Tiszta szívvel, tiszta kézzel

Vasárnap már elkezdődnek az idei Zsil-völgyi Magyar Kulturális Napok. 

BENEDEKFI DÁVID lupényi RMDSZ-elnök több mint két évtizede fő szervezője e rendezvénysornak.  Közben készül a június 9-i önkormányzati választásra, ahol a helyi RMDSZ listavezetőjeként indul. 

Beszélgetésünket az idei magyar napok kapcsán kezdtük.

– Több mint 25 éve tartjuk a Zsil-völgyi Magyar Kulturális Napokat, megszakítás nélkül. És ha a többi magyar rendezvényünket is hozzászámolom, elmondható, hogy több mint 200 rendezvényünk volt az elmúlt húsz évben. Idén május 31-én a Kultúrpalotában indítunk Németh Ferenc kiváló fotóművész albumának bemutatójával, utána színpadi előadás zenével, humorral, majd a közösségünk testületileg átmegy Petrillára, az ottani bálba. Június 1-jén a megszokott Maderspach-emléktúrát fogjuk megszervezni. Idén a Kis- és Nagy-Páringot járjuk be, felidézzük az itteni közösség történetét. Közben már e hétvégén a Bekecs Táncszínház mutatja be A helység kalapácsát Petrozsényban. De még lesz egyéb is. Olvasómaraton is talán. Még meglátjuk, mi fér be ebbe a hétbe, mert most kicsit el vagyunk foglalva más dolgokkal is.

– 25 éve szervezik e rendezvényt, hogyan alakult a lupényi magyar közösség élete ez idő alatt? Létszám szempontjából, intézmények szempontjából?

– Két évtized alatt két népszámlálás volt. A magyar lakosság száma a felére csökkent Lupényban. Az igazság az, hogy 1989 előtt volt itt virágzó élet, utána elmentek a fiatalok meg a nyugdíjba vonulók közül is sokan. De azok az emberek, akik itt maradtak, és keresztények, és itthon szeretnének jól lenni, egyik a másik szeretetével élni, azokkal próbálunk olyan rendezvényeket szervezni, hogy ne kelljen Kolozsvárra, Székelyföldre utazni egy jó előadásért. Közösségépítést végzünk.

– Említette, hogy most más dolgokkal vannak elfoglalva. Nyilván ez utalás a kampányra. A lupényi közösségnek már sikerült tanácsost bejuttatni a helyi tanácsba. Most milyen reményekkel, tervekkel indulnak?

– Az igaz, hogy történelmi esemény volt ezelőtt 16 évvel, amikor a magyar közösségnek sikerült visszavinni az önkormányzatba egy tanácsost, és egy szavazat hiányzott ahhoz, hogy akkor két tanácsosunk legyen. Négy évvel ezelőtt már nem sikerült bejutni. Akkor volt a koronavírus-járvány, és az itteni magyar közösség idősebb kicsit, mint másfelé, az átlagéletkor körülbelül 60 év. Nem is nagyon erőltettük, hogy kihozzuk az embereket, nehogy véletlenül nélkülük maradjunk. Most pedig együtt, összefogva az egyházakkal, mindent megteszünk, hogy visszakerüljünk az önkormányzatba, mert ha nem hallják a hangunkat, egészen elfelejtenek. Én négy évig voltam tanácsos, és amit kértem, nagyjából mindent meg tudtunk valósítani. Most négy éve is azt mondták, hogy támogatnak, de további négy év múlva már el is fognak felejteni. A jelszavunk: tiszta szívvel és tiszta kézzel a közösségért. Tudjunk valamit tenni egymásért! 

– Volt tehát már alkalma tanácsosként dolgozni, de a közösségi munka nem 16 éve kezdődött, hanem jóval korábban...

– Úgy kezdődött minden, hogy 16 éves koromban kerültem ide, a sors idehozott, és számomra eléggé zavaró volt, hogy nagyon sok magyar románul beszél. Már akkor több mint száz magyar fiatalt összeszedtünk, tánccsoportot alakítottunk. Volt is erre válasz a titkosszolgálattól. De mikor jött ’89 és a változás, nagy volt bennünk a lelkesedés, hogy közösen jó irányba mozdítsuk ezt a térséget. De sajnos az új világ nekünk nem sok jót hozott: bányabezárást, munkanélküliséget, elszigetelődést. Nem adtuk fel! 

– Tény és való, hogy sem a demográfia, sem a gazdasági változás nem kedvezett a Zsil völgyének. Mit kellene tenni? Mi segítene a megmaradásban?

– 25 éve azon dolgozunk, hogy szórványközpontot hozzunk létre. Bezáródtak a bányák, a fiatalok mind elmentek, az idősek itt maradtak. Szeretnénk egy szórványközpontot, ahol az iskola is működhetne, és az időseknek is lenne egy otthonuk. Nagyon sok idős ember maradt magára a Zsil völgyében. A fiatalok elmentek a nagyvárosokba, de leginkább külföldre. Sok idős ember szorul ellátásra, támogatásra. Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Amilyen gyönyörű helyen lakunk, lehet még jövőről álmodni. És megvannak a templomaink, hál’ Istennek szépen rendbe téve, vannak még egyházi épületeink. Ott kell lennünk az önkormányzatban, hogy tudjuk ezeket fenntartani, karbantartani, hogy tudjanak rólunk, és hogy támogatást kapjunk a terveinkhez.

Comandat de UDMR ORG. JUD. HUNEDOARA, realizat de Occident Media SRL, cod AEP: 23240001