„Tovább kell örökítenünk hagyományaikat – ez a legfontosabb feladatunk”

Tavaly nyáron, 2022. június 10-én, egy rendkívüli városi tanácsülésen beiktatták tisztségébe Horváth Júlia városi tanácsost. A Szabó Mihály helyére lépő fiatal hölgy nem ismeretlen az aradi magyarság körében, hiszen már régóta aktívan részt vesz a közösségi életben. Az aradiak hallották, látták őt már számtalanszor nyilvános eseményeken hivatalos személyként megnyilvánulni, mi most viszont arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen Horváth Júlia a magánéletben, otthon, mint ember, mint nő, mint családanya. A nagyhét meghitt csendességében beszélgettünk, leginkább a húsvétról.

– Gyermekként mennyire volt jelentősége a húsvétnak az életedben?

– Egyházi ünnepeink közül számomra már gyermekként is a húsvét és a karácsony volt a legfontosabb, mindig nagy izgalommal vártam. A húsvét általában a tavasz eljövetelét is jelenti, amikor felébred, életre kel a természet, sok zölddel és színes virágokkal örvendeztetve meg bennünket. Gyermekként az ünnep különlegességét jelezte számomra az, hogy felvehetjük a legszebb ruháinkat, ilyenkor a lakás is ünneplőbe öltözik, és az egész család részt vesz a vasárnapi istentiszteleten. Húsvéthétfőn, régi szokás szerint már kora reggeltől késő estig jártak a fiúk, férfiak locsolkodni, egyedül vagy csapatban, volt minden: kölni, piros tojás, locsolóvers, szódásüveg, vödörnyi víz. Emlékezetemben élénken élnek még azok a vidám jeles napok, melyek tele voltak jókedvvel, vicces történetekkel, baráti és ismerősi kapcsolatok felelevenítésével.

– Mit jelent számodra a húsvét most?

– Mára sokkal letisztultabb, csendesebb a húsvét, valamint az azt megelőző időszak, és nagyobb teret kap életünkben az ünnep szakrális jellege. Számomra a feltámadás, újrakezdés, remény ígéretét is hordozza az ünnep. Gyermekeink születésével az ünnepek jellege, menete is megváltozott, tudatosan tervezzük, és igyekszünk kisebb családi hagyományokat kialakítani.         

– Hogyan készülsz a húsvétra?

– Elsősorban anyaként, így mára kicsit háttérbe szorul az egyéni lecsendesülés, feltöltődés, és átvette a helyét a sürgés-forgás, a sütés-főzés, a takarítás, az állandó harc az idővel. A gyerekekkel együtt készítjük az ünnepi süteményeket. Virágvasárnapi szentmise után megkezdődnek az előkészületek, asztali díszeket, kopogtatókat készítünk, a kicsik sokat színeznek, festenek húsvéti motívumokat, amelyeket aztán megkapnak a család felnőtt tagjai ajándékba. Húsvét tematikájú könyveket olvasunk, tojást festünk, és ellátogatunk az ünnephez kötődő rendezvényekre.

– Tudom, hogy szereted a hagyományos, népi, magyaros motívumokat. Elképzelhető, hogy a hímes tojás nálad a hagyományos, írott módszerrel készül?

– Jó lenne! Igen, nagyon szeretem, és vásároltam bőven hagyományos, népi, magyaros motívumú dekor tojásokat, de ezek többnyire fújtatott, kerámia, fa, szegecselt, csipke alapú tojások. Évente eldöntöm, hogy beiratkozom egy hagyományőrző hímes, húsvéti tojás-készítő kurzusra – mint például, ami nemrég volt az RMDSZ-székházban –, de valahogy mindig közbejön valami.  A piros hímes tojás nálunk a húsvét egyik fő eleme, kislányommal együtt készítjük, főként természetes alapanyagokkal színezzük a tojásokat, hagyma, cékla, kurkuma, zöld levelek. Ezért a színek intenzitása eléggé változó, így olykor közéjük csempészünk egy pár tojásfestékkel készültet is. Alap a hagymahéjban festett és a levélmintás modell, de a kislányom kedvence a matricás.

– A családi hagyományaidról, ha beszélnél… Melyek azok, amiket hoztál magaddal, és van-e olyan, amit újítottál? Esetleg a férjed hozott magával?

