Negatív precedensek éve

Két rendbeli választásokkal, mélyreható politikai átrendezésekkel 2014 eseménydús év volt politikai téren. Az év politikai viharai nyilván az RMDSZ-t sem kerülhették el. Winkler Gyula újjáválasztott EP-képviselőt, a Hunyad megyei RMDSZ elnökét kértük fel az éves mérleg megvonására.

– Hogyan tekint vissza a két rendbeli választásra? Az első ráadásul személyes sikerrel párosult.

– A májusi EP-választást sikernek tartom, hiszen a magyarság megtartotta képviseletét és az arányosságot. A túlteljesítés már nem jött össze, mint 2007-ben és 2009-ben, amikor az erdélyi magyarság demográfiai számarányát meghaladó képviseletet szerzett Brüsszelben. Az akkori túlteljesítés okait különféleképpen lehet magyarázni, 2007-ben magyar–magyar verseny volt, 2009-ben viszont közös listás összefogás. Szerintem nem is annyira a pillanatnyi politikai helyzetre vezethető vissza, hanem az erdélyi magyarság átlagnál magasabb várakozási szintjére. Míg a romániai átlag életszínvonal-növekedést remélt az EU-tól, a magyarok ezen felül a nemzeti ügyek javulását is elvárták. E téren eddig látványos előrelépés nem történt, aki ismeri az EU-s politikai viszonyokat, eleve nem is várhatott volna el rövid távú látványos javulást, az előrelépés kis lépésekkel halad, alapos összeurópai összefogás nyomán.

– Belföldön sem volt túl fényes év a magyarság nemzeti helyzete szempontjából.

– E téren 2014 sajnos a visszalépés éve volt, több szempontból is. A székelyföldiek folyamatos hatalmi zaklatása nemzeti szimbólumok ügyében látványos ugyan, ennél aggasztóbb azonban a politikai nyilatkozat miatti üldözés, amit például Kelemen Hunor decemberi SZKT-n elhangzott kijelentései kapcsán helyeztek kilátásba, vagy a Mikó visszaszolgáltatásának, pontosabban visszaállamosítása ügye, vagy a román kormány belépése az összeurópai kisebbségi alapjogok (Minority safe pack) elleni perbe.

– Holott az RMDSZ kormányon volt, a packázások, övön aluli ütések mégis a PSD-s koalíciós „partner” részéről jöttek, nem az ellenzéktől, mint korábban.

– Negatív precedens született e téren 2014-ben, ez volt a kormányból való kilépés egyik oka. Összességében kormányszerepünk hatékonysága is alacsonyabb volt, mint máskor, nem sikerült megvalósítani célkitűzéseinket sem gazdasági téren, sem a nemzeti oldalon. Az RMDSZ most is betartotta szavát, koalíciós partnerünk viszont sokkal kisebb mértékben, mint a korábbi partnerek. Sőt, övön aluli ütéseket is kaptunk, a Minority safe pack nyomán Kelemen Hunor le is mondott miniszteri tisztségéről.

– Az RMDSZ ellenzékben kezdte a tavalyi évet, majd 9 hónapig kormányszerepet vállat egy magát szocialistának tartó párt mellett, az év végére pedig ismét ellenzékbe került. Mit gondol, hogyan értékelik ezt Brüsszelben EPP-s körökben, és főleg hogyan tekint rá az erdélyi magyarság?

– Brüsszelben megértették, hogy az RMDSZ nem ideológiai alapon szervezett párt, hanem kisebbségi érdekképviselet, emiatt nincsenek súrlódások a Néppártban. Még nem érett meg az idő, hogy az RMDSZ tartósan bármely román párthoz fűzze a sorsát. Otthon viszont sokkal jobban kellett volna odafigyelni a kommunikációra. A magyarsággal való szorosabb kapcsolat a jövő kihívása. Ezért mondtam már a decemberi SZKT-n, hogy új RMDSZ szükséges, a legfontosabb feladat ugyanis az egység megőrzése.

– Visszatérve a kormányszerephez: ha ideológiai síkon nem is, de taktikai megfontolásból nem lett volna ésszerűbb kivárni a két rendbeli választás lezajlását és a politikai erőviszonyok kikristályosodását?

– A kormányra lépés sem volt könnyű döntés, márciusban is megvoltak a kételyek, nem volt egyöntetű, hurráoptimista lelkesedés. Két fontos szempont nyomán vállaltuk a kormányszerepet: a fejlesztési politika befolyásolása, az anyagi erőforrások Erdélybe való irányítása, valamint a kisebbségi helyzet javítása. Amint említettem, ez sajnos az elvártnál jóval kisebb mértékben sikerült, a koalíciós együttműködés is erősen akadozott, ezért beszéltem negatív precedensről.

– Az államfőválasztás viszont jócskán leforrázta az RMDSZ-t. Amilyen fölényesen (olyan 85%-ban) nyerte el, illetve tartotta meg az erdélyi magyarság bizalmát a magyar–magyar versenyben, ugyanolyan mértékben vesztette el azt a román politikusokhoz való viszonyban.

– Azért ne feledjük el: az RMDSZ hivatalos álláspontja az volt, hogy minden magyar saját lelkiismerete szerint szavazzon. Én tartottam magam ehhez, senkit sem befolyásoltam, az már más kérdés, hogy sok kollégám úgy értelmezte az SZKT erről szóló döntését, hogy saját belátása szerint kampányolhat az egyik vagy másik jelöltnek. Emiatt jelentős kommunikációs deficit keletkezett. Összességében azonban Klaus Iohannis magyarság általi erőteljes támogatottsága kétségtelenül egyértelmű jelzés az RMDSZ számára, le is vontuk a konzekvenciát a kormányból való távozással.

– Iohannis nagy arányú győzelme alaposan felkavarta a politikai osztályt, a PSD nem érti, miért veszített, a PNL nem érti, miért nyert. Mindkét oldalon lázas értékelés zajlik, jövő stratégiák kidolgozása folyik. Az RMDSZ sem képez kivételt, nem igazán érti, mi történt novemberben.

– Valóban így van, a román pártokat illetően. Ami az RMDSZ-t illeti, az a meggyőződésem, hogy nagyon figyelmesen kell kommunikálni. Meg kell tartani azokat, akik 25 éve folyamatosan mellettünk állnak, de ugyanakkor meg kell szólítani azokat is, akik elfordultak tőlünk, vagy azokat, akik politikailag passzívak, mindenekelőtt a fiatalokat. Hogy konkrétan milyen lépések szükségesek ez irányban, az áprilisi kongresszuson dől el. Mindezek mellett az összefogás és az egyensúly megtartása is kiemelt szempont, veszélyes lenne, ha a székelyföldiek, partiumiak vagy szórványbéliek csakis saját érdekeikkel törődnének, és az erdélyi összmagyar szempontok háttérbe szorulnának.

– Sok sikert kívánva köszönöm szépen a beszélgetést.

– Én is köszönöm.