Történelmi időutazás

A cikk felcíme legalább két dologra utal. Az egyik: az Aradi Kölcsey Egyesület megrendezte első kirándulását, a másik arra enged következtetni, hogy továbbiak is követik.Fekete Károly alelnök, a szombati kirándulás „szellemi atyja” (Berecz Gábor ügyvezető elnökkel, Márkus János titkárral együtt) a Nyugati Jelennek elmondta: valóban így van. Fekete Károlynak nincs tudomása arról (mint ahogy e sorok írójának sem), hogy az egykori Aradi Kölcsey Egyesület rendezett volna hasonlót – a mostani tehát nem folytatásnak, hanem kezdeményezésnek minősül. A sikeres indulás felől, utólag, kétség sem lehet: a jó ötvenszemélyes buszra a (megfizethető árú) jegyek maradéktalanul elkeltek, s a hosszú, fárasztó, éjfél után végződött nap után senki nem mondta, hogy nem érte meg.Az első tematikus kirándulás a 150 éves osztrák–magyar (1867 nyarán szentesített) kiegyezés nyomában zajlott. Az első állomás Gödöllő.Gödöllő, Királyi KastélyGödöllő, a ma jó harmincezres, Budapest közeli kisváros, a kirándulás első állomása aligha tett volna szert mai hírnevére, ha nincs ott az egykori Grassalkovich-, a mai Királyi Kastély. Az 1730-as években (pontosabban 1735-ben) a Mária Terézia osztrák császárnő által grófi rangra emelt (nagyon tehetős) Grassalkovich (I.) Antal kastély építésébe fogott, utódai, fia (II. Antal) és unokája (III. Antal) folytatta művét – ez utóbbi azonban kevés sikerrel, hiszen végül, állítólag, elkártyázta ősei jussát. Ami tény: a magyar állam a kiegyezés küszöbén megvásárolta Gödöllő kastélyát, s azt az 1867 júniusában magyar királynak koronázott Ferenc József osztrák császárnak és feleségének, Erzsébetnek (a magyarok által rajongásig szeretett Sissynek) nászajándékba adta.Az államügyekkel köztudottan nagyon törődő, rendkívül sokat dolgozó I. Ferenc József császár és király nem sokat tartózkodott (egyik) nyári rezindenciáján, nejének, a bajor származású, magyarokat szerető, nyelvüket jól beszélő Sissynek azonban kedvelt helye volt hosszú időn keresztül, ahol jókat lovagolhatott (állítólag napi nyolc órát), szeretet övezte, és otthon érezte magát a bécsi udvar számára nyomasztó légköre, intrikái, anyósának terrorja után.A gödöllői kastélyban nagy történelmi személyiségek nyomában lépkedhet  a látogató, a képzett tárlatvezetők magyarázataiból számos (az interneten hozzáférhető, nagyon gazdag ismeretanyagon túl) érdekességet is megtudhat. Például azt, hogy a Grassalkovich-királyi kastélyban a második világháború vége után szovjet csapatok állomásoztak, képviselőik mindent (bútorzatot, porcelánt stb.) eladtak, felégettek (a gyönyörű parkettákat, például). A „felszabadulás” után, a szocializmus kezdeti éveiben (minden jel szerint ez alighanem szovjet recept, hisz mindenütt így csinálták) jött a még megmaradt örökség kihasználása: a gödöllői kastélyban háromszáz személyes  szociális otthont rendeztek be, az egykori pompás bálterembe, például, ötven ágyat állítottak be. (Arad megyében, mondjuk, a mácsai – napjainkra, egy aradi magánegyetem  dicséretére írhatóan nagyjából helyreállított, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetében is szerepet játszó – kastélyban évtizedekig csökkent értelmű gyerekek iskolája működött.)Elképzelhető, hogy a pompás – bár a mérvadó, Napkirály-korabeli versailles-i, párizsi, vagy az ausztriai, bécsi schönbrunni kastélyhoz mérten másodvonalbeli, kisebb, vidékibb – gödöllői főúri kastélyból mi maradt. Pótolták, amit lehetett, hosszú évek kitartó munkájával, jókora anyagi erőfeszítéssel: kisebb részben eredeti (ha megmaradtak a pusztítások, kótyavetyélések nyomán), de inkább korabeli (értelemszerűen autentikus) berendezési tárgyakkal. Aki a Gödöllői Királyi Kastély kiállításán végigsétál, nyitott szemmel, füllel, elmével – előny, ha valamelyes történelmi ismeretek birtokában –, az a magyar történelem egy szeletével ismerkedhet meg.