Összefogva biztosítani az érdekképviseletet

Kelemen Hunor RMDSZ szövetségi elnök az október 6-i ünnepségek után külön válaszolt a magyar nyelvű sajtó képviselőinek a kérdéseire.

– 167 évvel az aradi tragikus események után milyen üzenete van a magyar közösség számára, illetve a vértanúk milyen példaképpel szolgálhatnak a romániai magyarság számára?

– Európa történelmében egyetlen nép vagy nemzet sem úszta meg, hogy ne kelljen megvívnia harcát a szabadságért. Ez alól mi, magyarok sem voltunk kivételek, akár 1848–49-re, akár 1956-ra gondolunk, de hát 1989 is egy szabadságharc volt, hiszen a diktatúra, az önkényuralom alól kellett felszabadulni. Mindez azt mutatja, hogy a szabadság és az emberi méltóság összefügg. Vagyis nem lehet úgy szabadon élni, hogy az emberi méltóságot ne tiszteljék, illetve nincs emberi méltóság szabadság nélkül. Ezek a szabadságharcok mindig az emberi méltóságról szóltak, hogy ne legyen elnyomás. Természetesen más eszközökkel, de a XXI. században is az a feladatunk, hogy megerősítsük a szabadság kultúráját, az emberekben a szabadságba vetett hitet, amit tiszteletben kell tartani, egymás méltóságára oda kell figyelni, azt mindenek elé kell helyezni. Ez csakis szabad emberek és közösségek esetében lehetséges. Ilyen szempontból gondolom, hogy az a tisztelet, az a mitikus tér, ami az aradi Vesztőhely és a Szabadság-szobor körül kialakult, és ami jellemzi a 13 tábornokot és a sok-sok névtelen hőst. Ők azt bizonyítják, hogy akik a szabadságért harcolnak, azért adják életüket, azok az utókor emlékezetében nemcsak megszerezték és kiérdemlik a tiszteletet, hanem példát is mutatnak, irány és egyben mérce is az aradi 13, de a sok névtelen hős is, akik 1848–49-ben az életüket áldozták a szabadságért. Azt gondolom, hogy 2016-ban is el kell mondani, el kell ismételni minden egyes alkalommal, hogy egy nemzeti közösség számára csak egy szabad, demokratikus társadalomban van lehetőség az emberhez méltó életre. Egy nemzeti közösség számára az önkényuralomnál nincs nagyobb veszély, vagy az elnyomáshoz vezető bármilyen út. Tehát a minél több demokrácia, minél erősebb jogállam, ami egy kisebbség számára garancia az identitásának, kultúrájának a megőrzéséhez. Ha mindez adott, ki tudja teljesíteni emberi méltóságát, etnikai vagy más típusú identitását. Ebből a szempontból mindig van, és lesz üzenete 1848–49-nek, illetve az október 6-i aradi kivégzéseknek, amelyek 167 évvel az esemény után is élénken élnek a nemzet emlékezetében.

– Hogyan készül az RMDSZ a soron következő parlamenti választásokra?

