– Amikor beszéltem nemrég anyukáddal, azt mondta, félsz ettől a beszélgetéstől.
– Nem igazán szeretek szerepelni. Sajnos, ebben nem hasonlítok anyura. Ő tud reprezentálni munkája folytán.
– Egy festőművésznek manapság meg kell mutatnia magát a világnak… Hányad éves vagy most?
– Ötödéves, tehát végzős.
– Áruld el, melyik egyetemre jársz?
– A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karára, a gyógyszerész szakra.
– Érzésem szerint, manapság a gyógyszerész tulajdonképpen üzleti eladó. Áll a pult mögött, és árulja azt, amit a gyógyszergyártók küldenek neki, vagy amit felírnak a háziorvosok.
– Valóban ez az általános nézet. És ez nagyon sajnálatos, mert nem ezért tanulunk öt évig. Van, amit magasabb szinten tanulunk, mint az orvosok. Például a gyógyszerekről. Nálunk a gyógyszer-hatástan másfél éves tantárgy, míg az orvosin csak egy fél évig tanulják. És ők írják a receptet. Ez egy kicsit ellentmondásos… Egyre kevesebb a saját készítésű gyógyszer, amit a patikában készítenek el, mert rengeteg a gyári készítmény, és olcsóbbak, bizonyos szempontból megbízhatóbbak. A gyógyszerkészítés rengeteg munkát igényel. Kikopott a hagyományból. Bár Magyarországon még megvan, azt látom.
– A gyógyszerárusítás vagy a gyógyszerkészítés mellett, mi a dolga a jó patikusnak?
– El kell tudnia mondani a betegnek, hogy mire hat a gyógyszer, hogy kell szednie, és meg kell értetnie a beteggel, hogy végül is mi vagyunk a szakemberek, és el kell nyernünk a bizalmát, tudatni vele, hogy ha hallgat ránk, az neki jó lesz.
„Csontváry is gyógyszerész volt”
– Miért választottad ezt a szakot?
– Nagytatám miatt. Kicsi korom óta a nyarakat náluk töltöttem Zerinden, láttam hogyan dolgozik a patikában. Nagyon megtetszett, főleg a gyógyszerkészítés. Ehhez igazán kell szakértelem meg tapasztalat. Láttam, ahogy segített az embereknek. Zerinden még mindig megvan az, hogy bíznak a gyógyszerészben, és tanácsért mennek hozzá. Hamarabb elmondják a panaszukat a gyógyszerésznek, mint az orvosnak. Mert több ideje van meghallgatni a beteget, ami sokszor többet jelent, mint egy recept felírása.
– Volt türelme a tatának, hogy tanítson téged?
– Rengeteget tanultam tőle. Szerette volna, hogy átvegyem a helyét a zerindi patikában. De hát más terveim vannak.
– Édesanyád, Hajnalka, mint a zerindi alkotótábor lelke, eldicsekedett avval, hogy már többször aktívan részt vettél a tábor munkájában.
– Anyu szerint van tehetségem a festészethez. És szeretem csinálni. De sajnos, nincs időm rá. Nyaranta betársulok az alkotótábor művészeinek a tevékenységébe.
– Milyen képeket festesz?
– A pasztellkréta áll közel a szívemhez. Szeretek játszani a színekkel.
– A gyógyszerészeti helyett nem vonzott jobban a képzőművészeti pálya?
– Ha nem jutottam volna be erre az egyetemre, akkor megpróbálkoztam volna a designnal, a számítógépes grafikával, vagy valami hasonlóval.
– Tervezed-e, hogy a jövőben a gyógyszerészet mellett még festegessél?
– Nagyon szeretném. Sőt, elmondtam anyunak, hogy szívesen beiratkoznék Pestre valamilyen képzőművészeti szakra. A kőkemény munka mellett az kikapcsolna. Meg ott talán ki tudnám élni a kreativitásomat. Anyu mindig Csontváryval példálózik; ő is gyógyszerész volt.
