Nemzeti Vágta, tizedszer

Immár 10. alkalommal rendezték meg az elmúlt hét végén Budapesten, a Hősök terén egy erre az alkalomra kialakított pályán a Nemzeti Vágtát.

A döntőre vasárnap este, lapzártánk után került sor.

De mi is ez a Nemzeti Vágta?

A magyarság határokon átívelő, hagyományőrző fesztiválja: nem egyszerű lovasverseny, annál jóval több: a nemzeti lovas hagyományok, napjainkban határon belül és túl évente megrendezett ünnepe, amelynek fő célja a hagyományok ápolása – és nem mellesleg kapcsolatteremtés, hídépítés az egyes települések és lakosaik, városok, községek, falvak között, valamint a magyar lótenyésztés, a magyarság felemelése a lovas nemzetek sorába.

Széchenyi István 1828-banA lovakrul címmel (angliai tapasztalat nyomán írt) könyve a magyarországi lóversenyek bevezetését (de ezek előzményeként, vagy ezzel egyidőben a lóternyésztés fellendítését) szorgalmazta, hisz eredményesen versenyezni nyilván csak kiváló lovakkal lehet.

Nos, tíz évvel ezelőtt Geszti Péter javasolta a Nemzeti Vágta elindítását, és a kezdeményezés sikert aratott: a Kárpát-medencei magyar nyelvterületről évente mintegy száz település nevez be (az anyaországon kívül Erdélyből, Vajdaságból, a Felvidékről stb.), hogy megmutassa magát a szélesebb értelemben vett nemzet előtt. Természetesen dicsőség ebben a vetélkedőben minél jobb eredményt elérni – egy esetleges győzelem pedig nem is éppen szimbolikus összeget (5 millió forint) juttat a nyertes település kasszájába, s fon glóriát a lovat megülő személy köré. Az egyéni, sőt közösségi ambíciókon és dicsőségen túl (persze, hogy ezek is számítanak) még fontosabb, hogy a településeket, vagy magángazdaságokat minél jobb teljesítményre képes versenylovak kitenyésztésére ösztönözzék.

A három napos rendezvény csúcsmozzanatán a több regionális elődöntőn, majd a budapesti selejtezőn győztes lovak és huszár ruhába öltözött lovasaik végső összecsapására került sor vasárnap este, látványos előjáték után.

A győztes ló díszes takarót, lovasa Arany Sarkantyút, egy 1848-as huszárszablyát vihet haza. A dicsőség, az erkölcsi elismerés azonban tárgyi jutalmakban, anyagiakban aligha mérhető.

Az idei verseny győztese Petrik Tamás (egy Pest megyei helység, Csemő – ha eddig nem hallottunk róla, most megtanulhatjuk – képviselője), aki Baja, Temerin (Vajdaság, Szerbia) és Debrecen lovasát utasította maga mögé a Millenniumi emlékmű körül kialakított különleges pályán. A Nemzeti Vágta döntőjében másodikként befutó Kun Ferenc, Füzér lovasa egymillió, a harmadik helyezett Nagy Arnold, Temerin versenyzője félmillió forintos jutalmat kapott, a további két döntős 300-300 ezer forintot vihetett haza.

Erdély képviselői ott voltak a versenyen, nem sikerült azonban az első díj közelébe férkőzniük. Nem kell feladni, hátha legközelebb...