Tél volt – olvashatjuk a Szövétnek februári számának első oldalán. Tapasztaltuk is. Nagyon vártuk a tavaszt. És vártuk, hogy megjelenjen végre a Szövétnek februári száma. Mert szeretjük az Aradi Alma Mater Alapítvány kéthavonta megjelenő kulturális szemléjét. Nagy szeretettel forgatjuk és olvassuk, írjuk, és szerkesztjük, és terjesztjük. A miénk: aradiaké, Aradról elszármazottaké, Araddal rokonszenvezőké, Aradra szívesen emlékezőké s újabban egyre több tizen- és huszonévesé, akik szeretik iskolájukat, városukat, megyéjüket. És büszkék arra, hogy nevük és alkotásaik jelen vannak a lapban nemzetközi hírű költők, írók, agg, idős és középkorú szerzőink társaságában.
Gazdag, változatos tartalmú az Irodalom, művészet rovat. Verssel jelentkezik Böszörményi Zoltán (A titokról), a bukaresti Ady Endre Líceum igazgatója, a matematikus Bencze Mihály (Arad mindig marad), dr. Perneki-Simonsits István (Mikor hetvenkedik az ember), Ódry Mária (Szórványban II.), Arany-Tóth Katalin (Kéretlen), Grosz László (ha szemedbe…). A rövidpróza képviselői ebben a számban Szabó Péter (Itt…), Fekete Réka (Boldog séta januáriórában), Juhász Béla (Különöstemetés), Radnai István (Lánctalpas reggel). Újabb érdekfeszítő részt írt Nótáros Lajos Arad marad című folytatásos regényéhez. Befejező epizódjához ért Jámborné Péterszabó Ilona Eszméktől a vérpadig című dokumentumjátéka, amelyben a Szoboszlay-per utolsó, tragikus momentumait tárja elénk. Dr. Vajda Sándor ismét csemegét küldött szerkesztőségünkbe: tanulmányából felfedezhetjük, megismerhetjük az egykori Arad vármegyében szolgáló és alkotó Perecsényi Nagy Lászlót (Perecsényi Nagy László író, költő munkássága a nemzeti öntudatmegerősítéséért - I.). A folytatásban Vajda Anna Noémi alapos részletességgel elemzi Sarusi Mihály Álompuszta című színjátékát (Az ember drámája - 1.).
Hagyomány, hogy januárban városunkban is megünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, amikor Kölcsey Ferenc Himnuszának megszületésére emlékezünk. Ezen az ünnepségen adják át immár tizennégy éve az aradi Kölcsey Egyesület díjait. Idén Cziszter Kálmán építőmérnököt, valamint Piroska Katalint és párját, Piroska Istvánt, a Szövétnek állandó munkatársait érte a megtiszteltetés. Erről az ünnepi eseményről számol be Ujj János (Megünnepelték a Magyar Kultúra Napját.Kiosztották a Kölcsey-díjakat). Decemberben nagy érdeklődés mellett a karácsonyi készülődést szakította félbe Kövér Péter Barkácsolj egy tavaszt című kötetének bemutatója (Tavaszt barkácsoltunk decemberben). És újból Pihetollak a Csikyből! Köteles Nikolett Cseppa tengerben című verse, Simpf Angelika Bepillantás (2) című prózai írása, valamint Rudolf Anna illusztrációja újból bizonyítják, hogy a Csiky Gergely Főgimnáziumban igen tehetséges, művészi hajlamú diákok tanulnak.
Ismét jelen van Hitélet rovatunkban a Fazekasvarsándról Kiskapusra került evangélikus lelkész, Horváth Csaba. Írása a télbúcsúztató, tréfacsináló bolondozást, a Farsangot idézi (A farsangi maskarádé margójára). Matekovits Mihály folytatja anekdota-sorozatát (Minorita anekdoták – 2.)
Chicagóból küldött ismét levelet Tatár Etelka az Amerikai Magyarság, azaz Kékújság munkatársa a Memoár rovatba. Diákévei, ifjúkori emlékei jelennek meg szeme előtt, miután elolvasta Juhász Béla Aradi személyiségek című interjúkötetét (Felvillanó kedves emlékeim). A nemrégiben lezajlott háborús eseményekről számol be igen érzékletesen a szerbiai Kishegyesről dr. Markovics Radmila nyugalmazott tanárnő (Nem történt semmi). Hazai, iskolai eseményeket elevenít fel Szemek tüzében című sorozatának új epizódjában Regéczy Szabina Perle („Tedd a világot orvossággá!”)
Az Oktatás rovat új szerzőt avat: a Csiky Gergely Főgimnázium nemrég hivatalba lépett aligazgatója, Tóthpál Renáta beszámol egy négytagú csikys tanárcsapat görögországi tapasztalatcseréjéről az Erasmus+ projekt keretein belül (Újabb állomás az EurópaiExpresszen: Görögország).
A Szövétnek immár rendszeres szerzője, Koreck Aladár az ötvenes évek elejéről eleveníti fel néhány iskolás emlékét, amelyek Sztálin személyéhez kapcsolódnak (Sztálin és az aradidiákok).
Ismét Útinapló! Csotó Nagy Mária a napfényes Spanyolország legnagyobb szigetére, a közkedvelt turista paradicsomba, Mallorcára kalauzolja olvasóit – izgalmas, színes utazásra (Bocsánat, Mallorca!).
Siska-Szabó Zoltán fotóművész ezúttal is adja önmagát: a Helytörténet rovatban Régi és újAradfotósorozatának 6. részében a Hegyalja tér két – fél évszázad elválasztotta – arcát tárja elénk.
Sokan várják, a februári számból sem marad ki aKeresztrejtvény. Brittich Erzsébet ezúttal is kacifántos kérdések sorozatával vezeti rá a rejtvényfejtőket a megoldásra (Tájainkon élt 475évvel ezelőtt).
A farsangi, tavaszváró hangulat tetőpontján következik a Humor rovat. Benne Puskel Péter mosolyt fakasztó anekdotái (Anekdoták térben és időben), Kövér Péter sokunkat megnevettető visszaemlékezése egy régi, mulatságos iskolai filmforgatásra (Ó Rómeó, miértvagy te Rómeó? Már úgy értem, vektoriálisan, persze!) és a szegedi Kurunczi Mária vicces írása egy böjtbe olvadt, alkoholba fulladt ünnepről (A névnap).
Március másodikán ünnepeljük a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjának, Nagyszalonta szülöttének, Arany Jánosnak kétszázadik születésnapját. Ebből az alkalomból küldte el lapunknak legújabb emlékérmét Fritz Mihály. A hátsó borítón az 1848-ban írt A legszebb virágcímű Arany János-vers. A két külső borítót Bodó Judit telet búcsúztató művészi fotói díszítik, az első belső borítón: Képek a Csikyből (válogatás a www.csikygergelyarad.ro honlapról), míg a hátsó belső borítón Siska-Szabó Hajnalka legutóbbi, aradi tárlatából böngésztünk néhány megragadó képet. Az írások közti üres helyeket Kett Groza János tusrajzai töltik meg tartalommal.
Reméljük, hogy a hosszú, kemény tél után a Szövétnek februári, 116. száma meghozza a rég várt tavaszt olvasóink szívébe.
Hozzászólások