Nekünk kell újracsavaroznunk Európát!

A romániai kisebbségek szervezetei közül Varujan Patisian, az Örmények Szövetségének az elnöke és a Romák Szövetségének az elnöke, Cătălin Zamfir Manea köszöntötte a fórumot, adott hangot örömének, amiért az ország számottevő parlamenti képviselettel rendelkező kisebbségének a kongresszusán részt vehet. Utóbbi a roma közösség gondjait ecsetelte, az őket sújtó munkanélküliségre, illetve az oktatásukban megnyilvánuló hiányosságokra hívta fel a figyelmet.

A romániai magyar egyházak közül elsőként Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke szólalt fel, aki beszédében kitért a közelmúltban lezajlott 52. Eucharisztikus Kongresszus munkálataira, amelyen maga is részt vett. Elmondta, hogy azon a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadásról is megemlékeztek, a megsemmisült két ikertoronyról, amelyeket az 1990-es évek végén volt szerencséje személyesen is látni. Amikor 2003-ban visszatért New Yorkba a helyükön csak az égnek merevedő acéloszlopokat látta. 2013-ban azonban az ikertornyok helyén az előzőknél is magasabbakat építettek. Akkor azon gondolkozott: mi az értelme és a célja az égbe rugaszkodásnak? Önkéntelenül a Bibliában olvasható Bábel tornya jutott az eszébe – az építsünk egy olyan magas tornyot, amivel hírnevet szerezhetünk magunknak, felérjünk vele Istenig. „Végül maguk is rájöttek: otthont építeni csakis Istennel együtt lehet.” Azt kívánta érdekvédelmi szervezetünknek, hogy a toronyépítők furcsa zavaros világában nemes, tiszta lélekkel otthonokat építsenek népünknek! „Isten áldja meg a ti otthonteremtő munkátokat” – zárta magvas mondanivalóját Adorjáni Dezső Zoltán püspök.

Kovács István unitárius püspök hozzászólásában azt emelte ki: minden munkánkban Istenre tekintsünk, és a növekedést bízzuk a gondviselésre. Hosszú távú, Istennel együtt munkálkodó gyülekezet- és nemzetépítő munkát kívánt az érdekvédelmi szövetségnek. Az 1568-ban megalapozott Erdélyi Unitárius Egyház manapság magába foglalja az anyaországban élő gyülekezeteket is. 2018-ban ünnepelték alapításuk 500. évfordulóját, amelyen Magyarország miniszterelnöke is részt vett, és bebizonyosodott: a másságot csak Istennek tetsző módon lehet megélni. Bár különböző utakon és módon keressük az igazságot, de minden út Isten felé visz bennünket.

Ft. Csűri István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke köszönetet mondott az együttlét lehetőségéért. Örömének adott hangot, amiért az RMDSZ kongresszusa a Szívügyünk, a család mottót választotta, mert főként Nyugat-Európában a család intézménye egyre inkább hátrányba, veszélybe kerül. Arra kérte a politikumot, hogy az egyházzal közösen óvják a családot, az maradjon meg a jövő nemzedék nevelésének a fészkévé úgy, ahogyan őseink, elődeink azt megalapozták.

Vincze Loránt RMDSZ-es EP képviselő, FUEN-elnök arról beszélt, milyen erőfeszítéseket tettek az Európai Őshonos Nemzeti Kisebbségek jogainak a szavatolásáért. Sajnos néhány nyugati ország nyomására az Európai Bizottság nem óhajtott a témával foglalkozni. Ezzel együtt, a kisebbségi nyelvek és kultúrák az európai identitás szerves részét képezik. Az Európai Tanácsban a magyar elnökség alatt szeretnék korszerűsíteni a kisebbségvédelem területét. „Lehetőség van arra, hogy mi is kifejtsük véleményünket Európáról, és megfogalmazzuk Európával szemben az elvárásainkat. Mi erdélyi, felvidéki magyarok és a többi európai kisebbség is szeretnénk hozzájárulni Európa kultúrájának a bővítéséhez. Mert Európának az 50 millió lelket számláló őshonos nemzeti kisebbségek számára is jövőt kell biztosítania. Erről határozott a FUEN közgyűlése. Céljaink megvalósításához azonban széles körű támogatás szükséges a kisebbségek anyaországai részéről” – mondta Vincze Loránt.

Pásztor István VMSZ-elnök örömének adott hangot, amiért a kolozsvári kongresszus után itt is jelen lehet. Az eltelt három évben a vajdasági magyarok jogainak a megteremtéséért nyújtott támogatásért köszönetet mondott az RMDSZ-nek, értékelve a közel másfél évtizedes partnerséget, odafigyelést. Mindig példaértékűnek, követendőnek tekintette az RMDSZ munkáját, ami erőt adott nekik.

