Résnyire már kinyitottuk az ajtót

Vincze Loránt a kisebbségügyi európai szintű élharcosaként került az RMDSZ-jelöltlista második helyére a májusi EP-választásokra. A marosvásárhelyi születésű politikus jól ismeri az EU-s politikát, hiszen 2009 óta Winkler Gyula EP-képviselő munkatársaként dolgozik Brüsszelben. 2013 óta a FUEN (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) alelnöke, majd 2016 óta elnöke. Ezen tisztség révén jelentős szerepet játszott a Minority SafePack-kezdeményezés elindításában, ami az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak EU-s szintű szabályozását célozza. Dévai látogatása alkalmával beszélgettünk.

– A kisebbségvédelem uniós szintű szabályozását célzó Minority SafePack számára 1,3 millió aláírás gyűlt össze EU-szerte, amit az őshonos kisebbségek európai szövetsége, a FUEN indított el. Ebből az RMDSZ jelentős részt vállalt.

– Az RMDSZ a FUEN lelke, ami nem is meglepő, tekintettel arra, hogy a romániai magyarság az EU egyik legnagyobb létszámú őshonos nemzeti kisebbsége. A Minority SafePack kezdeményezés innen Erdélyből indult a határon túli magyar kisebbségek jogvédelmére. A magyarságot különféle támadások érik manapság is, Korondtól Kárpátaljáig. Ezért gondoljuk, hogy a nemzeti kisebbségek jogvédelmét EU-s szinten kellene szabályozni, uniós szinten kiharcolni azt a minimumot, amit minden tagország köteles lesz biztosítani kisebbségeinek. Ez a fő célkitűzésem az EP-ben.

– Nyugaton nem igazán vesznek tudomást az őshonos nemzeti kisebbségekről, a közvélemény nem is igazán tudja, hogy egyáltalán léteznek. Sőt, még a kisebbség fogalma sem tisztázott, az európai közvélemény számára ez amolyan gyűjtőfogalom, mely alatt mindenféle kisebbségi társadalmi közösséget értenek, többek között vegetáriánusokat, feministákat vagy szexuális kisebbségeket. Nemzeti megközelítésből Nyugaton leginkább a muszlim és színes bőrű bevándorlókat tekintik kisebbségnek, nem az őshonos nemzeti közösségeket.

– A közvélemény számára a kisebbség fogalma valóban bő, az utóbbi évek munkája alapján azonban változott a helyzet, az Európai Parlamentben a politikusok azért tudják, hogy mi az őshonos nemzeti kisebbség. Egy erős EU nem félhet a nemzeti kisebbségektől, hanem értékként tekint rájuk, megbecsüli és védelmezi őket. Pozitív lendületben vagyunk, az 1,3 millió aláírás azt jelenti, hogy jelentős lakossági támogatás áll a politikai ügy mögött. Ami arra kényszeríti az Európai Bizottságot (EB, amolyan EU-s kormány – szerk. megj.), hogy foglalkozzon a kisebbségek ügyével.

– Brüsszelben a nemzeti kisebbsége kérdése forró gesztenye. Hogyan viszonyulnak a Minority SafePack-hez?

– Megvárjuk az új Európai Parlament és az új bizottság megalakulását. Kedvezőbb fogadtatásra számítunk, a leköszönő bizottság eleinte nem is akart foglalkozni az üggyel, emiatt a FUEN az EU bírósághoz fordult, s megnyertük a pert. Annak nyomán indítottuk el 2017-ben az aláírásgyűjtést. Kinyitottuk az ajtót, egyelőre csak résnyire, a célunk az, hogy tárva nyissuk ki. Ehhez viszont elengedhetetlen az erős magyar képviselet az EP-ben, mások nem fogják kiharcolni helyettünk a kisebbségvédelmi kerettörvényt.

– Az európai kisebbségek együttműködése is fontos.

– Európa nemzeti kisebbségei ma együtt gondolkodnak. A FUEN égisze alatt az elmúlt évben európai szolidaritást, közös erőt teremtettünk. Nem vagyunk egyedül Európában, közös céljaink vannak más kisebbségekkel, és ezekhez keresünk eszközöket. A Minority SafePack eszköz arra, hogy együttes erővel rávegyük Európát: foglalkozzon az őshonos kisebbségekkel. Hiszem, hogy kitartó munkával eredményesek leszünk

– Jó pár ország – beleértve Romániát és Szlovákiát – azonban nem lelkesedik a kisebbségi ügy EU-s felkarolásáért. Az igazi nagy akadály azonban Franciaország, amely az 1789-es forradalom óta következetesen kisebbségei teljes beolvasztására törekszik. Sőt, nem is ismeri el a nemzeti kisebbség fogalmát. Talán nagyobb a valószínűsége annak, hogy koronázott orosz cár uralkodik az USA-ban, mint hogy Franciaország elismerné, netán fel is karolná kisebbségeit.

– Franciaország nem olyan reménytelen, a merev elutasítás olvadozni kezdet, megjelent a részleges anyanyelvű oktatás és a köztéri kétnyelvűség is.

– Ugyan már, itt-ott megjelent francia-kisebbségi kétnyelvű oktatás, de annak elterjedése roppant korlátozott. Az erdélyi magyarsághoz hasonló nagyságú, milliós nemzeti kisebbségek csak álmodoznak anyanyelvű elemi oktatásról.

– Franciaország valóban kemény dió, de nem tartom reménytelennek. Európában viszont egyre több támogatóra számíthatunk. Az a célunk, hogy minél jobban tudatosítsuk Brüsszelben, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügyét nem lehet továbbra is szőnyeg alá seperni. Európának tanulnia kell a tapasztalatokból, hogy éppenséggel az elhanyagolás vezethet konfliktusokhoz, melyeket később nehezebb kezelni. Az európai kisebbségvédelmi törvény kiharcolása azonban csakis erős magyar képviselettel lehetséges. Ez az RMDSZ prioritása az EP-ben, Erdély uniós pénzekből való gazdasági fejlesztése mellett.

– Az EU amúgy is létezése legválságosabb időszakát éli, az ellentétek felerősödtek tagországok között és politikai síkon is.

– Az Európai Unió változás és értékválasztás előtt is áll, és az a kérdés, milyen prioritásokat jelölnek ki. Nekünk egy olyan parlamenti többség kialakításán kell dolgoznunk, amely a nemzeti, kisebbségi kultúrákra és nyelvekre értékként tekint, és megőrzésükért dolgozik, amely ragaszkodik Európa keresztény gyökereihez és hagyományos kultúrájához, népei identitására.

– Sok sikert kívánva, köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én is köszönöm.