– Családi hagyományunk megegyezik az autentikus magyar húsvét alap értékeivel, és szokásaival. Kutakodtam, olvastam ezen a téren, és a régi magyar népi kultúra húsvétra vonatkozó szokásait próbálom tovább adni, vagy adott esetben bevezetni a családom ünnepi napjaiba. Számomra fontos az ünnep vallásos jellege és az, hogy a család együtt ünnepeljen. Ezt a mintát igyekszünk tovább vinni. A húsvéti előkészületek megegyeznek, és nagyjából ugyanúgy zajlanak gyermekkorunk óta. Nagypéntek a legszigorúbb böjti nap, bár a mi családunkban nem volt jellemző a böjti időszak megélése, olyan formában, mint a férjem családjában, azért ezt a napot mi is betartottuk, szombat a feltámadás, az éjféli mise. A húsvétvasárnap legfontosabb momentuma gyermekkorom óta, részt venni az ünnepi istentiszteleten, majd a családi ebéd. Mióta megszülettek a gyermekeink egy újabb hagyománnyal bővült családi értéktárunk, ez a tojás- és ajándékkeresés. Szombaton a gyerekek feldíszítik a kertet, a fákra tojásokat aggatnak meg általuk készített díszecskéket, fűből fészkeket készítenek, amelyekbe répa kerül a nyuszinak, és a vasárnapi ebéd után indul a játék, igazából ezt várják a legjobban. Térkép, vagy csak elpotyogtatott pici csokitojások mentén haladva begyűjtik a mindenféle eldugott piros tojásokat, édességeket és persze ajándékokat. A húsvéthétfő pedig a locsolkodásról szól, kislányom, Kincső izgatottan várja a locsolókat, Bendegúz fiam pedig apukája kíséretében, rövid kis verssel indul útnak.

– Mi kerül az asztalra húsvétkor?

– A húsvét nélkülözhetetlen eleme a bőséges ünnepi asztal, amiről nem hiányozhat a főtt sonka, tojás, torma, sárgatúró, fonott kalács. Igyekszünk mindent otthon és hagyományos módszerekkel elkészíteni. A sonka páclében, fatüzeléses üstben, lassú tűzön készül, amelyben hagyjuk kihűlni is, és a főzőlében főzzük meg a tojásokat – ez a férjem feladata. Amit hozzá adtunk az évek folyamán a sárgatúró és a foszlós kalács, ezt több magyar szakácskönyv említi, mint hagyományos húsvéti étel bizonyos tájegységekben – ez az én feladatom. Mindezek mellett nélkülözhetetlen a tyúkhúsleves, báránysült rozmaringos burgonyával, aprósütemények, répatorta, és az asztal díszítésére a tavaszi virágcsokor, szentelt barka. A menü adott és minden évben ugyanaz kisebb eltérésekkel.

– Melyik a kedvenc locsolóversed?

– Húsvét másodnapján régi szokás szerint / Fogadják szívesen az öntözőlegényt. / Én a legénységhez igen kicsi vagyok, / De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok. / Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok / Ha a locsolásért piros tojást kapok.

– Mi az, ami nélkül elképzelhetetlen számodra a húsvét?

– Család, otthon, templom, hozott és általunk teremtett hagyományok, bőséges asztal, hímes tojás és locsolkodás.

– Ezt átadod a gyermekeidnek is?

– Mindenképp. Goethe olyan pontosan megfogalmazta: „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” Igyekszünk ennek mentén élni, és nevelni, kisebb nagyobb sikerrel. Hiszem, hogy a hagyomány, melyet továbbadunk, teremtünk családon belül, mind hozzájárul a gyermek érzelmi fejlődéséhez, alakítja jellemét, karakterét, és biztosítja azokat a szilárd gyökereket, melyek idővel stabil ponttá válnak életükben, és a sok változás mellett ez megmarad, mint állandó.

– Szerinted lehet-e, kell-e a ma emberének ünnepeiben hagyományt keresni?

– Mindenképp! Én úgy látom, hogy mi valahol a múlt és a jövő között ingázunk ahhoz, hogy a jelen tartalmasan működjön. A múltbeli szokások, hagyományok megtartásával, a jelen vívmányaival kiegészítve tovább kell örökítenünk hagyományaikat a következő generáció számára, ez az egyik legfontosabb feladatunk. A locsolkodás és a tojásfestés hagyománya azonban, főként a nagyvárosokban, kezd kissé megfakulni. Ezt a napot sok család kirándulással vagy rokonok látogatásával tölti, ami egy szép és jó dolog, de erre rendelkezésünkre áll az év bármelyik napja. Azt érzem, hogy kicsit kiszorul a ma embere életéből a hagyományos ünnep mivolta, egyre többen úgy fogják fel, hogy egy újabb hosszú hétvége... Számomra mindesetre ez egyelőre elképzelhetetlen, és hiszem, hogy a mi választásunk az, hogy a hagyomány mindenkoron megmaradjon az ünnepeinkben azáltal, hogy családon belül példát mutatunk.