Pardi Ferenc jól érzi magát Vadászon

A mezőberényi (Békés megye) Pardi Ferenccel a vadászi szüreti mulatságon találkoztam, ahova helybeli befektetőként a családjával együtt meghívták.

Amint elmondta, a vadászi határban 48 hektár földet bérel 3 éve. Otthon is gazdálkodik 71 hektáron, de a nagygazdák miatt nem igazán tud továbblépni, ezért vállalta a vadászi kihívást, hátha itt sikerül továbblépnie. A hároméves, itteni gazdálkodás tapasztalatával elismerte, hogy Vadászon feleannyi területalapú támogatást kap, mint otthon, viszont itt jóval alacsonyabb a termőföld bérleti díja is. Egyes földtulajdonosoktól előre meghatározott összegért, másoktól viszont terményért bérli. Miközben tavaly mindenkinek pénz kellett, az idei gyengébb termés, illetve a magasabb gabonaárak miatt inkább termést igényelnek. Tekintve, hogy a termőterület egy tagban van, idén csak búzát termesztett, amivel jobban járt, mintha kukoricát vetett volna. 28 mázsa átlagtermést ért el hektáronként azzal együtt, hogy a termőterület egy részét parlagföldként vette át. Éppen ezért 10 évre kötötték meg a bérleti szerződést, ugyanis a parlag feljavításához komoly befektetés szükséges. Gondot okoz, hogy az itteni földviszonyok igen labilisak, ugyanis olyan helyzet is fennállhat, hogy olaszországi befektető számára megbízott által megvásárolt földet kínáltak neki bérbe, csakhogy nem lehetett tudni, mennyi ideig használhatja. Otthon teljes gépparkkal rendelkezik, amelyekkel átkel a gyulai határátkelőn, majd a munka befejeztével hazaviszi őket. Megesik, hogy a gépek átkelését kérvényezni kell, máskor viszont egyszerűen átgurul a felszerelést vontató traktor vagy a kombájn. Nagy előny, hogy Vadászon a 48 hektár egy tagban van, míg ugyanekkora terület Mezőberényben 4-5 darabban található. Egyelőre nem gondolt földvásárlásra, noha az itteni hektáronkénti 1000 euró körüli felvásárlási árral szemben az anyaországban 1 millió forintnál kezdődik a hektáronkénti ár. Az árkülönbözetben Pardi Ferenc szerint az is benne van, hogy a vadászi földek műveletlenebbek a Békés megyeinél. Maga a talaj minőségének a feljavításán fáradozik, éppen ezért, az itteni gyakorlattal ellentétben mélyebben szánt, a tavaszi munkálatokat nem tárcsával, hanem kombinátorral végzi, hogy ne szárítsa ki a talajt. A jónak tartott terméshez nagyban hozzájárult, hogy csak magyarországi vetőmagot, műtrágyát használ, mert azokban jobban megbízik, ráadásul olcsóbbak is. A kétlaki gazdálkodás azért is hasznosabb, mert a gabonát ott értékesíti, ahol többet fizetnek érte. Mióta bevezették a fordított áfát, Romániában jobban fizetnek, ezért itt adta el, a kombájnból a búzának kilóját 0,75 lejért. Nem volt tárolási lehetősége, ezért kénytelen volt gyorsan értékesíteni. Jól tudja, hogy Vadászon olcsón lehet telephelynek való ingatlant vásárolni, de a magyarországitól alaposan eltérő jogviszonyokat előbb meg kívánja ismerni, bizonytalanba nem szeretne befektetni. A mélyszántást még nem végezte el, mert előbb tarlótisztítást hajtanak végre a tarack elpusztítása végett.

Jövőre az egész területre napraforgót vetne, mert egyetlen kultúrának a megművelése kevesebb határátkelést jelent, egy-egy műveletet 1-2 nap alatt befejeznek.

A kérdésre, miszerint nem bánta-e meg, hogy a romániai oldalon kezdett gazdálkodni, kifejtette: eleinte nyelvi nehézségekbe ütközött, mert a hivatalokban nem ismert senkit, nem tudott hivatalos ügyekben értekezni. Miután azonban megismerkedtek, ugyanazon hivatalos személyeknek a többségéről kiderült, hogy tud magyarul, ezért jól megértik egymást. Szerencséje volt Jakab Károly agronómussal, aki a hivatalos ügyekben mindig útba igazította. Ugyanakkor arra is rájött, hogy az otthoniakhoz viszonyítva, itt sokkal közvetlenebbek, segítőkészebbek az emberek. Itt bárkivel bármit meg lehet beszélni. Sokszor úgy érzi magát, mint otthon 30 évvel ezelőtt, amikor ott is ilyen nyitottak voltak az emberek. Azóta, sajnos ott megváltoztak. Éppen ezért szeret ide jönni, de a vadásziakat is meghívta a szülőfaluja, a Köröstarcsán tartott falunapokra. A két református egyház között már létrejött a testvéri kapcsolat, maga mindent megtesz a két település vezetőségének a megismerkedése, összebarátkozása érdekében. Maga a kapcsolatteremtő, az összekötő láncszem szerepét vállalta, a testvér-települési kapcsolatok alakulása, az EU pályázatoknak a közös lehívása már nem az ő feladata, azzal foglalkozzanak majd a polgármesterek – vallja Pardi Ferenc, a Köröstarcsán született, jelenleg Mezőberényben élő gazdálkodó, aki otthonosan érzi magát a Tőzmiske községbeli Vadászon.