Örökzöld téma az egyenruha

Újra napirendre került az iskolai egyenruhák bevezetése. No nem a tanintézményekben vitáznak e témában, hanem a román parlamentben, ahol az utóbbi időben évente szavaznak, hogy legyen-e vagy se kötelező az egyenruha viselése. Természetesen a következetesség teljes mellőzésével. 2013-ban ugyanis a PDL és az RMDSZ képviselői rukkoltak elő egy javaslattal, mely a tanintézményenként megszabott iskolai egyenruha vagy azonosító jel bevezetését szorgalmazta. A PSD és a PNL képviselői akkor abszolút elvetendőnek tartották az ötletet. Az egyik ellenérv a tervezet anyagi vonzatát emlegette, amely túlterhelné a szülőket, bár a törvényszövegben egyértelműen szerepelt, hogy a kisjövedelmű családok esetében az önkormányzat kellene biztosítsa az anyagi fedezetet az egyenruhák megvásárlására. A másik, szocdem oldalról jövő ellenérv szerint az egyenruha Kim Ir Sen típusú viselet, ami sokakban ébreszt rossz emléket. A 2013-as kifogások ellenére, tavaly pont az USL rukkolt elő hasonló tervezettel, eredménytelenül. Idén pedig liberális berkekben született meg a törvényjavaslat, ami, megnyírbálva ugyan, már át is vergődte magát a képviselőház oktatási szakbizottságán.

Az új tervezet nem kizárólag az egyenruhák bevezetéséről rendelkezne, hanem számos közbiztonsági intézkedést is eszközölne az iskolákban: a tanintézmények teljes körbekerítését, fokozott ellenőrzést a kapunál stb.

A tervezetre elsőként az országos diáktanács reagált, melynek vezetője leszögezte: nem nézik jó szemmel az ilyen jellegű törekvéseket. Az egyenruhának uniformizáló hatása van, s ha tanintézményenként változik, tovább mélyíti a szakadékot az egyes településeken működő elit és kevésbé elismert iskolák diáksága között. Továbbá elmondta: az Alkotmánybíróság 2008-as döntése szerint az iskolai egyenruha bevezetése kizárólag a tanintézmény vezetősége, a szülők és a diákok közös döntése alapján lehetséges. A képviselők ennek ellenére úgy vélik: honatyai kötelesség megszabni, hogy ki miben járjon iskolába.

A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban a hazai politikum labilis magatartása mellett igyekeznek optimális megoldást találni a kérdésre. – Az utóbbi években örökzöld témává vált az iskolai egyenruha, és számtalan rendelkezés született már ilyen vonatkozásban – különböző szinteken. A mi iskolánk közösségét is foglalkoztatta a kérdés. A vezetőtanács azonban tavaly eldöntötte: diákjaink kitűzőt, illetve ünnepi alkalmakkor nyakkendőt fognak viselni. Az egyenruha ötletét a magam részéről nem tartom elvetendőnek. Jártam már külföldi iskolákban, ahol egyenruhát viseltek a diákok és ez egyfajta tartást adott nekik, viseletük tükrözte az iskola szellemiségét. Nálunk azonban több buktatója is van az egyenruhának. Elsősorban a diákok részéről jövő ellenszenv. Míg az elemisták hajlamosabbak az egyenruha elfogadására, sőt büszkék rá, addig a kamaszodó diákok körében minden, ami kötelező, ellenállásba ütközik. Továbbá ott van az anyagi vonatkozása is a dolognak. A parlament újra egy olyan törvénytervezetet dolgozott ki, melynek végrehajtásához nem rendel anyagi forrásokat. Tehát az egyenruhát a szülőknek kell megvenniük, további anyagi terhet ró a családokra. Mi, tehát a vezetőtanácsban a kitűző mellett döntöttünk, amit meg is rendeltünk, fejenként 1 lejbe került. Az ünnepi alkalmakra pedig bocskai nyakkendő viselését szeretnénk bevezetni az iskolánkba – közölte Balogh Botár Károly Csaba aligazgató. A törvénytervezet további, biztonsági intézkedéseire vonatkozóan elmondta: a hazai iskolák többsége már most is be van kerítve. Ez azonban még nem sokat jelent. Manapság új technikai eszközökkel kellene a felügyeletet biztosítani: a külső és belső tereket figyelő kamerákkal, amihez viszont szintén anyagi fedezet kell. – Az iskolakapun történő közlekedés további szigorítása, fokozott ellenőrzése a mi esetünkben nem indokolt. Iskolánkban 90 százalék fölötti az óralátogatottság, tehát nem jellemző, hogy diákjaink másfele kóricáljanak. Szerencsére a nyugat-európai és egyesült-állmokbeli iskolai agresszivitás, fehér fegyverek használata sem számottevő a hazai oktatási intézményekben. A mi iskolánkra pedig egyáltalán nem jellemző. Tehát én nem látom szükségesnek külön törvény elfogadását az iskolai biztonságot illetően, különösen akkor, ha az előírások újra csak elméleti szinten maradnak, tele kiskapukkal és anyagi források hozzárendelése nélkül – szögezte le a dévai magyar oktatási központ aligazgatója.