– A festményeidbe bele adsz a lelkedből is valamit?
– Nagyon szeretem megragadni a részleteket. Ehhez bizonyos fokú rálátásra van szükség. A tárgy apró elemeinek a kiválasztásához, a színek megválasztásához mindenképpen kell az én lelkivilágom is.
„Súlyos betegségek nem kezelhetők homeopátiával”
– Felfogásom szerint, lehetőleg minél kevesebb gyógyszert kellene szednünk. A médiában örökzöld téma a homeopátia. Vérre menő vitákat folytatnak róla szakemberek és szkeptikusok. Mi a véleményed a homeopátiáról?
– Úgy gondolom, hogy manapság a homeopátia mindenképpen része a kezelési lehetőségeknek. Egyébként az egyetemen is tanították nekünk. De vannak olyan súlyos betegségek, amelyek nem kezelhetők homeopátiával. Elismerem, hogy például alvászavar, gyomorbántalmak esetében hasznos lehet. Különösen akkor, ha a beteg hisz benne.
– Orvosom szerint a homeopátiában nem szükséges hinni. Sikerrel használják kisgyerekek, állatok kezelésére is. És ők nem hisznek benne.
– Erről én nem mondanék véleményt. Tudományos berkekben is vannak, akik nagyon hisznek benne, mások meg vehemensen ellenzik. Szerintem biztosan nem árt. De rákot vagy tüdőgyulladást nem szabad kezelni vele. A természetes gyógymódok nem mindig azonosak a biztonságosakkal.
„A román érettségit nyelvvizsgaként ismerték el”
– Miért kellett Szegedre menned egyetemre? Miért nem maradtál az országban?
– Először is nekem fontos volt, hogy magyarul végezzem az egyetemet; így is rettentően nehéz volt. Mehettem volna Temesvárra, román nyelvű egyetemre, Aradon nem akartam maradni, Marosvásárhely túl messze van. Szeged közelebb volt, gyakrabban járhattam haza.
– Elégedett vagy avval, amit ott tanultál?
– Mindent nagyon magas szinten tanultunk. Rengeteget követeltek tőlünk, komolyan kellett tanulni. És ez rendjén van. Olyan szakmát választottam, amelyben emberekkel, az emberek egészségével foglalkozom, tehát alapvető, hogy megtanuljam rendesen az anyagot.
–Milyen feltételeknek kellett eleget tenned ahhoz, hogy felvegyenek erre az egyetemre?
– Először is le kellett tennem Magyarországon két emelt szintű érettségi vizsgát, kötelezően biológiából, és választhattam a kémia meg a fizika között. Én a kémiát kedveltem jobban a középiskolában, azt választottam. Tizenkettedik osztályban párhuzamosan készültem mindkét érettségire. Szinte teljesen különbözött a tananyag, és más felépítésű.
–Mikor voltak ezek a vizsgák?
– Májusban, az itteni érettségi előtt volt a két írásbeli, júniusban pedig a szóbelik.
–Az itteni eredményeidet is beszámították?
– Az összpontszámba beszámított az itthoni érettségi eredménye meg a négyévi átlagok bizonyos tantárgyakból. És a román érettségit nyelvvizsgaként ismerték el, angolból meg itt tettem le a nyelvvizsgát.
„Sokat segített az, hogy volt ösztöndíjam”
–A minap, amikor találkoztunk, büszkén újságolta anyukád, hogy egy különleges ösztöndíjatnyertél el.
– Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden évben meghirdet egy pályázatot, amelynek a neve „Új Nemzeti Kiválóság Program”. Ez azt a célt szolgálja, hogy a fiatal kutatók kutatási tevékenységét támogassa. A Gyógyszer-hatástani Intézetnél voltam tudományos diákkörös hallgató, náluk kutatgattam. Úgy gondoltam, hogy megpróbálom megpályázni ezt. És sikeresen meg is nyertem az öt hónapos ösztöndíjat.
