Oltfelsősebes újraéled

A Fogarasi-havasok a magyarok körében is egyre inkább újraéledő turisztikai célpont. Szinte kínálja magát a 77 km hosszú Erdélyi Alpoknak nevezett hegylánc, hogy előterében legyen végre valahol magyar szálláshely. Erre érzett rá Német Zsolt és felesége Erika, mikor megvásárolták egy idős szász családtól – szó szerint – a Fogarasi-havasok lábánál fekvő nagy házat és a hozzá tartozó udvart a Szeben megyei Oltfelsősebes falujában. A ház ablakából a hegység nyugati gerince mutat páratlan panorámát, a kertjük végében pedig kezdődik maga a Fogarasi-havasok és a Suru házhoz majd a csúcshoz vezető turistaút.

„Otthonról haza” gondolattal fogadott Zsolt a 10 szobát számláló, 32 férőhelyes nagy mégis nagyon családias és barátságos házban. Még sok más filozófia és élettapasztalat is előkerült a „zsákból”, miközben arról beszélgettünk, hogyan és miért is került egy székelyföldi magyar család Oltfelsősebesre, ahol az 1910-es utolsó magyar népszámlás szerint is csak 6 magyar élt az 1002 fős teljes lakosságra vetítve.

Sajátos érzés nekünk is, akik már többször jártunk a Fogarasokban. Mintha Zsoltnak és Erikának köszönhetően újraéledne valami Oltfelsősebesből a nagy Sebeșu de Sus környezetben. S nem is akárhogyan! Saját készítésű ételeket és szörpöket, saját vagy a család, a komaság főzte pálinkát kínáltak nekünk. Természetesen ehhez is kapcsolódott egy gondolat: „Nem adunk másnak olyat, amit nem akarunk, hogy nekünk adjanak, és nem akarunk olyat tenni, ami nekünk sem lenne jó, ha megtennének velünk”. Ez természetesen igaz a vendégek elé került ételre és italra is.

– Miért Oltfelsősebes? – kérdeztem, hiszen errefelé Dél-Erdélyben már csak Nagyszebenben, Oltszakadáton, Vízaknán, Bólyán, Mihályfalván, Kóboron és Nagymohán találunk számottevő magyar közösséget.

– Mert ez Erdély szíve, nagyon ősi, már-már elfeledett székely-magyar katonai vidék. A szászok érkezéséig, a XII. századig, itt székely-magyar határőrök székeltek, így nagyon is kapcsolódik hozzánk e táj. Másrészt a Fogarasi-havasok igazán megkívánja már, hogy végre magyarok számára, legyen az erdélyi, magyarországi, sőt most már veletek érkezett felvidéki magyar vendégek számára tudjunk szállást nyújtani. Egy ember annyit ér, amennyit a közösségének tud adni, és ez egyenes arányosságot jelent. Mi ezt tudjuk nyújtani. Ezt az egészet egyfajta életstílusként, küldetésként fogjuk fel. Szeretünk az emberekkel és az emberekért dolgozni. Tisztelettel fordulunk mindenki felé, tisztelettel fogadunk mindenkit az említett filozófiánk szerint, de azért kimondottan nagyon örülünk a magyar vendégeknek.

A Zsolt & Erika Panzió Oltfelsősebesen egész évben várja vendégeit. S tényleg úgy éltük meg ezt a pár napot, hogy a nagy Fogarasi-havasok árnyékában egy kicsiny oltfelsősebesi magyar világ bújik ki újra a földből.

Miklós Gábor

Budapesti Corvinus Egyetem oktatója