Sulyok Tamás: „Nincs külön magyar és külön román szabadság. A szabadság közös”

A temesvári népfelkelés 35. évfordulója alkalmából a Temesvári Integratio Alapítvány szervezett háromnapos rendezvénysorozatot december 13–15. között Temesváron, a közép- és kelet-európai rendszerváltozásokban részt vett forradalmárok, egyházi elöljárók, politikusok és közéleti személyiségek részvételével. Az Új Ezredév Református Központban megtartott évfordulós rendezvények csúcseseménye volt a szombat esti gálaműsor, ahol részt vett és beszédet mondott Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke, Emil Constantinescu, Románia egykori államelnöke, Dominic Samuel Fritz, Temesvár polgármestere és Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a temesvári népfelkeléshez vezető forradalmi események élharcosa.

Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke ünnepi beszédében felidézte, hogy magyarok és románok páratlanul bátor összefogása valósult meg Temesváron 35 évvel ezelőtt: „Sorfalat alkottak, hogy együtt védjenek meg egy magyar lelkészt, együtt mentsenek meg a jogtalan elűzéstől egy romániai családot. Ezzel egy olyan folyamatot indítottak el, amelynek hatására megdöntötték a népnyúzó terrorállamot, eltörölték az embertelen kommunista rendszert. A mai szabad Románia itt Temesváron fogant, a szabadság felé vezető út innen indult 1989. december 15-én.”

A köztársasági elnök kiemelte, hogy a temesváriak összefogása egy több éves folyamat eredménye volt, amelynek során Tőkés László temesvári lelkészként először a református gyülekezetet, a presbitériumot, majd a magyar közösséget építette. „A templom egyre zsúfoltabb lesz, szinte zarándokhellyé válik. Felfigyelnek rá mások is: katolikusok, baptisták, ortodoxok. Románok és magyarok.” Mert Tőkés László megszólalt „a szólni nem tudók helyett, és a szólni nem merők nevében is.  Azután kiállt a tenni nem tudók érdekében és megküzdött a tenni nem merőkért is. Ragaszkodott az igazsághoz minden körülmény között, még a könyörtelen hatalommal szemben is. (…) Hirtelen elolvad minden előítélet és ellentét, csak a közösség számít. Temesvár lakói visszanyerik hitüket és erejüket. Emberhez méltó, szabad életet akarnak élni. És a szabadság megélését ott kezdik, hogy megvédenek egy embert, egy családot. Magyarok és románok, románok és magyarok együtt (…) kiáltották: SZABADSÁG – LIBERTATE, mert tudták, hogy a szabadság közös. Nincs külön magyar és külön román szabadság. Ezt jól ismerték fel a temesváriak 35 évvel ezelőtt. Tudták, ha kiállnak a másikért, akkor magukért állnak ki – mondta Sulyok László, majd hozzátette: a román–magyar közös történelmet jó néhány fekete folt tarkítja ugyan, de hiba lenne csupán ezekre fókuszálni (…) mert az együttélésnek megannyi fénylő pontja van. A legfényesebbek egyike éppen a 35 évvel ezelőtti összefogás.”

Emil Constantinescu, Románia korábbi elnöke (1996 és 2000 között) ünnepi beszédében hangsúlyozta: 1989-ben a hit ereje volt a meghatározó tényező az emberiség történelmének legkegyetlenebb diktatúrája, a kommunizmus összeomlása során. „A vallás, az egyház szerepe óriási volt a kommunizmus bukása után is, mert a népek közötti megbékélésről beszélt. Ez volt az alapja a békés építkezésnek a forradalom utáni évtizedekben” – mondta Emil Constantinescu, aki felidézte Ion Iliescu elnökkel az 1996-os elnökválasztási kampányban folytatott vitáját: „Amikor megkérdeztem tőle, hogy hisz-e Istenben, nem kampányfogásból tettem. Az ország vezetésére szerintem alkalmatlan egy olyan ember, akinek az a meggyőződése, hogy nem áll felette semmilyen hatalom, és a tisztségét nem alázattal tölti be” – mondta az egykori államelnök.