–Nem semmi! Ebből többször is el mehettél fagyizni a Kárász utcába.
– Félre tettem a későbbiekre.
–Volt rendes ösztöndíjad is?
– A másik a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj volt, ami a köztársasági ösztöndíjnak felel meg. Ezt tanulmányi eredmények alapján lehet elnyerni, és számítanak a kutatási eredmények, a nyelvvizsgák is. Ez egész éves ösztöndíj. Nagyon jól jött, mert így többet tudok félre tenni.
–Az öt év alatt állandóan volt ösztöndíjad?
– Igen, a tanulmányi ösztöndíj, meg szociális ösztöndíj, amely azért járt, mert testvérem van, meg távol lakom.
–Most már kezdem érteni, hogyan győzték anyagilag a szüleid, hogy ott tartsanak téged Szegeden, az egyetemen…
– Sokat segített az, hogy kaptam ösztöndíjat.
„Csodálkoztak, milyen szépen beszélek magyarul”
–A szegedi egyetemen hasznos volt számodra az, amit a Csikyből magaddal vittél?
– Matekból mindenképpen.
–Matematikát is tanítanak a gyógyszerészetin?
– Igen. Rendesen deriváltunk, integráltunk. Jól jött az, amire Péter András tanár úr megtanított. A kémiát is nagyon tudtam, Hadnagy Éva tanárnőnek köszönhetően.
–Hogy fogadtak téged a szegedi egyetemen?
– A csoporttársaim meglepődtek azon, hogy Aradról jövök. Nagyon kevesen tanulnak ott Erdélyből vagy a Partiumból, inkább Vajdaságból. Kaptam hideget és meleget is. Csodálkoztak, milyen szépen beszélek magyarul. Ez fájt. Szegeden vannak olyan emberek, akik nem igazán vannak tisztában a valós helyzettel. Hiába hangsúlyoztam, hogy magyar a családom, az anyanyelvem, hogy tizenkét évig magyar tannyelvű iskolába jártam, nem tudják elhinni, és nem is akarják… Volt, aki románként tekintett rám. Mondták: Ott a román lány.
–Kollégiumban laktál?
– Nem. Albérletben, együtt másokkal. A kollégiumban szoros, baráti társaságok alakulnak ki. Ez hiányzott. Nekem kellett a szabadság, hogy magamra tudjam csukni az ajtót, ha akarom.
–Milyen az egyetemisták élete ott, Szegeden?
– A tanulás mellett sok lehetőség van szórakozásra, kikapcsolódásra, kulturális programokra. Szerintem jobb, mint egy főváros, mert kisebb, minden közelebb van, a diákok jobban egymásra vannak utalva, könnyebben tudnak egymással kapcsolatot teremteni. Szerveznek egyetemi napokat, van jó színház, mozi…
–Kihasználtad ezeket a lehetőségeket?
– Nem annyira, de nekem elég volt.
–Maradt szabadidőd a sok tanulás mellett?
– Nem sok. Inkább nyaranta, miután végeztem a vizsgákkal. Bár akkor is ott volt a szakmai gyakorlat…
–Gyógyszertárakban?
– Igen, ott Szegeden.
– Szeretsz tévézni?
– Nem annyira szoktam. Inkább az interneten nézek filmeket. Meg lazításként olykor rajzolgatok. De hát ahhoz idő kell!
„Az első félév nagyon nehéz volt, hiányoztak a barátok, a család”
–Gyakran látogatsz haza?
– Általában kéthetente. Nincs messze, és igénylem is. Amióta meghalt a mama, gyakrabban megyünk Zerindre is, hogy tata ne legyen egyedül. Meg engem feltölt az a környezet, a ház, az udvar, a kutyák, a macskák…
–Nincs honvágyad Magyarországon?
