Szociális szórványtábor a Kohézióval

A temesvári Kohézió Egyesület augusztus második felében szervezte meg az egyesület nyilvántartásában szereplő hátrányos helyzetű és nagycsaládosok gyermekeinek a táboroztatását. Huszonöt  hátrányos helyzetű gyerek vett részt a Zsombolyán megszervezett szórványtáborban, amelynek fő támogatója a németországi TEMAH hamburgi csoportja, valamint a Communitas Alapítvány.

Az önkéntes munkatársak segítségével lehetővé tettük, hogy a temesvári gyerekek mellett Újmosnicáról, Magyarmedvesről, Ötvösdről,

Gátaljáról érkező húsz táborlakó gyerek mellett, a zsombolyai gyerekek, akik bejártak a tevékenységekre, változatos programban vehessenek részt és hasznosan tölthessék a szünidőt. Táborunk mottója és fő célja a barátkozás, az alapvető viselkedési szabályok elsajátítása és a hasznosan eltöltött szabadidő volt.

A délelőtti kézműves foglalkozások során, érdeklődésnek megfelelően csoportokban dolgoztunk: a kisebbek festettek, hajtogattak, ragasztottak, különböző tárgyakat készítettek, a nagyobbak a kézügyességüket fejlesztve fontak – bogoztak, gyöngyöt  fűztek, üvegfestékkel dolgoztak, logikai játékokkal fejlesztették tudásukat. A tábor végére egy szép kiállítást állítottunk össze a gyerekek által készített tárgyakból.

Mivel a táborozó gyerekek különböző környezetből érkeznek, a délelőtti tevékenységek közti szünetekben, a játszva tanulni módszert alkalmazva folytattuk a „Tudni illik, hogy mi illik” sorozatunkat. Minden nap más – más témával foglalkoztunk, amit a gyerekek élvezetére szerepjátékokkal fűszereztünk, a közös film nézés és beszélgetések során barátkoztak a tábori szabályokkal és környezetükkel.

A gyerekek legnagyobb örömére délutánonként lesétáltunk a termálvizes strandra, a délutáni programok keretén belül a gyerekek ismerkedtek a várossal, meglátogattuk nevezetességeit, ellátogattunk a Tűzoltómúzeumba majd a zsombolyai Vasúti Múzeumba is.

A csoportszellem fejlesztése érdekében nem maradhattak el a logikai játékok és a sportolási lehetőség sem, a labdajátékoktól a tollaslabdáig, ki – ki kedve szerint mozoghatott.

Bízok benne, hogy maradandó élményekkel váltunk el egymástól,

 az együttlét, a beszélgetés, a játék, a gyerekek számára nagyon fontos, így fejlődik önbizalmuk, türelmük és megtanulnak aktív szerepet és felelősséget vállalni egy csoporton belül, úgy a családban, mint a továbbiakban az óvodában, iskolában.

Ezúton szeretném megköszönni a támogatóknak, a Communitas Alapítványnak, a TEMAH hamburgi csoportjának segítségét és nem utolsó sorban az önkénteseknek a kitűnő együttműködést.                                                                    

Sipos Ilona táborszervező beszámolója