Nyomtalan emlékezés

Nem okozott csalódást a 140 éves Arad–Temesvár vasútvonal kétnapos ünnepségének második felvonása sem, mert a szervezők tartották magukat az állomási restiben kedden délután rendezett „tudományos értekezés” alapgondolatához, és mindent megtettek, hogy lehetőleg egyetlen szó se hangozzék el a Trianon előtti időszakról. 

Ez majdnem sikerült is, pechükre azonban mára meghívták a MÁV-ot is, és Kaposvári Péter, a Szegedi Területi Igazgatóság vezetője, az állomás nagycsarnokában tartott kis ünnepségen rövid hozzászólásában végre elmondta, hogy mikor, kik építették a vonalat, s hogy másfél évszázaddal ezelőtt nem a Kürtössel kötötték össze Aradot, hanem Budapesttel.

Jelen volt, és beszélt az egybegyűltekhez a tartományi vasútigazgató, Călin Bibarţ prefektus, Adrian Ţolea megyei alelnök és Bognár Levente alpolgármester, mindannyian a vonal gazdasági jelentőségét emelték ki.

Az állomásépület egyik várótermében szervezett, rögtönzött vasúttörténeti kiállítás sem hozott újdonságot, hisz egyetlen térképet, rajzot, fotót sem tettek ki, ami emlékeztetett volna a 140 évvel ezelőtti eseményre, vagy a vonal Trianon előtti időszakára. De hogy megtöltsék a pannókat, teleaggatták régi és újabb mozdonyok fényképeivel, a hegyaljai villamos fotóival, hoztak távírót, telefont, s csupán egy, az építés költségeinek fedezésére kibocsátott kötvény mintapéldája árulkodott arról, hogy mi célból jött létre a kiállítás.

Ennél még súlyosabb, hogy habár meghívták a régió legavatottabb vasúttörténeti szakértőjét, a temesvári Jancsó Árpádmérnököt, helytörténészt, végül „megfeledkeztek róla”, nem hívták mikrofonhoz, nem kérték fel, mutassa meg, milyen korabeli dokumentumokat hozott táskájában. Arról nem is beszélve, hogy a kiállítás megszervezésébe is be kellett volna vonni.

A kétnapos ünnepség egy vingai vonatozással zárult, amely aztán feltette a pontot a szervezési hiányosságokra, hisz CFR-motorvonat helyett a meghívottak és egy népes gyerekcsapat a RegioTrans magán vasúti szolgáltató szerelvényébe szállt fel. A román államvasút arra sem volt képes, hogy saját motorvonattal vigye a társaságot Vingáig és vissza. S csak azért Arad vasúti „határáig”, mert Temesvár a jelek szerint nem akart részt venni az ünnepségen, így a vingai utazás nem kötődött a vonal történetéhez, mert kizárólag a római katolikus templom meglátogatására és egy rövid polgármesteri vizitációra szorult.