Szorul a hurok

Az állami és magánszféra teljes szétválasztását ígéri az egészségügyi rendszerben Eugen Nicolaescu tárcavezető. Első lépésként a magánkórházak működésének állami finanszírozását készül megvonni. 

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a várhatóan március elsején életbe lépő új keretszerződés értelmében, a pácienseknek megszűnik a választási lehetőségük: a befizetett egészségügyi biztosítás fejében kizárólag az állami kórházakban kezeltethetik magukat.

Ezt bárhogyan is nézzük, a páciens szemszögéből nem túl szerencsés megoldás. Jelenleg ugyanis egy vakbélműtét esetén, például, a kötelező egészségügyi biztosítást befizető személy megválaszthatja, hogy melyik kórházban műteti magát. Ha a kiszemelt magánkórháznak szerződése van az országos egészségügyi biztosítóval (CNAS), akkor maga a műtét ugyanúgy nem kerül semmibe, mintha állami kórházban történne meg. Persze a magánklinikán felszámolhatnak (és mindig fel is számolnak!) kisebb-nagyobb plusz költséget, a „luxuskörülményekért” vagy akár a műtét során használt performánsabb eszközökért, gyógyszerekért. De magát az orvosi beavatkozás árát a biztosító állja. Az viszont még hozzátartozik az igazsághoz, hogy a hazai bürökratikus útvesztők miatt, és persze a páciens által fizetendő pluszköltség miatt az egyszerű halandók közül kevesen élnek e lehetőséggel.

Nicolaescu miniszter, a hazai valóság ismeretében, vagy kizárólag politikai húzásból úgy véli: az egészségügyben a magánszférának teljesen külön kell válnia az államitól. Akinek van pénze, az menjen magánklinikára és ott fizessen meg minden szolgáltatást. Akinek nincs, annak viszont be kell érnie a közkórházzal.

A tárcavezető szerint a magánkórházak állami finanszírozásának felfüggesztése, az egészségügyi költségvetési keret 10%-nak megspórlását jelentené. Ezt a közkórházak szolgáltatásainak javítására lehetne fordítani – véli Nicolaescu.

Csakhogy sajna, az a 10 százalékos többlet messze nem hozza olyan szintre az állami kórházak által nyújtott szolgáltatást, mint amit a páciens esetleg egy magánkórházban megkap.  

Bende Barna, vajdahunyadi kórházigazgató úgy véli: az egészségügyben történő határvonal-húzás az állami és magánszféra között elsősorban az orvosok ide vagy oda történő besorolásával kellene hogy kezdődjön. – Természetesen, állami kórház igazgatójaként örülnék egy nagyobb működési költségvetésnek. És jónak tartom a tárcavezető azon törekvését is, hogy javítson az állam által biztosított orvosi ellátás minőségén. A magam részéről leginkább az orvosoknak a besorolását sürgetném, úgy, hogy a magánpraxisban tevékenykedő orvos ne lehessen kórházi alkalmazott is egy időben. Úgy látom jelenleg is, a magánkórházak nem a biztosítótól direkt módon kapott összegekkel rövidítik meg leginkább az államkasszát, hanem azzal, hogy úgy manővereznek a páciensekkel, hogy a komoly költségeket igénylő vagy kockázatos beavatkozásokat az állami kórházban hajtják végre. Véleményem szerint azt kellene megoldani, hogy követhető legyen egy páciens kezelésének, gyógyulásának útja. Tehát ha a kórházi beavatkozás, illetve az elő- és utókezelés részben állami, részben magánintézményben történt, akkor a biztosító részben ide, részben oda fizessen. Ne igényelje mindkét intézmény a teljes folyamat költségét. Természetesen ma már vannak olyan komolyan felszerelt magánklinikák akár Temesváron, akár Brassóban, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, de leginkább Bukarestben, amelyek bizonyos területeken messze felülmúlják az állami kórházak felszereltségét, szakmai tudását és persze fizetség ellenében képesek ától-zéig ellátni a beteget. Szerintem az ilyenfajta klinikák létét támogatni kell, és az elképzelésem az lenne, hogy itt szorosabbra kellene fűzni az állami és privát szféra együttműködését. Olyan projektekre gondolok, ahol az állam biztosítaná az épületet, hiszen rengeteg hatalmas, részben kihasználatlan kórházépületünk van, a befektető pedig hozná a modern felszerelést. Ilyen esetben a működési költségek is megoszlanának, de mindkét fél jól járna, hiszen végre ki lehetne mozdulni a pénztelenség okozta holtpontról, és látványosan javulhatna a hazai egészségügyi ellátás – fogalmazott Bende doktor.

Az általa említett elképzelések azonban nagyrészt kívül esnek a tárcavezető látószögén. Nicolaescu elsősorban az állami egészségügyi biztosító közvetlen költségeit akarja átrendezni olyan irányba, hogy azonos bevételek mellett az eddiginél valamivel több jusson a közegészségügynek. Még akkor is, ha ez az európai törekvéssel szöges ellentétben leszűkíti a páciens választási lehetőségét, és várhatóan megbénítja a magánszféra befektetéseit a hazai egészségügyben, amelyek minden hibájukkal együtt mégiscsak a színvonalas orvosi ellátás alternatíváját hozták.