Összhangba kerülni az univerzummal

Balogh Béla több tudományág eredményeinek az összevetésével olyan következtetésekre jutott, amelyek lehetővé teszik az anyagelvű világkép és a szellemi eredetű, Isten által alkotott világról alkotott kép közös nevezőre hozását. 

A közelmúltban megtartott aradi előadásán akkora mennyiségű, főként újszerű információval halmozta el a hallgatóságát, hogy mondanivalójának a teljes megértéséhez feltétlenül szükség van az eddig megjelent, A végső valóság, A tudatalatti tízparancsolat, a Gyógyító meditáció és a Többszintű gyógyulás című köteteinek az elolvasására is. A következő beszélgetésben megpróbálunk a dolgok hátterébe, a színfalak mögé is betekinteni.

– Mikor ébredt rá az ilyen irányú adottságaira, tehetségére?

– Eleinte nem vettem észre semmi különöset, nem tudtam, hogy bármilyen különleges adottságom lenne, de találkoztam olyan emberrel, aki képes volt tárgyakat megmozdítani a gondolat erejével. Tudott hipnotizálni, nagyon egyszerű lépéseken keresztül engem is megtanított az alapokra. Amikor rájöttem, hogy ezek olyan egyszerű dolgok, amelyeket mindenki meg tud tanulni, mérnöki ésszel felmerült bennem a kérdés: jó, jó elhiszem, de hogyan működik? Milyen energia biztosítja az elmozdulást, amikor nem ezt tanultuk? Az iskolában egész másról szólt a történet. Nagyon sokáig gyűltek bennem a kérdések, aztán történt valami, amit le is írtam a Végső valóság című könyvemben. Erdei futás közben ugyanis azon töprengtem, hogyan működhetnek az efféle, észérvekkel alá nem támasztható dolgok, s egyszerre csak minta rám zúdították volna az összes választ. Egyszerre úgy tűnt, tisztán átlátom az egésznek a működését. Egy nagy megvilágosodási pillanat volt, gyorsan hazamentem, és megpróbáltam mindent lejegyezni. Hirtelen annyi információ áradt felém, hogy miközben gyorsan megpróbáltam minden leírni, görcsbe rándultak az ujjaim. Amint újraolvastam a leírtakat, minden logikusnak tűnt, de nem egyezett azzal, amit nekünk tanítottak. Ha viszont ennyire egyszerű és logikus, az nem lehet, hogy minket továbbra is rosszul, más irányba tanítsanak. Megpróbáltam rendszerezni, információval kiegészíteni, majd elkezdtem keresni a cáfolatát. Vagyis, hogyan tudnám a cáfolatot létrehozni annak a fényében, amit az iskolában fizikából, biológiából, matematikából tanultunk. Nagy meglepetés ért, mert jóformán mindegy volt, milyen szakterülethez nyúltam, minden kutatási eredmény azt látszott megerősíteni, ami megvilágosodásszerűen rám zúdult, de azt látszott cáfolni, amit az iskolában tanítanak. Rendelkezésemre állt vagy 20, A 4-es, kibővítve leírt oldal a szerzett információkból, amit olvasásra odaadtam egy barátomnak. Azt mondta: ez olyan, mint egy narancslé-sűrítmény, amit nem lehet élvezni, mert a tömörsége miatt csípi a nyelvedet. Lehet, hogy te ezekben látod az összefüggéseket, nekem viszont egy érthetetlen iromány, amit részletesen ki kell fejteni. Hozzá is fogtam, éjszakánként kétszer felébredtem a számomra közvetített információk miatt, amelyeket rendszeresen lejegyeztem. Akkor még nem tudtam, mi lesz belőlük, mi lesz az információ-áradat haszna, mikor szakad vége? Amikor azonban a rengeteg információ összegyűlt, rendszerezetten a helyükre kerültek, megszűntek az éjszakai közvetítések, illetve felébredések. Akkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen a kezemben van az Univerzumnak a működési módja.

– De hát mindez a materializmusnak a cáfolata.

– Valóban, de teljes összhangban van a Nobel-díjas kutatásokkal. Ha erre lehet menni, erre mutatja magát az út, kár olyasmihez ragaszkodni, ami nem bizonyítható, sőt cáfolható.

– Ez gyakorlatilag az egész eddigi világnézetünket megváltoztathatja…

– Bízom benne, hogy igen. Végül is a materialista világképpel tönkretettük a bolygónkat és egymást, most viszont nem tudjuk, hogyan tovább.

– Sok szép dolgot mondott a magyar nyelv kódoltságáról, a magyar kutatók, a feltalálók által létrehozott értékekről. Úgy érzi, hogy esetleg mi, magyarok kiváltságosok, kiválasztott nép lehetünk, ha megmaradt a nyelvünkben az eredeti kódoltság?

– A nyelvünk rendkívüli módon alkalmas arra, hogy képet alkossunk, képekben gondolkodjunk. Ha képekben gondolkodunk, e gondolatokat nagyon könnyen át tudjuk adni egymásnak. A másik ember is látja a képet. A többi nyelvnél ez nem így működik. A magyarban, ha nem látnánk a képet, példának okáért az Édes apanyelvünk című versből idézve,

„Szövőgyárban kelmét szőnek, lent is lent, meg fent is lent.

Kikent, kifent késköszörűs fent is fent, meg lent is fent.”

