Szerenádot adtak a Diákszerenád szerzőjének!

Szűknek bizonyult a temesvár-józsefvárosi római katolikus plébánia új épületének közösségi terme Réhon József  Diákszerenádcímű kötetének csütörtöki bemutatóján. A temesvári olvasók, köztük régi ismerősök, barátok nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadták Réhon Józsefet a „direktor úr” legújabb kötetének temesvári bemutatóján, akit ezúttal is elkísért volt diákja és könyveinek hűséges illusztrátora, Fritz Mihály szegedi képzőművész.

A bemutató népes közönségét Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plébános, az esemény házigazdája köszöntötte. A szerző tizennegyedik kötetét Tácsi Erika ny. magyartanárnő, Réhon József egykori tanítványa mutatta be, kiemelve a nemcsak diákok, hanem tanárok és szülők, sőt, nagyszülők számára írt ifjúsági kötet erényeit, amely arra készteti az Olvasót, korosztálytól függetlenül, hogy lélekben újra diáknak érezze magát néhány órára.

Réhon József a tőle megszokott szerénységgel és humorral megjegyezte, hogy tizenegynéhány kötet után sem érzi igazán írónak magát, az ő könyveinek értékét Fritz Mihály éremművész gyönyörű illusztrációi emelik. „Ez egy nagyon egyszerű könyecske – mondta Zorán közismert dalának sorait parafrazálva a szerző –, van benne négy akkord, van benne egy gitár, van benne néhány szó és egy kicsit benne vagyok én”. A Diákszerenád kötet címe egy megtörtént eseményre utal: 1950 májusában a nagyváradi Premontrei Gimnázium épületében működött magyar vegyes líceum diákjai köszöntötték Péter Sándort, az iskola akkori igazgatóját. Réhon József máig büszke rá, hogy az egykori nagyváradi Premontrei Gimnáziumban végezte tanulmányait és arra is, hogy Péter Sándor igazgató úr temetésén felolvasták Elkísért bennünket a Makk Hetesbe is című írását. A bemutatón szó esett még a poroszos és a mostanában divatos liberális oktatási módszerekről, amelyek kapcsán a direktor úr kifejtette személyes véleményét: egy tanár a legrosszabb rendszeren is úrrá tud lenni, ugyanakkor akármilyen jó lehetőségei vannak, a tanár ezt a lehetőséget is el tudja packázni. Azokra a vádakra is válaszolt Réhon József, amelyek szerint könyve „nem eléggé magyar, főleg nem eléggé kisebbségi magyar”. Az aradi (és a temesvári) gimnáziumnak ma Réhon Jószef szerint nem az a fő problémája, hogyan viszonyul hozzá a tanügyi minisztérium, sokkal inkább az, hogy honnan szerzik be a gyerekeket, akikkel feltöltik a minisztérium által engedélyezett helyeket.

A kötet illusztrátora, Fritz Mihály elmondta, hogyan jött létre Réhon József „direktor úrral” az együttműködése: „Smomra megtisztelő, hogy egykori iskolaigazgatóm megbízik bennem, és bevesz a munkába, nagy élvezettel szoktam illusztrálni a könyveit, az aradi újság számára is szoktam kapni „feladatokat” tőle. A Diákszerenádban ő saját tapasztalatait írta meg, de bennem a saját iskolai emlékeim jöttek elő, és így nagyon könnyű volt illusztrálni ezt a kötetet”. A könyv kapcsán Albert Ferenc tanár úr, aki Réhon József előtt végzett két évvel, felidézte az ő osztályának az emlékezetes éjjeli szerenádját, amely miatt a szokást nem ismerő rendőr „intézkedett” ellenük.

A meghitt hangulatú könyvbemutatón Tácsi Erika és a Gáspár Mária vezette Bartók Béla Vegyeskar meglepetéssel szolgált a „direktor úrnak”: igazi szerenádot adtak Réhon Józsefnek, rövid műsorukban Petőfi-daloktól Toselli szerenádjáig mindenféle dalt elénekeltek a Diákszerenád szerzőjének. A jó hangulatú irodalmi esemény a kötet dedikálásával és baráti koccintással, meghitt beszélgetéssel ért véget.