15 évig voltam nős. Aztán másként alakult az életem. Lányom, Timike Németországban él. A Csikybe járt. Benne volt mindenben, a gyerekkórusban, a templomkórusban, igen aktív gyerek volt. – Miért csináljátok ezt az egészet? Gondolom, nem anyagi haszonért.PIROSKA: Anyagi hasznunk nincs belőle. Csupán szeretetből csináljuk. Meg azért, hogy legyen valami hasznos tevékenységünk. Valamit tenni kell! Tagja vagyok a Máltai Szeretetszolgálatnak is. Azért vagyunk ezen a Földön, hogy tegyünk valamit. És ne csak saját magunkért. Hiszen egy nagy közösségben élünk, és rá is gondolnunk kell. BANDI: Leszámítva a tavalyi „vírusos” évet, kb. ezren fordulnak meg a portánkon évente. Rengeteg riportműsort készítettek velünk, meg tévéműsorokat, rádióinterjúkat. PIROSKA: Többen megkérdezték: meggazdagodtatok? Annyi barátunk van, annyi jó szót kapunk, annyi élményben van részünk… Ez a mi gazdagságunk! Nem az anyagi. BANDI: Évente egy napot szoktak nálunk tölteni a Zerindi Alkotótábor résztvevői Siska-Szabó Hajnalka irányításával. Nagy örömmel fogadtuk Böjte Csaba egy gyerekcsoportját. Idén nemsokára fogyatékos gyerekek egy csoportját hozzák el Aradról. És jönnek a csikysek is. – Látogattak ide politikusok is?BANDI: Az Arad megyei tanács elnöke nagy elismeréssel szólt hozzánk. Azt mondta: „Nagyon szép és jó az, amit csináltok. Kár, hogy nem vagytok románok...”

„Kedvenc virágunk a muskátli”

– Mivel töltitek a szabadidőtöket, ha van?BANDI: Nyáron nagyon szeretünk itt lenni. Télen csak tévét nézünk, és bepótoljuk a folyóiratok olvasását, amit elszalasztottunk. Piroskának a napi adagja három tévésorozat. PIROSKA: Itt kint három évig nem volt bekötve a tévénk. Most már működik. De Bandi állandóan a híradókat nézi. Akkor én kijövök, beülök a szövőszékbe, kombinálom a színeket, és „szövöm az álmaimat”.– Rengeteg itt a virág. Ki gondozza őket?PIROSKA: Közösen, de leginkább Bandi. Kedvencünk a muskátli. – Szokott virágot adni neked Bandi?PIROSKA: Hozza nekem az ő kedvenc virágját, a gerberát. És még nem kaptam tőle kedvenc virágomat, a fréziát.– Kedvenc italotok?BANDI: Mindkettőnké a szilvapálinka. – Kedvenc ételetek?BANDI: Nekem első helyen áll a pörkölt. Sorrendben: marhapörkölt, birkapörkölt, pacalpörkölt, zúzapörkölt, kakaspörkölt. Azután jöhet a székelygulyás. PIROSKA: Én általában mindent szeretek. Kedvencem a borsóleves grízgaluskával. 

„A tenger vize engem simogat”

– Szeretitek a gyerekeket?PIROSKA: Nagyon. Én valamikor óvónő szerettem volna lenni. – Milyen zenét hallgattok legszívesebben?BANDI: A régi magyar slágereket. Vasárnap délben pedig a nótaszót. – Szerettek kirándulni?BANDI: A csoportos kirándulásokat kedveljük.PIROSKA: Én nagyon szeretem a tengert. A tenger vize engem simogat. – Ki a romantikusabb kettőtök közül?PIROSKA: Gondolom, hogy én. – Hogy áll az egészségetek?BANDI: Ha jó szilvapálinkával kezelem magam, beállítom a normális vérnyomásomat. PIROSKA: Ami rossz volt bennem, kivették, ami jó, az megmaradt. Megyünk tovább. – Megijedtetek a koronavírustól?PIROSKA: Igen, de megszoktuk. Megtanulunk vele együtt élni. 

„A jótett mindig megtérül”

– Miért érdemes jót tenni másokkal?PIROSKA: Azt vettem észre, hogy a jótett mindig megtérül. Ha történik velem valami jó, visszagondolok arra, hogy én is tettem jót. És ez a válasz. Ha valaki rászorul, nagyon szívesen segítek. Ha nem tudok segíteni, inkább félreállok. – Mivel lehet boldoggá tenni másokat?PIROSKA: Akkor kell mellette lenni, amikor szüksége van rá. – Mit jelent boldognak lenni?PIROSKA: Azt, hogy meg vagyok elégedve azzal, ami van, és ahogyan van. A dolgoknak a jó oldalát kell nézni. Az elégedetlen ember boldogtalan. – Hozzátennétek még valamit?BANDI: Nagy örömmel csináljuk ezt. Próbálja meg más is!