Szabó Anna százéves

Szabó Anna 1921. július 9-én született egy Arad-Gájhoz tartozott tanyán. Az édesapja korán megözvegyült, négy gyermeknek a nevelése hárult rá, ezért elvett egy hajadont, akitől nem született gyermeke.

Anna szegény családban nevelkedett, a szülei földműveléssel foglalkoztak, a Nádasdy gróf létrehozta, fenntartotta elemi iskolába, de a tanyasi iskolába is járt. 1935-ben egy a határőrség arad-gáji parancsnokságának a közelében lévő házikóba költöztek. Jól emlékszik, hogy szinte a határban laktak, de soha senkinek nem esett baja. Akkoriban külön bálokat szerveztek a földműveseknek, illetve a gyári munkásoknak. Az édesapja vasárnaponként kijelentette: aki nem megy el délelőtt a templomba, este sem mehet a bálba!

Anna hamar munkát vállalt a Neuman testvérek élesztőgyárában, ahol az élesztőt csomagolta, készítette el a szállításra. 1937 áprilisában átkéredzkedett az ugyancsak a Neumanok birtokolta textilgyárba, és kitanulta a szövőmesterséget. A báró úr 7,6 lej órabért fizetett a szövőnői munkájáért, amivel hetente mintegy 400 lejt keresett. Anna jól emlékszik Feri báróra, aki igen tisztességes, jól nevelt ember volt. Amikor belépett a szövödébe, ahol Anna a harmadik sorban 6 szövőgépen dolgozott, és a gyártulajdonos elhaladt a dolgozó asszonyok mellett, mindenkinek odaköszönt: jó napot kívánok! Nem mondhatnak rá semmi rosszat, mindig tisztességesen kifizette a járandóságaikat.

Jól emlékszik 1944 szeptemberére, amikor az angol repülőgépek Aradot bombázták – nagyon megrémültek, mindenki igyekezett hazajutni. A textilgyárban akkora zajt okoztak a szövőgépek, hogy az a kinti robbanások zaját teljesen elnyomta. Elővigyázatosságból egy nő folyamatosan az ajtóban állt, hallgatózott kifelé, hogy szóljon, ha menekülni kell. A textilgyárat nem bombázták ugyan, de nem lehetett tudni, mi következik. Annáék lakhelyének a közelében, az arad-gáji kaszárnya mellett komoly lövöldözés alakult ki, mert a másik utcában volt az orosz parancsnokság. Szerencsére nem esett baja a család egyetlen tagjának sem.

Rendszerváltás, ínséges idők

A rendszerváltás után, amikor államosították a textilgyárat, nagyban csökkent az ott dolgozóknak a fizetése, az addigi 7,6 lejes órabér 3,1 lejre esett vissza, ami nagyon kevés volt. Azt sem igazán lehetett elkölteni, mert nem lehetett élelmiszert kapni, mindenért sorba kellett állni.

Anna 1952-ben ment férjhez, két és fél évig éltek együtt a férjével, akinek az első házasságából született egy gyermeke. Amikor hazajött az orosz fogságból, a feleségét más emberrel találta, ezért maga is újranősült. Egyszer azonban meggondolta magát, hogy mégis visszamegy az első feleségéhez. Anna másodszor is elvált emberhez ment feleségül, ráadásul a másodiknak már két fia is volt a két előző feleségétől. 1963-ban Anna gondolta meg, és elvált a második férjétől. Azóta egyedül, azaz egy darabig Kató nővérével lakott együtt, aki 1910-ben született, és 98 évet élt.

Anna jó génekkel rendelkezik, az édesanyja 94 évet élt, az apja viszont betegesen tért haza a háborúból, 74 évesen halt meg. Egyik féltestvére, Mária 96 évet élt.

A hosszú élet titkára vonatkozó kérdésünkre Szabó Anna elmondta: nem sokat gondolkozott rajta, de a tejet, a kenyeret és a szalonnát mindig nagyon szerette, rendszeresen fogyasztotta. Az édesapja gyakran hangoztatta: legfontosabb étel a kenyér, a szalonna és a vöröshagyma, amit rendszeresen fogyasztottak a mezei munka közben.

Ötvennégy éve nyugdíjas

1967-ben Annát nyugdíjazták, és tekintve, hogy Szabó István grafikus, cégtáblafestő édesapjának a féltestvére, ezért István gondoskodik róla, aki ugyancsak özvegy. 95 éves korában hályogműtétet hajtottak végre Anna egyik szemén, ezért azzal jobban lát, de újságot olvasni nem képes. A Nyugati Jelent rendszeresen az unokaöccse, Szabó István olvassa fel neki. A magyar rádió náluk állandóan szól, onnan szerzi be a legtöbb információt. A másik szemét nem lehetett megműteni, mert a fellépett szívelégtelensége miatt nem lett volna szabad elaltatni, ezért azzal a szemével nem lát jól. Manapság rendszeresen megöntözi a virágokat, illetve tornagyakorlatokat végez, amelyekkel rendben tartja az ízületeit és az izmait.

Édestestvérének a családjával nem tartja a kapcsolatot, inkább az árva gyermeket, Pityut választotta, akivel jól egyezik. A nyugdíjával elégedett, annak felhasználását is Pityura bízza. Talán azért is olyan sok a nyugdíja, mert a 30 évi munkaidejéből 27 évet három műszakban dolgozott, és az éjjeli munkát mindig jól megfizették.

A vírusjárvány idején az unokaöccse, Pityu kétszer beoltatta magát, Anna azonban nevetve legyintett: „Erre a kis időre már nincs értelme a védőoltásnak!” A 100. születésnapjának a megszervezésével nem sokat törődik, azt is rábízza Pityura, mert az eltelt másfél évnyi vírusjárvány alatt megszokta, hogy ne menjen emberek közé, otthon Pityu társaságában érzi magát biztonságban, a legjobban.

Beszélgetésünkbe bekapcsolódik Szabó István nyugalmazott grafikus, cégtáblafestő is, aki a 100. születésnap megünneplésével kapcsolatban elmondta: nincs kivel ünnepelni, mert a rokonok elhaltak, a járvány miatt a szomszédokkal nem érintkeznek, ezért ketten fogják megünnepelni Anna néni 100. születésnapját.