Tervszerűen rongálják a Barcsay-emlékművet

Hunyad – Déván 2011. november 15-én állítottak emlékművet Barcsay Ákos erdélyi fejedelemnek. A féldomborműves gránittömböt az utóbbi hónapokban kitartóan rongálják, meggyalázzák. Talapzatáról eltűnt az állíttatás adatait jelző tábla. Védőkerítésének fémoszlopait szinte mind kiverték. Az ügy kapcsán Dézsi Attila volt alprefektust kérdeztük.

–      2011 novemberében az Ön kezdeményezésére és támogatásával állították fel a Barcsay Ákos-emlékművet a dévai vármegyeház előtt. Mi volt az indítéka az emlékműállításnak?

–      Az év tavaszán a csernakeresztúri RMDSZ-elnök keresett fel a prefektúrán, egy nagybarcsai  gazda kérésére, akiről kiderült, hogy a kukoricaföldjén egy magyar feliratú emlékoszlop áll. Az illető az oszlop ledöntését fontolgatta, merthogy zavarta a mezőgazdasági munkálatokban. Persze kétkedve fogadtam a bejelentést, de még aznap délután kimentünk a helyszínre, és meglepődve láttam, hogy a  kukoricás közepén valóban ott áll egy Barcsay Ákos emlékét őrző kőtömb.

–      Mit lehetett tudni róla?

–      Gyakorlatilag semmit. A faluban az idős emberek beszélték, hogy a Barcsay-kastély kertjének négy sarkában négy ilyen oszlop állt a család kiemelkedő tagjainak emlékére. Ez a kukoricás tehát az egyik sarka lehetett a kastélykertnek. Persze azért felvetődött, hogy esetleg temetkezési helyet jelöl az oszlop. Úgyhogy kiküldtem a dévai múzeum képviselőit, hogy régészeti szempontból feltárják az oszlop közvetlen környékét. Nem találtak temetkezési nyomokat.

–      Hogyan került az emlékmű a kukoricásból a vármegyeház elé?

–      Az első mozdulat természetesen az volt, hogy szakemberek segítségével kiemeltük az oszlopot a kukoricásból és elszállítottuk a dévai Magyar Ház udvarára. Elég egyértelmű volt, hogy ezt Déván kellene újraállítani, s talán akkori tisztségemből adódóan is esett a választásunk a vármegyeház előtti térre. Mire eldőlt, hogy pontosan mit is szeretnénk, már nyár dereka volt. A pályázatok lejártak, így a jócskán megrongálódott oszlop restaurálásának anyagi vonzatát magamra vállaltam. Ezzel párhuzamosan elkezdődött az emlékműállítás engedélyeztetése is. Többször is tárgyaltam Déva akkori polgármesterével, Mircia Munteannal, aki elég nyitottnak mutatkozott az ügy iránt. Persze egészen más megfontolásból, mint én. Az általunk kiszemelt helyen ugyanis bár tilos volt a parkolás, mégis mindig torlódást okoztak a szabálytalanul parkoló autók. Ebből gyakran volt zűr, s a polgármester jónak látta egy járdasziget kialakítását, ami körül szabályozni lehet a forgalmat. És nem bánta, ha a járdaszigetre Barcsay-emlékmű kerül. Sőt, abban is kiegyeztünk, hogy az oszlop felállításához szükséges engedélyeket a polgármesteri hivatal saját nevében kéri. Így is történt.

–      Nem voltak ellenzői az ügynek?

