Önismeret, barátság és teret tágító kultúra

Ha valaki valaha becsöppen az algyógyi gitártábor búcsúnapjára, arra gondolhat, hogy hónapok óta tartó rendezvény végére érkezett, s a könnyek közt búcsúzó táborozókat többéves kapcsolat fűzi egymáshoz. Pedig a tábor csupán egy hetet tart. De tény, hogy az egymástól nehezen elszakadó fiatalok többségét sok éves barátság fűzi egymáshoz. – Idén is Erdély minden csücskéből jöttek fiatalok a táborba. Többségükben visszatérők. Hiszen aki egyszer belekóstolt ebbe a hangulatba, az nehezen szakad el a társaságtól, évről évre visszajárnak. És ami nagyon jó, hogy az újonnan érkezőket is mindig hamar befogadja a csapat – meséli Kató Kata, az Algyógyi Ifjúsági Keresztyén Központ vezetője. Idén amúgy nem csupán a résztvevők, de a szervezők csapata is bővült. – Ez alkalommal a Hunyad Megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a HIKE is besegített a szervezésbe. Ők pályázták meg a Bethlen Gábor Alap támogatását, amely lehetővé tette, hogy idén is megszervezzük a hagyományos IKE gitártábort – mondja Kató Kata.

Miközben beszélgetünk, lassan kiderül, hogy a gitártábor szinte csak alibi arra, hogy a fiatalok egy nagyszerű hetet tölthessenek együtt, ahol a zenei oktatáson túl rengeteg lelki, szellemi élményben van részük. – A hét folyamán többször megállapítottuk, hogy ez a tábor már régen nem csupán a gitároktatásról szól. Nem mintha ez nem lenne fontos. De emellett rengeteg minden belefér: kiadós beszélgetések, közös éneklések, tapasztalatok, élmények megosztása. És sok esetben ez fontosabb a gitártanulásnál is. Nem csupán egymáshoz kerülnek sokkal közelebb a fiatalok, hanem önmagukat is jobban megismerik – meséli a táborvezető.

A gitároktatás persze nem szorult ki a táborból. A fiatalok igényük, tudásuk szerint kapcsolódhattak be valamelyik oktató csoportjába. Volt, ahol a technikán volt a hangsúly, volt alkotó csapat és volt, ahol a tudás elmélyítésén fáradoztak. – Igyekeztünk úgy megszervezni az oktatást, hogy ne csupán a technikáról szóljon. Próbáltuk beleszőni a kultúrát is. Például Lackfi-verseket zenésítettek meg a Suhancos együttes rapp-es dallamára. Fontosnak tartjuk azt, hogy a fiatalok megérezzék: a kultúra, az irodalom, a népzene, a klasszikusok nem valami elavult poros tárgyak, melyek beszűkítik a mozgásterüket. Hanem épp ellenkezőleg. Ezek ismerete rendkívül sok lehetőséget ad a kibontakozásra – mondja Kató Kata. A fiatalok hamar felismerték az önkifejezés lehetőségét a különböző zenei stílusokban. A záró-estre tolódott gálán a Szoknyások, Nyakkendősök, Sminkesek, Gatyások, Bőrszerkósok csapata jobbnál jobb musical-eket produkált. Pedig a feladatuk nem volt egyszerű. Volt csapat, amelyiknek a Meseautó történetét kellett megzenésítenie, népzenei elemek felhasználásával, volt, amelyik János vitézt vitte színre az alternatív magyar zene stílusában. A Bőrszerkósoknak Vuk története jutott, amit rockos ritmusban kellett színpadra vinni, a Sminkesek pedig a Csodaszarvast mutatták be a feltörekvő tehetségekre jellemző stílusban. Az előadóest hangulatát nehéz lenne papírra vetni. Tény, hogy az előadók és közönség egyaránt jól mulatott. S a próbák idején még szorosabbra szövődő barátság okozta, hogy másnap sűrű könnyek közepette történt az elválás. Persze nem annyira tragikusan, mint Kukorica Jancsi és Iluska esetében. Hiszen alig léptek ki a fiatalok a kapun, már beindult az sms-áradat, ami otthon facebook-os levelezésre váltott. S miközben azóta is az Eső előtt, eső után dallamára kelnek és fekszenek a résztvevők, türelmetlenül számolják, hogy hány nap választja el őket a jövő nyári gitártábortól.