Országos gokart bajnok – hatévesen!

Az autóversenyzést nem lehet túl korán kezdeni – legalábbis erre utal a 6 esztendős Săliştean Patrick kupagyűjteménye. A dévai legényke 4 éves kora óta jár országos gokart versenyekre és mindig dobogóra kerül, derült ki a lényegretörő, tömör válaszaiból, melyeket beszélgetésünk során édesanyja, Săliştean Cecília egészített ki.

Patrick 4 éves korában kapott egy gokartot édesapjától, aki szintén ralizik. Kisfiát még babakosárban hordta magával a versenyekre, így nem csoda, hogy Patrickban saját bevallása szerint szikrányi aggodalom sincs a pályán. Vezetni is édesapja tanította és a legfontosabb, amit mondott, hogy kizárólag az útra és magára figyeljen. A többi versenyzővel csak addig kell törődni, amíg megelőzi őket... Általában mind megelőzöm – mondja Patrick abszolút természetességgel. És ebben semmi hivalkodás sincs, hiszen a kicsi legény négy éves kora óta minden versenyen dobogós lett. – Idén már nem az ő korcsoportjában versenyzik, mert ott túl egyszerű lenne. Egy nagyobb korosztállyal áll rajthoz, de így is sikerült már egy országos első és egy második helyezést elérnie. Hétvégén Bukarestbe készülünk, egy klub által meghirdetett versenyre – meséli az édesanya. Kérdésünkre, hogy mennyire szorul össze a szíve, amikor kisfia a kormány mögé ül, bevallja: – A legutóbbi versenyen végig a torkomban éreztem a szívemet, mert vizes volt a pálya és ilyen körülmények között még nem versenyeztünk. De alapjában véve nem szoktam túlságosan aggódni. Arra gondolok, hogy baleset bárhogyan történhet, biciklivel, görkorcsolyával, gyalog is. És látom azt, hogy Patrick nagyon vigyáz magára.

Amikor az autókról kezdünk beszélni, a legényke elárulja: egy fekete Pragat vezet, ami a gokart világában csúcsminőségnek számít. – Ha megnövök, az apukám autóját szeretném elörökölni – mondja Patrick, hiszen számára pillanatnyilag az édesapa által vezetett Mitsubushi jelenti a csúcsot. És nem csupán az autó, hanem a vezetője is... – Patrick nem szokott autóversenyeket nézni, nincs is kedvenc versenyzője. Mindent, amit e téren tud, azt a pályán tanulta, főleg az édesapjától – meséli Cecília. Arra is kitér, hogy sajnos kevés alkalom adódik az edzésre. A legközelebbi gokart pálya Brassó mellett van, így nem szoktak külön edzésre járni. Amikor egy-egy versenyre utaznak, igyekeznek egy-két nappal korábban ott lenni, és akkor Patrick lefutja néhányszor a pályát. – Ez is biztató jel számunkra, hogy gyakorlatilag rendszeres edzés nélkül folyton dobogós helyet szerez. Eddig egyetlen egyszer szorult a negyedik helyre, mert elromlott az autója. Akkor nagy volt a szomorúság – mondja az édesanya.

Patrick a díjazással járó dicsőséget igazi gyermekként éli meg. Amikor rá kérdezek, mit szokott kapni díjként, elsőként a perecet említi, amit az utóbbi versenyen egy támogató jóvoltából kaptak a díjazottak. Aztán sorolja a kupát és végül az oklevelet. Persze érzi a diadal mámorát, de az ezzel járó dolgok nem igazán lelkesítik. – Patrick a pályán szeret lenni, ahol magasra ugrik az adrenalinszintje – szól közbe végül egy osztálytárs, aki figyelmesen hallgatta végig beszélgetésünket. És a kis versenyző egyetértően bólint, mintegy jóváhagyva, hogy a pályán van az igazi élet!