Tanítsuk a gyermeket a közösségi lét szabályaira

A világjárvány kitörése óta még inkább kinyíltak és elterjedtek a digitális világ lehetőségei, melyek nagyjából a társadalom javát szolgálják, de ugyanakkor eredendő problémákkal is járhatnak/járnak. Amióta az online oktatás váltakozik a jelenléti oktatással, a fiatalok – de nem csak! – még jobban ki vannak téve a digitális „valóság”, a világháló rejtelmeinek.

Az aradi Europe Direct Központ és az Arad Megyei Tanfelügyelőség az elmúlt időszakban kutatást végzett az aradi fiatalok körében, az eredmény: a kérdezett korosztály több mint 37 százaléka volt már, vagy jelenleg is éppen egy internetes zaklatás áldozata.

Az Európa készen áll a digitális korszakra elnevezésű „hadművelettel” összefüggésben az 1039 fiatal válaszaiból készült felmérés azt hivatott megnézni, hogy az új technológiák hogyan befolyásolják a fiatalok közötti viszonyokat, kapcsolatokat. Beszéljünk hát az internetes/online zaklatásról.

Rudolf Anna, a Csiky Gergely Főgimnázium pszichológusa meghatározza a fogalmat: a gyermekek egymás közti bántalmazásán azt értjük, amikor egy gyermek (vagy gyermekek egy csoportja) szándékosan, ismétlődően, megalázó módon bánt egy (vagy több) másik gyermeket, aki nem tudja megvédeni magát. A bántalmazás bárhol és bármikor előfordulhat, számos formát ölthet, beleértve a fenyegetést, gúnyolódást, csúfolódást, rosszindulatú pletykák terjesztését, kiközösítést, illetve a fizikai erőszakot is. Fontos, hogy a bántalmazást ne keverjük össze az egyszeri veszekedéssel, vitával, összetűzéssel vagy két gyermek közötti nézeteltéréssel. Ezek egy közösség életében rendszeresen előfordulhatnak, és viszonylag könnyen orvosolhatóak – mondja a szakember.

A virtuális felületeken nagy teret kap az internetes zaklatás, divatos nevén a cyberbullying többnyire anonim módon, arctalanul. Ez a fajta zaklatás nem szűnik meg hétvégén vagy az iskolai szünet után, hiszen itt ellenőrizetlenül történhetnek az atrocitások.

– Mindenképpen jó, hogy egyre többet foglalkozunk a témával, hisz a megelőzés, illetve a helyzet kezelésének fontos része a jelenség pontos felismerése. A bántalmazás viszont sohasem elfogadható, és a megfékezéséhez minden esetben a felnőttek segítségére van szükség. Az online zaklatás minden más bántalmazási formánál veszélyesebb, mert nem lehet előle menekülni, nem korlátozódik az iskola idejére, nagymértékben nyilvános, illetve az elkövető nem láthatja tettének az áldozatára tett hatását. Ez súlyos következményekkel jár, mélyen aláássa a fiatalok önbizalmát, önértékelését. A bántalmazással járó megalázottság érzése is sokkal fájdalmasabb – fogalmaz Rudolf Anna.

– Hogyan, miből ismerjük fel, ha a környezetünkben valaki online zaklatás áldozata? Illetve mire figyeljünk szülőként, pedagógusként?

– A bullying elleni harcban nagy szerepe van a megelőzésnek. Segítséget kell nyújtanunk a diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak a bántalmazás felismeréséhez és ahhoz, hogyan viselkedjenek, ha társukat, illetve gyermeküket bántották vagy épp ő bántott másokat. Másrészt az is fontos, hogy a gyermeket folyamatosan tanítsuk a közösségi élet szabályaira, az egymásért való kiállásra, a konfliktusok rendezésére és a különbözőségek elfogadására. És ezt akár már óvódás korban el lehet/kell kezdeni.

Mindezek ellenére majdnem minden diákközösségben előbb-utóbb felüti a fejét a bántalmazás. Ez gyakran rejtetten történik, ezért szülőként, pedagógusként nem mindig könnyű észrevenni. A legfontosabb, amit a szülő megtehet, hogy figyel gyermekére, és észreveszi, ha baj van. A kedvetlenség, az iskolába járás elleni tiltakozás, a tanulmányi eredmény romlása, az evési, alvási problémák, fejfájás, gyomorfájás azt jelzi, hogy a gyermeknek valamilyen komoly, az erejét meghaladó gondja van az iskolával (természetesen a probléma hátterében más is állhat, nem csak a zaklatás). Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy beszélgessünk a gyermekekkel, ha azt látjuk, hogy valami bántja (de nem csak akkor, persze!) A szokásos „Mi volt ma a suliban?” kérdés mellett kérdezzünk rá arra is, hogy kik a barátai, és mit szoktak együtt csinálni, milyen a suliban a szünet, milyennek találja a hangulatot az osztályban stb. Ha pedig arról számol be, hogy valaki bántja őt az iskolában, akkor vegyük ezt komolyan. Nem az a jó tanács, hogy „Szedd össze magad!” vagy „Védd meg magad!” Sokkal fontosabb azt megtanítani gyermekünknek, hogyan kérheti felnőtt segítségét, ha őt vagy a társát bántják. Hangsúlyozni szeretném, hogy a bántalmazásban nemcsak az áldozat és a bántalmazó gyermek érintett, hanem mindenki, aki szemtanúja ezeknek a helyzeteknek. Nemcsak az a célunk, hogy magát a bántalmazást megelőzzük, hanem az is, hogy megtanítsuk a gyermekeknek, hogyan védjék meg a gyengébbet. Ezért, ha egy osztályközösségben tudomására jut a pedagógusnak, hogy valakit bántalmaznak, kiközösítenek, akkor az egész osztályközösségben beszélni kell a problémáról. A cél, hogy minden diák felismerje: mindannyiunk felelőssége, hogy biztonságos légkör uralkodjon az osztályokban. Az erőszak körforgását nem lehetetlen megszakítani. Ha egy valaki van olyan bátor, hogy kiálljon a társaiért, akkor a törődés és kedvesség körforgása erőre kap a közösségben. 

Ajánló: 2019 szeptemberében került a romániai mozikba a Filmtett forgalmazásában Schwechtje Mihály Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) című filmje. Az első magyar tinithriller egy online zaklatásba forduló szerelem pattanásig feszült története. A film később elnyerte a bukaresti Európai Filmek Fesztiválja közönségdíját.

„Bárki, aki komolytalannak gondolja azt, ami az interneten folyik zaklatás címén, garantáltan másképp fogja látni a dolgokat ezek után. (…) Nem köntörfalazok, kimondom, ennek a filmnek a megtekintését kötelezővé kéne tenni minden korosztály számára” – írta a filmről Kónya Sándor filmkritikus.