Mindezt a magyar a képek segítségével azonnal megérti, míg egy idegen képtelen rá. Nem volt véletlen, hogy amikor Manhattanban a szupertitkos atombomba létrehozásán dolgoztak, a kutatócsoportot vezető amerikai tábornok gyakran az asztalt verte, mondván: uraim, értsék meg, hogy a társalgás hivatalos nyelve az angol, nem a magyar. Természetesen, magyar zsidó tudósok társalgásáról volt szó. A zsidóknál észrevettem, hogy nagyon jó tudatalatti programokkal látják el a gyermekeiket. Dicsérik, támogatják, bátorítják, széles műveltséget, jó tudatalatti programot kapnak. Ehhez járult a magyar nyelv kódoltsága, minek következtében olyan dolgokat tudunk megvalósítani, amire mások is képesek lehetnek, csak jóval később.

– Mi, magyarok, e ritka szellemi kincsnek a birtokosai ön szerint hogyan boldogulhatunk a változó világban?

– Nagyon fontos volna, hogy e világképet minél több magyar megismerje. Mert ha nincs jó világképünk, nyitott térképpel is hiába próbáljuk megtalálni a jó utat. Ha a jó világkép megvan, ki kell vonnunk magunkat a tudatalatti programozás hatása alól, ami mindenféle csatornán keresztül árad felénk. Magunkat, a gyermekeinket is át kell programoznunk arra, hogy összhangba kerüljünk az Univerzum programjával. E törekvésen nagyon sokat segíthetünk a nemzettársaink iránt tanúsított hétköznapi, barátságos viselkedéssel. Ellenségeskedés helyett barátsággal adjunk hozzá valamit a közös jóhoz. Egy jó tudatalatti programmal, egy működő világképpel az ember rájöhet olyasmire, amire másoknak esélyük sincs rájönni. Tehát a saját életében, a saját vállalkozásában olyan ötletek, lehetőségek nyílnak, ami a program hiányában nagyon nehézkes volna vagy nem is jut el az ötlet szintjéig sem.

– Az ön által leírtak a megtapasztalás gyümölcsei?

– Valóban, de az általam leírtak közül az olvasók már nagyon sokat megtapasztaltak, csak nem tudták hova tenni. Nem tudták tudatosítani, nem tudták a részletet elhelyezni egy összképben. Ha viszont tudják, hogy e részlet honnan jön, miért van ott, akkor egészen más lesz az összkép. Lehetőséget kapnak a továbblépésre.

– Tehát az ön műveit elolvasva, egy új világkép birtokosaiként hatványozott esélyekkel vághatunk bele e nagy változások korába?

– Nemcsak új, hanem végre olyan világkép, aminek a végére lehet járni. A darwinizmust el kellett hinni, akárcsak az Isten létét. Akár van, akár nincs, hinni kellett. Csodálkozom is rajta, amikor azt mondják, hittudomány. Szerintem ha az ember valamit biztosan tud, azt nem lehet hinni. Ha hiszi, nem lehet biztosan tudni, tehát a kettő együtt nem működik, viszont Jézusnak van egy nagyon érdekes tanítása: „A megvilágosodáshoz vezető út három lépcsőfokból áll. Az első lépcsőfok a hit, amikor az ember hiszi, hogy mi az igazság, ami vagy úgy van, vagy nincs úgy. Második lépcsőfok a biztos belső tudás, amikor a szívében tudja, mi az igazság, de abban a pillanatban az első lépcsőfok szertefoszlik. Amit biztosan tud, azt nem lehet hinni. A harmadik lépcsőfok, amikor eggyé válsz az igazsággal, de abban a pillanatban megszűnik a második lépcsőfok”. Ami ránk vonatkozik, úgy néz ki, hogy a magyarság meg tudja tenni azt a bizonyos első lépést a hit lépcsőjéről a tudás lépcsőjére. Itt nem arról van szó, hogy az Istenben kell hinni, ez megtapasztalható, létező valóság. A hit arra kell, hogy a megértse az egésznek a működését, tudjuk azt, hogy a gondolat által megteremtett tényt megfelelő pozitív érzelemmel feltöltve, meg tud valósulni az anyagi világban. A hit oda kell, hogy kitartsak e gondolat és pozitív érzelem mellett. Amit kigondoltam, pozitív töltettel meg tud valósulni az anyagi világban. Nem mindegy, hogy az ember jó vagy rossz dolgot gondolt ki. Mert mi van akkor, ha kigondolom a jót és szépet, amit megvalósítok, ahelyett, hogy maradnék a régi betokosodott gondolatokkal. Azért jó a végső valóság, mert tudom, hogy működik, ez hatalmas energia, látom a környezetemben, hogy mindezt ki kellett gondolni, mielőtt megvalósult. Ha jó a tudatalatti programom, kigondolok egy szépet és jót, majd kitartok mellette, amíg megvalósul. A természetben semmi nincs véletlenül, ez egy tökéletesen működő gépezet, amit ha rosszul használunk, a működése annak megfelelő lesz. Ha rosszul használjuk a levegőt, a vizet, az altalajkincseket, ennek következtében a Földnek a működése is romlik. A Föld segít önmagán, de nekünk is segít felismerni, hogy ez az út nem jó. Amikor elsüllyed egy sziget vagy összeomlik egy város, nagyon sokan elgondolkodnak: vajon jól csináltunk-e mindent? Akkor azonban már késő, előbb kellett volna felismerni a végső valóságot.

– Köszönöm a beszélgetést.