Dr. Brezovics László a kárpátaljai magyar közösségnek az ukrán hatalom általi megfélemlítéséről, míg Forró Krisztián a szlovákiai magyarok megosztottságáról beszélt, aminek a következtében a 8%-ot kitevő magyarság parlamenti képviselet nélkül maradt. Andócsi János, a horvátországi magyar érdekvédelmi szervezet vezetője a mura-vidéki magyarok üzenetét tolmácsolta. Köszöntőt mondott Mezei János, az Erdélyi Magyar Pártszövetségnek az elnöke is. Köszönetet mondott az anyaország, illetve az RMDSZ támogatásáért dr. Tonk Márton, a Sapiencia Egyetem, valamint Kós Anna, a Művészeti Egyetem rektora is.

A hetvenéves Markó Béla köszöntése

Magyar kisgyermekek közös játékét bemutató rövid filmbejátszás után, Kelemen Hunor szövetségi elnök köszöntötte 70. születésnapján Markó Béla nyugalmazott szövetségi elnököt, költőt, akinek egy festménnyel kedveskedett.

Markó Béla miután megköszönte az ajándékot és a figyelmességet, kifejtette: Kelemen Hunorral folyamatosan kapcsolatot tart, ugyanis bizonyos kérdésekben elmondja, ő maga kívülről hogyan látja a dolgokat. Természetesen az a bizonyos „kívülről” nem helytálló, hiszen mindig is az RMDSZ-szel együtt él és gondolkozik.

Kelemen Hunor beszámolója

A továbbiakban Kelemen Hunor beszámolójából megtudhattuk mindazokat az erőfeszítéseket, amelyeket az utóbbi két választáson kifejtettek az erdélyi magyar összefogásért, s aminek az eredményeként kormányzati szereplést vállalhattak. Több mint hatévi kimaradás után vállalniuk kellett a kormányban való részvételt, hogy ne csak a döntéseknek a felelősségét, hanem azoknak a hasznát is érezhesse az erdélyi magyarság. Az elnök beszélt az erdélyi magyar települések fejlesztése, korszerűsítése terén kifejtett munkáról, eredményeiről. A magyar miniszterekkel, államtitkárokkal, minisztériumi tisztségviselőkkel, prefektussokkal és alprefektusokkal járó kormányzati szerepvállalásnak a sikeréért mindent megtettek. A visszajelzések igazolják, hogy a magyar tisztségviselők hozzáértően, felelősségük tudatában végzik a munkájukat. Minden területen igyekeznek jó megoldásokat találni, hogy hozzájáruljanak az ország minden közössége, családja és polgára számára szükséges életminőség javításához.

Miután 2014–2015-ben kiléptek a kormányból, az összes szimbólumainkat kulcsra zárták. Ez tavaly december 23-ig tartott, azóta fokozatosan törvényesítették a szimbólumainkat, legutóbb Kovászna megye zászlaját hagyta jóvá a kormány. „Nyolc hónap alatt azonban csak a célkitűzéseinknek egy résztét sikerült elérnünk, még nagyon sok a tennivalónk. Sajnos, jelenleg kormányválságban vagyunk, a két koalíciós partnerünk között kirobbant nézeteltérés miatt. Ki kell várnunk, amíg a partnereink újra tárgyalóasztalhoz ülnek, és azon dolgozunk, hogy ne mélyítsék tovább a nézeteltéréseket. A kormány előtt van a kisebbségi törvénynek az elfogadása, amihez hozzá kell tennünk a mi elképzeléseinket is. Az oktatási törvény nemcsak infrastruktúrát, hanem pedagógusokat és diákokat is jelent, mert a gyermekeink egészséges nevelésén múlik közösségünknek a szülőföldön maradása. Célunk, hogy ennek a folyamatosan változó világnak ne a vesztesei, hanem a nyertesei legyünk. Új családtámogatási és gyermeknevelési rendszerre van szükség, mert egyre kevesebb gyermek születik. Segíteni kell a fiatal párokat, kedvezményes lakásvásárlási lehetőségeket kell biztosítani számukra. Szívügyünk a család, mert ez a jövő létkérdése, a nemzetpolitika alapja. A közösségek állandó erősítésére van szükség, ehhez továbbra is támogatnunk kell az egyházakat. Mindehhez Magyarország Kormányával is baráti partneri viszonyt alakítottunk ki. Több mint három évtizede szövetség voltunk, az vagyunk és az is szeretnénk maradni. A romániai magyarság szövetsége és legfontosabb szövetségese. Ez a mi feladatunk. Köszönöm, hogy meghallgattak” – zárta beszámolóját Kelemen Hunor szövetségi elnök.

