Ne hagyjuk veszni a gyökereket!

Hangulatos délutánt töltöttek együtt mindazok, akik szombaton Tornyán, a tájházban találkoztak. A tavalyi után határozták el, hogy évente megrendezik, tapasztalatot cserélnek, ötleteket kapnak egymástól. A két szemlaki résztvevőt, mesélték, azzal küldte a polgármester asszony: nézzék meg, hogy csinálták Tornyán, hogy aztán maguk is összeállítsanak egy gyűjteményt, amelynek az anyaga nagyjából meg is lenne, csak helyet, gondozót kellene találni. A nagyiratosi (hát persze, hogy itt is szép dalokkal fellépett) asszonykórus vezetőjétől azt hallottuk: az ő polgármesterük is támogatja egy tájház létrehozását, meg is lesz előbb-utóbb. A battonyaiaktól többek között azt hallottuk, hogy „Manyinak van egy kétszáz éves háza, amelyben, ha rendbe hoznánk, nagyon jó helye lenne egy gyűjteménynek”. A vendég szarvasiak egy kivarrásra váró szép terítőt hoztak ajándékba a tornyaiaknak.

Az idei – két nyelven, magyarul és románul zajló – találkozónak a fő témája a falusi portákon valamikor mindennapos tevékenységeknek számító, de ma már feledésbe menő foglalatosságok bemutatása, felelevenítése volt. A szappanfőzésé például. Viruca asszony, akit egyébként a falu talán legjobb szakácsnőjének ismernek, ezúttal a jókora üstben a szappannak valót (is) kavarta, elmagyarázta készítésének módját, és nagy érdeklődés közepette öntötte ki a formába a masszát. A résztvevők megkóstolhatták a kemencében előttük sütött finom lángost, megnézhették, hogyan működik egy szövőszék, és a házigazdák, Tóth Piroska és Suttyák András néprajzi és dokumentumgyűjteményét is megtekinthették.

Közben elkészült a babgulyás a „főkavaró” Köles Sándor felügyelete mellett, az ízét mindenki dicsérte. (A hatalmas és gyönyörű kenyeret előtte szertartásosan szegték meg.)

De kezdjük az elején: a „nyitóbeszédeket” J. Péterszabó Ilona, a két házigazda, Bognár Levente megyei RMDSZ-elnök, Miodrag Stanoiov, Pécska város alpolgármestere tartotta. Ez utóbbi megköszönte a lelkes házigazdáknak, hogy munkájukkal hozzájárulnak a falubeli három nemzetiség, a román, magyar és szerb hagyományainak és barátságának megőrzéséhez, amikor a világban (többek között Ukrajnára utalt) ennyi széthúzás van.

S miközben a felnőttek beszélgettek (egyesek a szívesen kínálgatott jó kisüstit is megkóstolták), a gyerekeknek az Aradról jött nyugdíjas tanító néni, Komádi Mária mutatta meg, hogyan kell egy kukoricacsutkát felöltöztetni, mit és hogyan lehet festeni egy mázatlan kis cserépkorsóra. A gyerekektől a ház (általuk elkényeztetett) kedves pulikutyája el volt ragadtatva, az elkerített udvarrészben botokkal terelgetett két birka azonban szemmel láthatólag nem élvezte a helyzetet.

A rendezvényt, anyagilag és erkölcsileg is, Pécska Város Tanácsa támogatta.