Továbbadni a gömölyekészítés fortélyait is

Amikor legutóbb Kisiratoson jártunk, Korondi Józsa Erika polgármesterrel a község dolgai mellett a helybeli hagyományok tiszteletének a fontosságát is érintettük. Ilyenek a főzési és kalácssütési szokások, de az élelmiszereknek a hagyományos tárolási módjai is. Közéjük tartozik a gömölyekészítés, amire hűtőszekrény hiányában, a tehéntúró tárolásának a szükségessége sarkallta a háziasszonyokat. Az úgy történt, hogy a tehéntúrót összekeverték konyhasóval, majd fehér, tüllruhába csavarva, hagyták kicsepegni belőle a savót. Amikor már szilárdulni kezdett, kisebb gombócokra (gömölyékre) formálták a túrót, amit hűvös, szellős, légytől óvott, pormentes helyen hagyták alaposan kiszáradni. A száraz gömölye, ami finomabb az egyszerű sóstúrónál, mert a hosszú idő alatt érlelődött, száraz helyen akár évekig is elállt. Amikor száraztésztát főztek, amit sült-aljjal beforgattak, ráreszelték a gömölyét, azaz a megszárított sóstúrót, ami különlegesen finom ízt adott a tésztának.

Amint a polgármester, háziasszonyként elmondta, maga is az édesanyjától tanulta a gömölyekészítés fortélyait, amelyeket a leányának is át akar adni. Maga rendszeresen szárít gömölyét, amivel készült száraztésztát havonta legkevesebb egyszer fogyasztanak, azt az egész család nagyon szereti. Mivel az ételkészítés és -tartósítás anyáról a leányra szokott öröklődni a faluban, e hagyományt maga is éltetni kívánja, ezért a sütés-főzés, élelmiszer-tartósítás minden titkát meg kívánja osztani a leányával is.

A gömölyekészítéshez azonban tehéntúróra, vagyis tehenekre is szükség van, amelyek vészesen fogynak Kisiratoson. Amikor visszaköltöztek a faluba, ott még 300-400 tehenet tartottak, manapság azonban nem biztos, hogy még van 100 tehén Kisiratoson – mondta el érdeklődésünkre Korondi Józsa Erika polgármester.