Tisztelet a hős elődöktől örökölt szabadságnak

A Zsil völgyében, az ezeréves határ tövében is megemlékezett a szórványmagyarság az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra, a nemzeti hősökre. Akárcsak az előző években, idén is közösen ünnepeltek a magyar történelmi egyházak, RMDSZ, civilszervezetek és egyszerű magyarok.

Hitben gyökerező szabadság

Ott van a szabadság, ahol az Úr hite, hangsúlyozta ünnepi igehirdetésében Ary László református lelkipásztor a lupényi római katolikus templomban összegyűlt ünneplő magyaroknak, akik nemcsak a városból, hanem a szomszédos településekről is eljöttek megemlékezni a 170 évvel ezelőtti hősökre. A márciusi ifjaknak volt hite, hittek a Mindenható Istenben, ez adott nekik lelki erőt és bátorságot, hogy szembeszálljanak a zsarnoksággal a nemzet, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség kivívására. Tiszta lelkiismerettel szálltak harcba, reményük hitükben gyökerezett. Nem követelőztek, hanem Jézus példáját követve szeretetet és emberséget hirdettek, számukra világos volt, hogy hit nélkül nem lehet szabadság – verseikben, dalaikban, megfogalmazásaikban rendszeresen fohászkodtak Isten oltalmáért. A mai fiatalok számára a kilátástalanság a legnagyobb kihívás, ami a hitetlenségre vezethető vissza, hit nélkül nincs remény, és nem lehet szabadság sem, hangsúlyozta a református lelkipásztor. A hitből fakadó szeretet nemcsak erőt ad, hanem önmérsékletet és másokkal, más nemzeti közösségekkel szembeni tiszteletet is.

Hasonlóképpen szólt az ünneplő magyarsághoz Benedek Csongor unitárius lelkipásztor, aki a 170 évvel ezelőtti szabadságharcosok bátorságát, szabadságvágyát és elszántságát méltatta, ugyanazon Biblia-idézetből kiindulva, mint református kollégája. Hősi elődeink kivívták a szabadságot, a mi kötelességünk annak megőrzése, megélése és megbecsülése, illetve továbbadása a következő nemzedékeknek.

Az ünnepi igehirdetések után a lupényi magyarság nagykönyvének és kincses ládájának átadására került sor, melyeket egy évig fölváltva más-más egyházi közösség őriz, átadása mindig a nemzeti ünnepen történik. Idén az unitáriusok adták át a római katolikusoknak, egy apró ajándékkal, az 1568-as vallásszabadság szövegének fényképével.

Ezután a Fülöp Ágnes Petőfi-ösztöndíjas által felkészített helyi diákok felemelően szép ünnepi előadására került sor, melyben 1848-as verseket szavaltak el, illetve dalokat énekeltek.

Mielőtt az egybegyűltek kivonultak volna a templomkértbe, hogy megkoszorúzzák a székely kopjafát, Szombatfalvi József nyugalmazott székelykeresztúri unitárius lelkipásztor mutatta be szomorú sorsú szülőfaluját, a falurombolás nyomán víz alá került Bözödújfalút, illetve örökségének megőrzéséért folytatott hosszas, elszánt munkáját, figyelmeztetve a szórványbelieket, hogy összefogás nélkül a magyar közösségek ugyanúgy elsüllyednek, még víz nélkül is.

Testvéri ünnepség Petrozsényban

Petrozsényban is felekezettől függetlenül, együtt ünnepelt a magyarság március 15-én, idén a református templomban. A megemlékezés a templom udvarán lévő székely kopjafa megkoszorúzásával kezdődött, miután Márton Árpád református lelkész leánya elszavalta a Szózatot, Kardos József unitárius lelkész pedig imát mondott.

A zsúfolásig megtelt templomban Szász János római katolikus plébános március 15. jelentőségét ecsetelte. Összetartó erős nemzetet ideig-óráig le lehet igázni, hosszú távon azonban nem, ezt a magyarság többször is bebizonyította már.

Wersánszki Eduárd korábbi petrozsényi RMDSZ-elnök üdvözlése után utódja, Elekes Pál Jenő köszöntötte az egybegyűlteket, örömét fejezve ki, hogy a petrozsényi magyarok ilyen sokan összegyűltek, hogy együtt tisztelegjenek a hős elődök örökségének. Simon Ágnes, várpalotai helyi tanácsos és iskolaigazgató is örömét fejezte ki, hogy 20 éve a petrozsényi szórványmagyarság méltóan ünnepel együtt március 15-én a várpalotai testvérváros küldöttségével. 20 év alatt valós testvérvárosi kapcsolat alakult ki Petrozsény és a Veszprém megyei Várpalota között, amely lelkileg is közel hozta a két város lakosságát, s melyben a petrozsényi magyarság az összekötő kapocs. (A testvérvárosi szerződést amúgy pénteken újították meg ünnepélyesen a petrozsényi városházán.) Tiberiu Iacob-Ridzi petrozsényi polgármester ismét együtt ünnepelt a magyarsággal (nemzeti színű kokárdával), s nemcsak azért, mert édesapja magyar, hanem azért is, mert a Zsil völgye és Petrozsény nagyon sokat köszönhet a magyaroknak, a bányavidék a nemzeti ellentétektől mindig is mentes, igazi multikulturalizmus-példakép.

Az ünnepség a Csaba atya Szent Ferenc alapítványa által működtetett Jézus szíve gyermekotthon diákjai felemelő verses-dalos előadásával zárult, főleg Petőfi Sándor költeményei alapján.