–      Akkor nyíltan nem szóltak ellene. A restaurált oszlop felállítását pedig igyekeztünk a legnagyobb csendben végezni. Abban az évben az RMDSZ november 15-re tűzte ki az első Szórványnap megünneplését. És úgy véltük, ez jó alkalom lenne az emlékműállításra. November 14-re virradó éjjel megöntöttük az oszlop alapját. Aznap délután a helyszínre szállítottuk az oszlopot, és éjszaka fel is állítottuk. November 15-én Kelemen Hunor szövetségi elnök, akkori kulturális miniszter jelenétében, történelmi egyházaink közös szertartásával lelepleztük az emlékművet. Sajnos az ortodox egyház képviselői nem vállalták a részvételt az avatási ünnepségen, bár őket is meghívtuk. Persze sokan meglepődtek az emlékmű láttán, és már akkor rögtön voltak olyan hangok, hogy Barcsay nem érdemli meg ezt a megtiszteltetést, hogy Déva központjában álljon az emlékoszlopa. És azt is sokan kérdezgették, hogy minek magyar emlékmű Déván? Azóta is kitartóan próbálom elmagyarázni, hogy Barcsay Ákos Hunyad vármegye főispánjaként, dévai várkapitányként és erdélyi fejedelemként egyaránt sokat tett e városért. Emléke ma is főhajtást érdemel.

–      Ennek ellenére az ellenszenv egyre erősödött.

–      Igen. Bár ez a hozzáállás nem nevezhető általánosnak. 2012 januárjában egy illető éhségsztrájkkal tiltakozott az emlékmű léte ellen. Maga az éhségsztrájk valós volta is megkérdőjeleződött, és mára nyilvánvalóvá vált, hogy követelése alaptalan volt. Ugyanis akkor az összes létező állami intézménynél, sőt a törvényszéken is feljelentést tett az emlékoszlop-állítók ellen.

–      Milyen vádakkal indított pert? És volt-e ennek további fejleménye?

–      A vád arról szólt, hogy az emlékoszlop engedély nélkül állíttatott fel. Erről persze szó sem lehetett, hiszen akkori prefektusi minőségemben egy magyar emlékmű felállításánál szóba sem jöhetett, hogy egyetlen engedély kikérését is elmulasszam. Mindemellett a személyem ellen indított per még folyamatban van. Az önkormányzattal szemben viszont pert vesztett az illető, hiszen kiderült, hogy valóban minden szükséges engedély idejében meg volt.

–      A látványos, trikolóros éhségsztrájkolóhoz képest most sokkal csendesebben, de hatékonyabban támadják az emlékművet.

–      Igen. Sajnálattal tapasztalom, hogy mai napig nem csendesedett el az ügy, sőt, egyre jobban rongálják az emlékművet, illetve a védelmét szolgáló kerítést. Az utóbbi hónapokban autókkal mennek neki a kerítés oszlopainak, és sorozatosan törik le ezeket. Betonba ágyazott fém oszlopokról van szó. Tehát ezt csak szándékosan és csak autóval lehet kidönteni. Mégis alig van belőle már. Közben letörték a talapzatról az emlékmű állításának adatait jelző táblát is, amin az volt olvasható, hogy ki és mikor állítatta azt. Többször rá is firkáltak már és az ominózus kovásznai botrány után piros-sárga-kék szalagot aggattak Barcsayra. Ez utóbbi cselekedet volt a legkevésbé ártalmas az emlékműre, viszont a védőoszlopok kidöntése után félő, hogy egy éjjel valaki véletlenül az oszlopnak is nekimegy. Biztonsági meggondolásból eredetileg is saját megvilágítást terveztünk az emlékműnek. Ráadásul kinn van a főtéren, az éjjel-nappal őrzött állami intézmények előtt. Mégis nyugodtan rongálják.

–      Elsődlegesen kinek lenne a feladata felfigyelni az emlékoszlop rongálására és tenni is ellene?

–      Mindenekelőtt az önkormányzat, a tanácsosaink, a polgármester kellene lépjen ez ügyben. Hiszen ők a lakosság választott képviselői. Emellett az RMDSZ-nek is fontos szerepe lenne, hiszen érdekvédelmi szervezetként múltunkat, jelenünket és jövőnket is óvnia kell. Remélem, hogy e felkiáltójelként elhangzó beszélgetés nyomán meg fognak mozdulni és annak tudatában cselekednek, hogy múltunknak köszönhetően van jelenünk.