– Az első félév nagyon nehéz volt. Egy idegen városban, egy idegen országban kellett élnem. Hiányoztak a barátok, a család.
–A jó házi koszt is hiányzott?
– Mindenképpen az is. Egyetem mellett nem nagyon volt időm főzni. Szó szerint reggeltől estig bent voltam az egyetemen. Rendkívül zsúfolt programunk volt.
–Mennyire változott meg az életed, életfelfogásod Szegeden, az egyetemen?
– Mindenképpen önállóbb lettem. Meg kellett tanulnom egyedül intézni az ügyeimet, figyelni a határidőkre az egyetemen. Minimális önállóság mindenkinek kell! Meg egy kicsit talpraesettebb és bátrabb is lettem. Más embereket ismertem meg, egy más életfelfogást.
–Pozitív vagy negatív értelemben?
– Is, is.
–Nem bántad meg, hogy ezt a szakot választottad?
– Lehet, hogy jobb lett volna a designt választanom. Talán könnyebb lett volna, de kicsi korom óta a gyógyszerészet volt az álmom. Úgyhogy, bár nagyon kemény volt ez az egyetem, nem bántam meg, hogy ezt a szép szakmát választottam, s így valóra váltottam az elképzelésemet.
–Kellett sokat biflázni is?
– Igen, de másképp nem lehetett. Van, amit meg lehet érteni logikával, tapasztalattal, de például a gyógyszerneveket be kell magolni.
„Nem tudnék olyan munkát végezni, amit nem szeretek”
–Mik a legközelebbi, illetve a távolabbi terveid?
– Első a záróvizsga. Távlatilag kacsingatok egy design szakra Budapesten. De ez egyelőre csak álom. Előbb munkát szeretnék keresni.
–Hogy történik ez?
– Nem szeretnék patikába menni. Egy gyógyszergyárban szeretnék elhelyezkedni. Elküldöm az önéletrajzomat több álláshirdetésre, és remélem, találok valamit, ami nekem megfelel.
–Magyarországon akarsz letelepedni?
– Mást nem is tudnék elképzelni.
–És jó ez neked?
– Nekem igen.
–Szüleidnek?
– Nekik nehezebb, főleg amióta az öcsém is velem van. Ő geológus lesz.
–Hogy állsz a szerelemmel?
– Van szerelem az életemben. Komoly, úgyhogy remélem, minden rendben lesz.
–Elégedett vagy magaddal?
– Igen, de maximalista típus vagyok, úgyhogy mindenhez még hozzá tennék egy kicsit. Mindenből próbálom a legjobbat kihozni. De amit elterveztem, azt elértem.
–Boldog vagy?
– Igen. Tény, hogy rendkívül stresszes az életem, nagyon sok a kihívás, de nem biztos, hogy ez baj. Ez az egyetem engem lelkileg is megviselt, mert hajlamos vagyok túlaggódni a dolgokat.
–Mit értesz tulajdonképpen a boldogságon?
– Mindenképpen hozzátartozik a szerelem, a jó párkapcsolat, nagyon fontos nekem a családi háttér, és nagyon fontos, hogy megtaláljam helyem a világban, szeressem a munkámat, legyek megbecsülve, érezzem, hogy ott a helyem. Nem tudnék olyan munkát végezni, amit nem szeretek.
–Hozzá tennél-e még valamit?
– Mindenki, akit vonz a gyógyszerészet, nyugodtan válassza ezt a hivatást! Nagyon sok lehetőség van benne, és igen fontos szakma. Olyan tudást ad, amit hasznosítani lehet bárhol a világon. Nem kizárólag a patikában. Ezt a szép szakmát maximálisan el tudtam sajátítani, hisz Magyarország egyik legjobb egyetemén tanulhattam, és nem elhanyagolható, hogy az itt megszerzett diplomát egész Európában elfogadják.
Hozzászólások