Rózsaszín selyem és virágos kalapok

2015. szeptember 14. 08:57 (hétfő) /

Vasárnap már 188. alkalommal tartották meg Kerweit, a német templombúcsút. Az ünnepségen részt vevő párok 10 óra előtt átvonultak a templomba, ahol a szentmise három nyelven zajlott: németül, románul és magyarul. A népviseletbe öltözött fiatalok és gyerekek a padsorok között állták végig a misét, amelynek végén a Kerweicsokrot is felszentelték. A szentmisén jelen volt Bognár Levente, Arad város alpolgármestere is, aki mindig szívesen tesz eleget a meghívásnak. „Fontos, hogy az emberek kifejezzék egymás iránti tiszteletüket, a német közösségnek pedig ez a legnagyobb ünnepe” – mondta az alpolgármester.

Dirschl Johann, a római katolikus püspökség általános helynöke kérdésemre elmondta, hogy a templom felszentelésének évfordulóján tartják meg minden évben a Kerweit. A szó jelentése lehet „templombúcsú” vagy „ima” is. A német falvakban a templom felszentelése után minden évben megemlékeznek erről. Lehet, kisebb körben, esetleg csak a vasárnapi misén említi meg a helyi plébános, nem mindig szerveznek táncokat vagy mulatságot, azonban a húsvéttal és a karácsonnyal egyenrangú ünnepnek számít. A kerweicsokor az öröm és az élet jelképe; ahogy a fa növekszik és él, úgy növekedjen a közösség is. Egyféle áldást reprezentál.

A szentmise után megkezdődött a díszes, ünnepi felvonulás. Az elől haladó pár vitte a kerweicsokrot, a többiek évszám szerint csökkenő sorrendben haladtak mögöttük. A legutolsók már egészen picik voltak, 4-5 évesek. A helyi rendőrség emberei irányították a forgalmat, hogy semmi se zavarja meg az úttesten történő menetelést, ebben a csendtőrség is a segítségükre volt. A sor végén fúvószenekar haladt, amely tagjainak a népviseletbe öltözött fiatalok nem sok pihenőt hagytak: mikor egy kis időre csend lett, hangos kiáltással kérték a zenét. Időnként valaki bekiabálta, hogy „Mit ünneplünk ma fiúk?”, melyre kórusban érkezett a válasz: „Kerweit!” Az úton néha megálltak táncolni, vagy cifrázták a lépést menetelés közben, és bár a majdnem háromórás séta végére igencsak elfáradtak, mindenki mosolyogva készült az ünnepség folytatására. 

Michael Szellnert, az Aradi Német Demokrata Fórum elnökét kérdeztem meg arról, hogy mivel jár a búcsú megszervezése. Elmondása szerint körülbelül egy hónapót szánnak a készülődésre minden évben. Körülbelül három héttel előtte megkezdődnek a próbák is az új résztvevők számára. A népviseletbe öltözött számos fiatal mind önként vesz részt a Kerweien, mert fontosnak érzik a hagyomány ápolását. Legnagyobb részük nem házas, de nagyon különleges alkalmakkor beöltözhetnek házaspárok is (pl. jubileumi, kerek évfordulókon). Volt már erre példa, de jelenleg csak azok a felnőttek tagjai a felvonulásnak, akik segítenek nekik a szervezésben vagy a felkészülésben, esetleg beáll egy-két tanár.

„A német közösség számára ez a legfontosabb ünnep, mert vallási és egyben közösségi jellege is van. A jelenlegi templom 188 éves fennállását ünnepeljük idén, azelőtt jó hatvan egynéhány évig egy kőből épült templomot, azelőtt pedig egy fatemplomot ünnepeltek a helyi németek, amelyet rögtön a betelepítés után építettek fel, 1723-ban. Azóta minden évben megtartjuk az ünnepséget, kisebb-nagyobb változásokkal, mert alkalmazkodni kell a korhoz, melyben élünk” – egészítette ki nyilatkozatát Michael Szellner.

A délután folyamán kulturális és zenés-táncos programokra, tombolára és a csokor elárverezésére is sor került, végül közös mulattságba fogtak a vendégekkel. A szervezők ezúton is szeretnék megköszönni a szervezeteknek, a cégeknek és a hatóságoknak az anyagi, logisztikai és szervezési szinten nyújtott támogatást.  

Hozzászólások