Tiltakozás a falurombolás ellen – 25 év távlatából

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az arad-belvárosi református templom közösségi termében szervezett évfordulós szimpóziumot a romániai falurombolás elleni egyházi tiltakozás 25. évfordulója alkalmából szombaton délután. 

Az eseményen jelen voltak az Aradi Állásfoglalás kezdeményezői és szövegezői: Molnár János egyháztörténész és Tőkés László európai parlamenti képviselő, valamint Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató és Borbély Zsolt Attila politológus, közíró, az EMNT Arad megyei elnöke.

1988-ban Ceauşescu bejelentette, hogy az országban végrehajtják az úgynevezett település-szisztematizálási tervet, mely településrendezés a nemzetiségek szellemi hagyományai és közösségi tudata ellen is irányult.

Molnár János – akit az Aradi Állásfoglalás kezdeményezése miatt büntetésből Borossebesre helyeztek – történeti visszaemlékezést tartott, személyes élményeiről beszélt.

„Megérte-e? Mindenképp. Hiszen nem személyes érdekek fűztek minket ehhez, hanem egy közösségnek az akaratát fejeztük ki. Mivel Romániában ez volt az egyetlen nyilvános állásfoglalás a településrendezés szörnyűségei ellen, azt hiszem, hogy ez egyedülálló tett, ami az erdélyi magyar kisebbség érdemeit gyarapítja és kiemeli, hiszen az ő nevükben vállaltuk mi ezt a kockázatot” – vonta le a végkövetkeztetést Molnár János.

Bakk Miklós előadásában kifejtette, hogy miért sikertelen a kommunizmus elítélése.

„Térségünkre jellemző, hogy igazából a kommunizmus legyőzésére nem is került sor olyan értelemben, ahogy a nácizmus legyőzésére sor került. Lehet ugyan azt mondani, hogy a kommunizmus összeroppant, de ez nem legyőzés volt, hanem a rendszernek egy belső okból adódó berobbanása. (…) A nyugat pártoló tekintettel figyelte és segítette azokat a kommunistákat, akik az implóziót felismerték, és megpróbáltak valami mást kialakítani. Ezeknek a volt kommunista politikusoknak az érdemeit még el is ismerte a nyugat, ami jelentős mértékben akadályozza ma a kommunizmusnak az elítélését. (…) Ezzel kapcsolatban az én negatív konklúzióm az, hogy ha nem sikerült elítélni a kommunizmust, és ennek ilyen komoly társadalmi, politikai összetevői vannak, akkor valószínűleg, hogy az a politikai harc, amelyet néhány ember tovább folytat ezzel a céllal, az továbbra is sikertelen marad. Másik, pozitívabb konklúzióm az, hogy mégis van értelme ennek a törekvésnek, hiszen kitartani sikertelen ügyek mellett lehet értelmes dolog is, ez tulajdonképpen egy üzenet a jövőnek, kitartás amellett, hogy az ember sosem azonos azzal, amit el akarnak vele fogadtatni” – zárta előadását Bakk Miklós.

Borbély Zsolt Attila néhány gondolatot még hozzáfűzött az előtte szóló politológus mondanivalójához, majd A falurombolástól a regionalizálásig címmel tartotta meg előadását.

„A romániai elnyomás kapcsán visszanyúlnék a Trianont megelőző időszakig, ugyanis meggyőződésem, hogy a mai magyarellenesség meghatározó mértékben annak köszönhető, hogy a román nemzettudat a magyarok ellenében jött létre, és mindmáig él a románok körében egy olyan negatív öndefiníció, hogy az a jó román, aki gyűlöli a magyart. (…) 1988 óta a legkülönbözőbb eszközök kerültek bevetésre eltüntetésünk érdekében: fizikai terrort szerencsére csak Marosvásárhelyen alkalmaztak, a másik a pszichológiai terror, amelyet a román hatalom a sajtón keresztül gyakorol. (…) Ezt  a mentalitást kell lerendeznünk a magunk eszközeivel, és megpróbáljuk valami módon a román hatalmat jobb belátásra bírni. (…) Itt van most a regionalizálás, ami nagyon jól párhuzamba hozható a falurombolással. A regionalizáció lényegében az erőszakos asszimiláció fölgyorsítását szolgálja” – hangzott el Borbély Zsolt Attila beszédében.

Tőkés László megkülönböztetett figyelemmel üdvözölte a jelen lévő Czégé Imre és Józsa Ferenc lelkipásztorokat, akik annak idején aláírták a beadványt, de külön köszönte mindenkinek a jelenlétet, megjegyezve: „Ne hagyjuk, hogy az évfordulók feledésbe merüljenek”.

Az európai parlamenti képviselő is néhány gondolatot még hozzáfűzött az előtte szólók előadásaihoz, majd arról beszélt, hogy mi a magyarság szerepe, illetve az egyházak jelentősége a korabeli folyamatokban és eseményekben.

„Történelmi egyházainknak közismert a nemzetmegtartó szerepük. Általában véve is azt mondhatjuk, hogy a kommunista egypártrendszer idején az egyetlen ellenzéki típusú szerveződés volt az ateista társadalomban. Kétségtelen, hogy megtartó és pótolhatatlan szerepe volt az ellenállás lehetőségének a fenntartásában” – jelentette ki Tőkés László.

Kifejtette, hogy szükséges egy ilyen évfordulót megtartani, hiszen időszerű üzenete van, politikai mondanivalója szempontjából is rendkívül fontos.

„Az évfordulók is arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ragaszkodnunk kell az önálló magyar politikához, a kisebbségpolitikai rendszerváltozást is véghez kell vinni, mert az látnivaló, hogy a Ponta-rendszer a legsötétebb nacionalista, kommunista hagyományokat eleveníti fel ezen a téren” – mondta a képviselő.

A megemlékező szimpóziumra érkezők az előadások végén hozzászóltak a témákhoz, beszélgettek, vitáztak.