Ponta és Iohannis a második fordulóban

Most, e sorokat írva tudatosodik igazán bennem, hogy a vasárnapi választásról tulajdonképpen mindent előre tudtunk. Aligha volt pillanatig is kétséges már hetekkel ezelőtt, hogy az első forduló nem hoz végleges döntést, azaz senki nem szerzi meg a szavazatok felét plusz egyet, az sem, hogy melyik két jelölt kerül a két hét múlva mindent eldöntő második fordulóba. Aki megélt már két-három ilyen-olyan választást, az borítékolta volna, hogy lesznek reklamációk a választás lefolyásával kapcsolatban, hogy eltűnnek szavazólapok, pecsétek, lesznek kisebb botrányok – még soha nem fordult elő, hogy ne legyenek. Előrelátta, hogy a sajtó tudni fogja, melyik jelölt hol és mikor szavaz, ott lesz és ha megszólaltatja őket, azok elmondják majd a semmi újdonságot nem tartalmazó hosszabb-rövidebb nyilatkozataikat – elvégre a szavazás napján nem jöhetnek elő vadonatúj programbeszédekkel, pláne, ha eredetileg sem volt átfogó elképzelésük arról, hogy mi is lenne egy államelnök dolga és feladata.  Ellenben olyan általános és semmitmondó szövegekkel, hogy a „szép Romániára”, a „modern Romániára”, „arra az elnökre, aki tudja, mit kell tenni”, elő lehet állni, elő is álltak – és hát természetesen mindenki magára és a maga programjára gondolt. Számunkra különösebben két magyar elnökjelölt szövege az érdekesebb, már csak azért is, mert először fordult elő, hogy magyar színekben ketten is államfőjelöltként induljanak. Kelemen Hunor, aki szülőfalujában, Csíkkarcfalván szavazott, így nyilatkozott: ,,Egy olyan országra, olyan Romániára szavaztam, amely tiszteli polgárait, és amelyben a társadalom különböző rétegei között megvan a fejlődéshez szükséges bizalom. Egy olyan Romániára, amelyben a nemzeti kisebbségi közösségeknek intézményes garanciái vannak. Egy olyan Romániára, amely a regionális identitásokat értéknek tekinti, és segít a megerősítésükben. Egy olyan Romániára, amely az Európai Unióban hallatja a szavát, és egy – politikai, gazdasági és katonai szempontból – erősebb Európai Unióért emeli fel szavát. Olyan országra szavaztam, amelyben mindannyian otthon érezzük magunk, és amelyben a jóléti társadalom keretei bővíteni lehet, ki tudjuk használni azokat az adottságokat, feltételeket, amelyekkel rendelkezünk, hogy minden ember biztonságba érezze magát” „Ma lejár egy tíz éves politikai időszak, ezért nagyon fontos, hogy egy új korszak kezdetén ott legyünk, ahol a döntéseket meghozzák. Én azt várom el, hogy az erdélyi magyar emberek, ismerve programunkat és eredményeinket, mellettünk álljanak és erősítsék meg a képviseletet. Mert nem mindegy, hogy holnap reggel, a szavazatszámlálás után milyen erővel tudunk hozzálátni a munkához. Közösségünk erejét fel kell mutatnunk!” – tette hozzá. Szilágyi Zsolt államelnökjelölt szülővárosában, Nagyváradon adta le szavazatát. A Néppárt jelöltje elmondta: az autonóm régiók Romániáját támogatta szavazatával. „Arra voksoltam, hogy Románia egy normális, a régiók autonómiáját tiszteletben tartó ország legyen, ahol a nemzeti közösségek békés együttélése mindennél fontosabb érték”.

Rövidesen megtudjuk, mennyi szavazatot kaptak külön-külön és összesen a magyar államfőjelöltek, célszerű volt-e két jelöltet indítani, s az eredményekből, talán némi, jövőre néző tanulságot is le lehet vonni.

Az urnák bezárásakor, tegnap este kilenckor a választással kapcsolatos adatok még ismeretlenek (az összes szavazó száma, a 14 jelöltre külön-külön leadott szavazatok száma stb.), a nap közben közzétett részeredményekből azonban arra lehet következtetni, hogy a lakosság számára nem volt teljesen közömbös az első forduló. S noha meg se közelítettük az első demokratikus választásokon való részvételi arányt (akkoriban a román polgár még tele volt várakozással és reménységgel), a legpesszimistábbak jóslata sem vált be. Amit most tudunk, hogy több mint 18,2 millió polgárt vettek fel az állandó választási listákra (nem tudni pontosan, honnan szedtek elő ennyit), hogy 18 550 szavazóhelyiséget rendeztek be országszerte és 294-et külföldön, s hogy meghaladja a 200 ezret azoknak a száma, akik most először szavazhattak. A magam részéről ez utóbbiakra nagyon kíváncsi lennék, arra, hogy közülük hányan mentek el, mert az alighanem jelzésértékű. Hogy a fiatalok aránya kisebb volt, mint az idősebbeké, az egészen biztos.