Markó Béla ajándéka

Markó Béla nyugalmazott szövetségi elnök kifejtette: „Magunk között vagyunk a határon túli magyar vezetőkkel együtt. Meghallgattuk politikai partnereinktől a sok dicséretet, természetesen kritikát is meg lehet fogalmazni. Nem azért nem teszem, mert egy születésnapi köszöntő után nem lenne illendő, annál is inkább, mert az EU-hoz való viszonyunkat is újra megfogalmaztuk.

Ebben a pillanatban sokkal fontosabbnak tartom, hogy az RMDSZ Románia kormányában hogyan tudja a magyarság érdekeit képviselni. Nagyon helyénvalónak tartom, ahogyan az RMDSZ értelmezte a Románia kormányában való jelenlétét. Igaza van abban, hogy az igazságszolgáltatásnak nem szabad visszatérnie ahhoz az áldatlan állapothoz, amiből néhány évvel ezelőtt az országnak sikerült kilábalnia. Azzal is nagyon egyet értek, hogy nem óhajtunk kétfordulós polgármester-választást, de folytathatnám az alkotmánymódosítással is. A jelenlegi válságos helyzetben az RMDSZ megtalálta a megfelelő hangot, retorikát. Néhány nappal ezelőtt a Facebookon valaki kiemelte az aradi Szabadság-szobornak a visszaállítását. Nem a visszaállítás tényét, hanem a körülötte keletkezett feszültségeket sérelmezte. Azon gondolkoztam, hogy az országban egy-egy szimbolikus kérdés fontosabb lenne a gazdasági kérdéseknél? Amikor ezen gondolkoztam, támadt az ötletem, hogy én is hozok egy ajándékot, amit több mint húsz évvel ezelőtt protokoll-ajándékként kaptam. Mivel a protokoll-ajándékokat be kell jelenteni, megvallom, elmulasztottam, azzal együtt, hogy ez az egyik legnagyobb érték, amit valaha kaptam. Történt ugyanis, hogy egy ehhez hasonlót Tokay György aradi parlamenti képviselő, aki már nincs közöttünk, több mit húsz évvel ezelőtt az aradi Szabadság-szobornál mondott ünnepi beszéde alkalmával felmutatott. Egy rozsdás csavart, amivel a szobor elemei össze voltak csavarozva. Akkoriban a jelzett csavarból a legtöbb erdélyi magyar személyiség kapott. Szerintem a teremben is vannak néhányan, akik kaptak belőle, de megmutatom – jobb kezével felmutatta a rozsdás csavart. Lényeg, hogy az impériumváltás után a Szabadság-szobrot 1925-ben leszerelték, 1956-ban, illetve 1968-ban megpróbálták újra felállítani több helyen, de nem sikerült. Végül évtizedekig az aradi vár árkában rejtegették, burjánnal belepve. 1990-ben sikerült a várból kihozni, 2004-ben sikerült felállítani. Új csavarokkal szerelték össze, rajta sok mindent fel kellett újítani, új csavarokkal. A lényeg, hogy ezeket a csavarokat csak mi akarjuk, mi tudjuk visszatenni. Mert a hatalom mindig megpróbálta az értékeinket szétszedni, eltüntetni, de nekünk magyaroknak kellett összeraknunk, újra felállítanunk. A Szabadság-szobor példájára, nekünk, magyaroknak Erdélyt, Romániát, a Kárpát-medencét, sőt Európát is újra össze kell raknunk! E csavarok nélkül nem működik a család, a község, a város. Erre jó példa Marosvásárhely, ahol a magyarság ismét megnyert egy csatát. Mert egész Európa és a demokrácia meglazult csavarokkal recseg-ropog. Ugyancsak a Szabadság-szobor újraállításához tartozik: akkor egy jobboldali kormány, a Demokratikus Konvenció tagjaként sikerült újraállítanunk. Közösen sikerült meghoznunk a döntést a szobor kihozataláról. Utána 2004-ben újra a kormánykoalíció tagjaiként sikerült kikényszerítenünk a visszaállítást, amiben az akkori anyaországi kormány is sokat segített. Lényeg, hogy nekünk az eredményekhez konstruktív szövetségesre van szükségünk. Most is válság van, nehéz a helyzet, de meg vagyok győződve, hogy megoldódik. Nekünk tovább kell szőnünk a kapcsolatainkat, kihasználnunk a kötelékeinket. Kedves kollégák, a kezemben lévő rozsdás csavar számomra többet ér bármilyen ékszernél, mert tárgyi bizonyítéka a magyarság összeköttetéseinek, kötelékeinek a sikeréhez. Köszönöm, amiért meghallgattatok” – zárta beszédét Markó Béla.

*

A továbbiakban Cseke Attila, Tánczos Barna és Novák Eduárd miniszterek, Bíró Rozália az RMDSZ Nőszervezetének az országos elnöke, Csoma Botond, Túros Loránd, Antal Árpád, Hegedűs Csilla államtitkár, Winkler Gyula EP-képviselő és Tamás Sándor adott hangot véleményének.