Tornádó Romániában

Április utolsó napján egy nálunk ritkának számító természeti jelenség, a Călăraşi közelében pusztító tornádó vonta magára, többek között, a közfigyelmet. A forgószél házak tetejét sodorta le, fákat és villanyoszlopokat döntött ki, több ezer embert hagyott áram nélkül – de leglátványosabb, s az emberi fantáziát talán legjobban megragadó „ténykedése” egy 39 embert (állítólag zarándokokat) szállító autóbusz felborítása volt.

A szokatlan jelenség okán mára, csütörtökre rendkívüli értekezletet hívtak egybe, amelyen egyebek közt azt vitatják meg, hogy a hazai RO-ALERT (a rendkívüli helyzeteket – vihar, földrengés stb. – előrejelző, nemrég életbe léptetett rendszer miért nem aktiválódott, azaz miért nem jelzett előre.

Nem lévén szakember, nem tudok lényeget érintően hozzászólni, azt viszont tudni vélem, hogy a világ nálunknál talán fejlettebb, és a tornádók révén sokkal inkább, gyakrabban érintett régióiban – például az Amerikai Egyesült államok környékén – sem tudják egyértelműen, biztosan előre jelezni a jelenséget, főleg nem annak pontos helyét és időpontját.

A természet erői fölött, mondjon bárki bármit, nem, vagy csak kis részben uralkodik az ember.

De hadd szóljunk most arról, hogy az április végi tornádó szokatlan és ritka ugyan, ám távolról sem egyedülálló Romániában. Az első ilyen feljegyzett jelenség 1886. június 9-ről származik, a még Ó-Románia fővárosából, Bukarestből. 1948-ból a Măcin-tói, 2002–2004 között további két-két hasonló jelenségről tudunk. 2005 e tekintetben a rekordok éve: két hónap alatt kilenc tornádóról számolnak be a tudósítások, valamennyi az ország déli részéről.

Egyesek szerint ezek, a mostanival együtt, a napjainkban is zajló és  gyorsuló éghajlatváltozás pregnáns jelei.