Vagongyáriak az utcán

A múlt hét csütörtökén kezdődött, pénteken, amikor már-már azt hihettük volna, hogy az ügy – bár megoldatlanul – lezárult, folytatódott: az Astra Rail Industries (mennyivel előkelőbb hangzású, nemdebár, mint a Vagoane vagy Vagogyár), ismét kivonultak és körbevették az aradi Fehér Házat, az üzem székházát.

Azét az üzemét, amely még harminc éve a Maros-parti város legnagyobb ipari létesítménye és munkaadója volt, az egykori híres MARTA jogutódja, amely mintegy tízezer (!) embernek adott munkát. A legújabb felszabadulás, 1989 után fokozatosan leépült, tulajdonost és nevet változtatott (régi telkén már csak egy-két épület emlékeztet valamikori önmagára), s most, 2019 májusára alkalmazottainak tiltakozásáig jutott.

A kis fizetések, meg a vezetőség velük szembeni bánásmódja ellen.

Egyáltalán nem hivatalos források azt rebesgetik, hogy a vagongyárba indiai munkásokat, közelebbről hegesztőket hoztak, s hogy a „lázadás” ezzel is összefüggésben lenne. Akár igaz, akár nem, az aradi munkások tiltakozása tény. Márpedig a munkások – nagy általánosságban legalábbis – nem vonulnak utcára, ha nincs rá okuk.

Pénteken egyébként, dél felé, a demonstráció véget ért, de résztvevői csak azért tértek vissza munkahelyükre, hogy cókmókjukat magukhoz véve hazamenjenek. Elvégre küszöbön állt a szabadnap-szombat, meg a vasárnap. Jobb helyeken ilyenkor a tiltakozás is szünetel.

Pillanatnyilag nem tudni, lesz-e, s ha igen, milyen következménye a kétnapos „zendülésnek”. Némelyek tartanak tőle, hogy lesz, mégpedig megtorlás-szerű a vállalatvezetőség részéről. Ám nem kizárt, hogy a követeléseket – részben vagy egészben – teljesítik – a vállalat belső ügyeinek ismerete híján erre lehetetlen igennel vagy nemmel válaszolni.   

(Telki)