Újraélték a lábmosás alázatának a mélységét

A pécskai Humanitas Egyesület által működtetett Hajnalcsillag hit és fény közösségben vasárnap megtartott találkozót A szenvedésben ugyanúgy, mint az örömben áprilisi vezérige szellemében szervezték. Hajas Erzsébet csoportfelelős miután üdvözölte az egybegyűlteket, a Hónap Üzenetéből olvasott fel: „A különböző keresztény hagyományoknak köszönhetően, könnyen megeshet, hogy áprilisban egyes felekezeteknél már túl vannak a húsvéton, miközben mások még a nagyböjt idejét élik. Hogy ilyen feltételek között, hogyan érvényesül a keresztény egység? A hit és fény mozgalom megszületésekor, Lourdesben 12 ezer zarándok gyűlt össze, hogy együtt élje meg a szenvedésből az örömbe való átmenetet, a halálból az életbe való áttérést. Többé nem félünk a szenvedés könnyeitől, mert tudjuk, hogy azok a húsvéti örömbe torkollnak. Krisztus feltámadásának az örömét éljük meg minden szentmisében és minden közösségi találkozón. Ugyanez történik minden közösségben, ahol néhányan boldogok, mások szomorúak, hiszen mindnyájan másképp járunk Krisztus követésének az útján, de mindnyájan egy irányba tartunk. Segítjük egymást előrehaladni, az erős segíti a gyengét, és fordítva. Az akkori zarándoklaton, ahol mindnyájan egy-egy gyertyával sétáltak, közülük azonban sok kialudt, de valahol mindig égve maradt egy gyertya, amitől a többit meggyújtották, ezért szerencsésen megérkeztek. Ugyanúgy, a sok kerekes székkel közlekedőt kísérők is azt állították: inkább a székesek kísérték őket. A találkozó idején, amikor mindnyájan arra készültünk vagy készülünk, hogy Krisztus feltámadásának a tanúi lehessünk, amíg mások már megtapasztalták a feltámadás örömét, vigyáznunk kell egymásra, segítenünk kell egymáson, akár boldogok vagyunk vagy szomorúak. Mert mindig van egy barát mellettünk, aki kézen fog és segít az élet ösvényein. Ez a hit és fény elköteleződésének a lényege. A szenvedés ellenére, és azon keresztül, a közösség a béke és az öröm helyévé válik. A hónap témája, a hit és fényben felfedezni a gyógyító szívek értékét. A közösségben felismerni a sebeinket, megengedni, hogy gyógyítsanak minket, hogy mi is tudjunk gyógyítani, megosztani az örömeinket”.

A havi téma a megosztás volt, aminek a példája: Jézus megmosta tanítványainak a lábait. Tehát újraélni azt a liturgiai ünnepet, amikor egy lelki gyakorlaton vagy egy külön találkozón 12 embert leül félkörbe, velük szemben, egy kisasztalon van a kenyér és a kehelyben a bor. Az asztalnál Jézus ül, a földön törölköző és lavórban víz. Jézus példájára, a találkozó résztvevői is, ki-ki a szomszédja előtt letérdelve, annak megmosta megtörölte a kezeit, majd a feje fölé emelt tenyerekkel, imádkoztak egymásért. Miután mindenki imádkozott mindenkiért, illetve ettek a borba mártott kenyérből, megbeszélték a szertartás lelkiségi részét, ami azzal a végkövetkeztetéssel zárult, hogy legközelebb megfontolják: kövessék-e az eredeti példát, ami hozzájárulhat a jézusi alázat lényegének a megértéséhez.

Az ezt követő kézműves foglalkozáson anyák napi köszöntőket írtak, apró ajándékokat ragasztottak, festettek Most Tímea, Hauca Erzsébet és Halasi Krisztina vezetésével. Minden ajándékhoz egy cédulát mellékeltek a következő felirattal: „Az Isten nem lehet ott mindenhol, ezért teremtette az anyát. Nagyon boldog anyák napját!”

A vasárnapi bensőséges találkozó üdítő, sütemények elfogyasztása közben, családias beszélgetéssel zárult.