Tőkés László püspök, EMNT-elnök beszédét köszönetnyilvánítással indította: „Köszönetet mondok azoknak, akik annak idején templomunkhoz jöttek, és mellénk álltak, amikor hívtam őket, majd amikor irántuk való féltő szeretetből hazaküldtem őket, nem mentek el. Ma már világosan látható, hogy életüket kockáztató bátorságuk és összefogásuk nélkül csúfos vereség lett volna az osztályrészünk. De nem hátráltak meg, s ilyenképpen lettünk Isten szabadító kegyelmének eszközeivé a Ceauşescu-rezsim megdöntésében és a szabadság kivívásában. Temesvár közel tíz nemzetiséghez és ugyanennyi vallásfelekezethez tartozó népe a sokféleség példás egységében ezenképpen lett a kovásza a hamarosan az egész országra kiterjedő forradalomnak és szabadságharcnak. (...) Temesvár neve és az Úr születésének 1989. esztendeje rendkívüli jelképiséggel telítődtek. Ez az a hely és ez az az év, ahol és amikor a Ceauşescu-diktatúra és a hírhedt Securitate megosztó politikájával szembefordulva egymásra találtunk, megteremtve ezáltal a román–magyar nemzeti megbékélés régóta érlelődő lehetőségét. Csodával határos módon egy olyan román és magyar nemzeti ébredésnek lehettünk tanúi országszerte, mely egymás mellé állította nemzeteinket”. A román–magyar egymásra találás folyamatának vetett véget Marosvásárhely fekete márciusa. 

„Három évtized elteltével szent meggyőződésem, hogy amit egykor elkezdtünk, a kezdetekhez visszatérve, ugyanott kell folytatnunk. A Ion Iliescu nevével fémjelzett utódkommunista rezsim egyik legnagyobb bűne, hogy a román–magyar megbékélés ügyét zátonyra futtatta. A mi feladatunk ezzel szemben az, hogy a romániai kisebbségpolitikai rendszerváltozást és a nemzeteink közötti történelmi megbékélést véghez vigyük. A szélsőséges román nacionalizmus mostani előretörése idején meghátrálás nélkül, az eddigieknél is határozottabban ki kell állanunk a magyarság közösségi jogai és a román–magyar megbékélés ügye mellett. Közös múltunk, Temesvár szelleme erre kötelez bennünket” – mondta befejezésül Tőkés László.

Dominic Samuel Fritz, a város nemrég újraválasztott polgármestere arra a kérdésre kereste a választ, az 1989-es népfelkelés miért éppen Temesvárról indult el, melyik volt az az elem, ami csak itt, Temesváron történhetett meg, és amelynek köszönhetően a diktatúra kártyavárként összeomlott. Fritz szerint a temesváriak szabadságvágya és a más etnikumok, felekezetek iránti nyitottsága lehettek ezek az elemek. A polgármester felidézte, hogy a temesvári diákság már 1956-ban a magyar forradalom mellé állt, majd az 1970-es években a rock zene (Phoenix), a képzőművészet (Sigma csoport) vagy az irodalom (Aktionsgruppe Banat) eszközeivel fejezték ki szabadságvágyukat. A temesvári forradalom öröksége, amit meg kell őriznünk, az emberek szabadságvágya és a nyitottság a másság felé és összefogás képessége, csak ez szavatolja a számunkra a szabadságot, mondta Dominic Samuel Fritz. 

Az ünnepi beszédek előtt Kristófi János Zsigmond nagyváradi orgonaművész koncertje örvendeztette meg a megemlékezőket, a gálaműsor zárásaként pedig Molnár Levente operaénekes és a Partiumi Keresztény Egyetem canto szakos hallgatói alkalomhoz illő fergeteges előadása kapott vastapsot a jubileumi rendezvény résztvevőitől.