„Néhány óra alatt megoldódott…”?

Nagyon sürgős sajtótájékoztatót hívott össze ma délután Arad polgármestere – röviddel azelőtt a sajtószóvivő sem tudott róla –, s az újságírók meglepődve tapasztalták, hogy Gheorge Falcă irodájában a tanácskozó asztalt egy csomó ember üli körül. 

Mint kiderült: a prefektúra és a polgármesteri hivatal képviselői, de köztük van a Mihai Eminescu Általános Iskola igazgatónője is. A sajtótájékoztató témája pedig az iskola épületének, illetve helyhiányának az ügye, amely hónapok óta húzódik, és számos pengeváltást eredményezett a polgármesteri hivatal és a prefektúra között.

Röviden arról van szó, hogy a Mihai Eminescu iskola (a volt 1-es, még régebben zárda) egyrészt helyhiánnyal küzd, másrészt nagyon sok a nem állami tulajdonú épület évi bére – 110 ezer euró –, ráadásul korszerűsítést sem lehet eszközölni benne, mivel a tulajdonjog ezt nem teszi lehetővé.

Tavaly nyáron felmerült annak a lehetősége, hogy az iskola megkapja a határrendőrség Mărăşeşti utcai épületét – a schengeni csatlakozás távlatában a határrendőrségnek nem lesz rá szüksége –, ám ezzel kapcsolatban számos probléma merült fel, amelyek mindmáig nem oldódtak meg. A prefektúra az épületbe, mondja a polgármester, az útlevélosztályt akarta költöztetni, de ez nem oldotta volna meg az iskola problémáját, a polgármesteri hivatal viszont felajánlotta volna, hogy talál helyet az útlevélosztály számára. Hosszú hónapokig a két intézmény egymást vádolta az ügy halogatásáért (annak idején ismertettük mindkét fél álláspontját), egy alkalommal – nagy későn – a prefektus és a polgármester a helyszínen, a határőrségi kaszárnyában is találkozott, megbeszélések zajlottak a szülői bizottsággal, az iskola igazgatóságával stb. – míg tegnap, szerdán mind a prefektus, mind a polgármester megjelent a szülői bizottság ülésén. Ezen az ülésen előterjesztették a prefektúra és a tanfelügyelőség ajánlatát, amely szerint az Eminescu iskola a Henri Coandă líceum helyére költözne, a Henri Coandă a CFR-líceum épületébe. Csakhogy a Coandă épülete túl kicsi az Eminescu számára, és így tovább. Ezzel szemben a polgármester azt javasolta: költöztessék el a határrendőrséget a Bodrogi úti volt csendőrlaktanyába (azt eredetileg a tbc-kórháznak szemelték ki), az Eminescu iskolát a határrendőrség épületébe, az útlevélosztályt pedig a textillíceum bentlakásába.

Talán ennyiből is látszik a helyzet bonyolultsága, s még nem is ismertettük minden részletét. További bonyodalmakat okoz, hogy az említett épületeknek más-más a tulajdonosa, s a megoldáshoz az kellene, hogy a szóba került ingatlanok a város tulajdonába kerüljenek, ehhez viszont kormányhatározatra, a határozathoz különböző indokolásokra, igazolásokra, magyarázatokra stb. van szükség. Jó ideig azon vitatkoztak, hogy ezeket kinek kell elkészítenie, a polgármesteri hivatalnak-e vagy a prefektúrának (mindkettő szerint a másiknak), és a kérdés helyben topogott, sajtótájékoztatók, egymást vádoló sajtóközlemények közepette. Ma azonban végre összeültek a két intézmény jogászai, illetékesei, és néhány óra alatt közösen elkészítették a szükséges előzetes iratokat.

Most már – jelentette be ma délután Falcă polgármester –, minden megvan, órák alatt el lehet intézni a kormányhatározathoz szükséges formaságokat.

A kívülálló csak áll és bámul. Ha néhány órás munkával el lehetett intézni egy kétségtelenül bonyolult ügyet, miért kellett tavaly július óta vacakolni, rengeteg ideget elpazarolni rá? Murphy mondása jut eszünkbe: a felek csak akkor cselekednek ésszerűen, miután az ésszerűtlen cselekvés minden lehetőségét kimerítették.

Ügy látszik, ennek ebben az ügyben most jött el az ideje.