Nagyzerindi ibolyások Kaposváron és Krakkóban

2017. augusztus 10. 17:40 (csütörtök) /

Az idei nyár is mozgalmasan telik a nagyzerindi Ibolya csoport tagjainak. Beszámolni sok lenne mindenről, mert a hétvégi fellépések mellett kisebbek és nagyobbak is részt vettek citera- és néptánctáborokban, kirándulós hétvégéken, együtt ünnepléseken egyaránt. Most „csak” két útról adnánk hírt részletesebben.

A július 28–30. közötti hétvégét a fiatalok a Kaposvár melletti Nagyberkiben töltötték, ahol a Határontúli Magyarok Ifjúsági Találkozója zajlott. A táncolás mellett aláírták a kulturális együttműködésről szóló megállapodást, amelynek értelmében a zerindiek tiszteletére fát is ültettek. A hétvége alatt ellátogattunk a balatonlellei strandra, a kaposvári Deseda-tóhoz és Kaposvár központjába is. A nagyszerű vendéglátás mellett fiataljaink remekül érezték magukat, de ahogy hazaértünk, máris izgatottan vártuk a pénteket, amikor is 20 ibolyás Szilágyi András és Kiss Csilla kíséretében elindult Krakkóba, az V. Nyári Művészeti Fesztiválra. A hosszú út fáradalmait kárpótolták Szlovákia és Lengyelország csodálatos tájai, és a nap végén Krakkó belvárosi fényei. A szombat délelőtt a Visztula-parti sétával és hajókázással telt, majd készültünk a délutáni fellépésre, ahol találkozhattunk sepsiszentgyörgyi barátainkkal is. A podgorzei piactéren, Szent József templom előtt felállított szabadtéri színpadon 20 európai együttes táncait csodálhatta a közönség. Mi is ízelítőt kaphattunk görög, olasz, lett, litván, észt és szerb néptáncokból, de nemcsak mi, hanem a közönség is úgy gondolta, hogy a magyar néptánc a legjobb, hiszen az utolsó előttinek fellépő Ibolya Néptánccsoport műsorát végig vastapssal jutalmazta. Ez olyan örömet szerzett a csapatnak, hogy a másnapi gálaműsort még izgatottabban vártuk. A vasárnapi fellépés előtt még sétáltunk egyet a vár körül, majd megérkeztünk az impozáns De Silva Hallba, ahol a gálaműsor zajlott. Itt már nemcsak az ibolyások táncának, de Szilágyi András koreográfus külön produkciójának is tapsolhatott a közönség. A fiatalok szívvel-lélekkel táncoltak, soha még sehol ennyi tapsot és rajongást nem kapott a csapat, mint ott, Lengyelországban, ahol senki sem ismert minket. Bizonyítottunk? Magunknak biztosan, hogy bár van hova fejlődnünk, de együtt sok mindenre képesek vagyunk. Az est végén a néptánccsoportok küldöttei együtt vehették át a színpadon az okleveleket, ajándékokat, majd közös táncház zárta az estet.

Másnap indultunk haza, egy olyan hétvégéről, amely eddig a legszebb, ezért a legemlékezetesebb is számunkra, és amilyenben, reméljük, még lehet részünk...

Kép és szöveg,

 

Kiss Csilla

Hozzászólások