– 2014-ben, az EP választások előtt kezdődött az együttműködésünk a Magyar Polgári Párttal, amellyel a mögöttünk lévő helyhatósági választásokon is bejárattuk az együttműködést. Éppen ezért, most két befutó helyet ajánlottunk fel nekik. Ez egy felelős döntés, hiszen a mi választóink, a magyar közösség részéről többször megfogalmazódott az igény, de a mindennapi gyakorlat, illetve a közvélemény-kutatások is igazolják az általános véleményt: ha már nem tudtunk egy ernyő alatt maradni a közösség gondjainak a megoldásában, akkor legalább parlamenti választások idején próbáljunk meg együttműködni. Nem mondják meg a módját, de mi az elvárásnak eleget próbálunk tenni, amikor az MPP-nek az RMDSZ listán, a tulipán jel alatt, két befutó helyet ajánlunk fel az együttműködésért. Azért, hogy ne csak retorika maradjon a „Minden magyar felelős minden magyarért”, idén első alkalommal befutó helyet ajánlunk fel egy olyan szórványközösség jelöltjének is, amelynek a szavazói a rendszerváltás óta rendszeresen több tízezer szavazatot hoznak minden parlamenti választáskor a Szövetség országos kosarába azzal együtt, hogy még nem volt lehetőségük parlamenti képviselőt kiállítani. Mivel több ilyen megye is van, elhatároztuk, hogy idén a Hargita megyei 4. befutó képviselői helyet felajánljuk a Szeben megyei Benedek Zakariásnak, az RMDSZ nagyszebeni elnökének. Ezzel azt a belső szolidaritást kívánjuk erősíteni, amely nélkül nem tudunk sikeresek lenni, hiszen nemcsak a szórvány van rászorulva a Székelyföldre vagy a tömbben élő magyarokra, hanem az fordítva is igaz. Idén ez a két nagy újdonságunk van, amelyekkel szeretnénk elérni az arányos képviseletet. Azt meg kell erősítenünk, hogy a közjót, a magyar érdekeket a következő esztendőkben is szolgálhassuk. Azok nehéz éveknek ígérkeznek, hiszen közeleg az ország centenáriuma, majd 2019 első felében Románia fogja betölteni az EU soros elnökségét. Tehát ezek olyan kihívások lesznek, amelyek megfelelő döntéseket is igényelnek. Azokból nem szabad kimaradni, mert az erdélyi magyarságnak az ország döntéshozatalából való bármilyen kimaradása komoly veszteségeket okozhat.

– A parlamenti választásokra az Erdélyi Magyar Néppárttal próbáltak-e egyezségre jutni?

– Mi nyitottak voltuk, de a részükről nem volt rá hajlandóság. Ahogyan ők meg is fogalmazták számos nyilatkozatukban, ők nem erre készültek. Mi tulajdonképpen azzal működünk együtt, aki velünk is együtt akar működni. Mi a kapukat kinyitottuk és az önkormányzati választások előtt valóban volt is tárgyalás Marosvásárhely esetében, de nem tudtunk egyezségre jutni. Olyan esetekben sem, ahol az MPP együtt ment velünk, belátta, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem szabad kockáztatnunk a képviseletet, de azt is látnunk kell, hogy az EMNP-nek az előző ciklusban volt két polgármestere, most egy sincs, tehát gyakorlatilag a volt támogatottságuk is, ha szabad ilyen kifejezéssel élni, fényesre kopott.

– Mi a véleménye arról, hogy a jelenlegi kormány megpróbálja meggátolni a csíksomlyói búcsúünnepségnek a Világörökség részévé tételét?

– Valóban volt ilyen szándék, amiről még nyár elején beszéltem a miniszterelnökkel, illetve a kulturális tárcavezetővel is, miközben a kollégák levelet írtak a külügyminiszternek. Mai állás szerint a beszélgetéseknek az volt, az lett az eredménye, hogy nem fogják megakadályozni, de én megvárom a közgyűlést, amire most ősszel, Etiópiában kerül sor. Az eddigi hírek alapján úgy tudom, már letettek erről a szándékról, ami tudomásunk szerint, májusban-júniusban a kulturális minisztertől indult. Utána elkezdődött a pingpongozás, ők a külügyre hárították, az vissza a kultúrára. Ma viszont minden fenntartás nélkül állíthatom: sajnos, a kezdeményezés a kulturális tárcától indult. Szerintem fontos volt, hogy a miniszterelnöknek már júniusban jeleztem: számunkra ez elfogadhatatlan, utána augusztusban még egyszer, majd augusztus végén a kulturális tárca vezetőjével folytatott tárgyaláson vázoltam, milyen kockázatokkal járna, milyen üzenetet fogalmazna meg egy ilyen döntése. Gondolom, ebből értettek, ezért leállították.

– Köszönjük a beszélgetést!

– Én köszönöm a lehetőséget!