Választás a múlt és a jövő között

Új időszak kezdődött az EU és az USA közötti kapcsolatban a tengerentúli jelentős jobbratolódás nyomán. Trump elnök Ukrajnához és Európához való hozzáállása kicsapta a biztosítékot számos fővárosban. Elon Musk, az elnök jobbkeze és JD Vance alelnök pedig kemény támadásokat indított az EU és több uniós ország, köztük Románia ellen, röpke egy hét alatt. Az öreg kontinensen az utóbbi 35 év legrosszabb időszakát említik. Mindezekről Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselővel beszélgettünk.

– Az amerikai lépések valóságosan sokkolták Európát.

– Hihetetlen felgyorsulás zajlik washingtoni hatás alatt. Hasonló legutóbb 1989-ben volt, amikor összeomlott a kommunista rendszer Európában. Akkor a bipoláris világrendet felváltotta az unipoláris, amely most éppen megszűnőfélben van. Nehéz világraszóló következtetéseket levonni néhány beszédből vagy bejelentésből, még ha a legmagasabb amerikai szintről is jönnek. Egyesek valóságtartalma is kérdéses. Trump bejelentése például, hogy Zelenszkij népszerűsége 4%-os, hisz a valóságban az ukrán elnök bizalmi indexe legalább tízszer nagyobb. Azt sem tudni, hogy mi történik kereskedelmi vonalon, hiszen manapság világos, hogy a gazdaságpolitika és a biztonságpolitika szoros összefüggésben van egymással. Az, hogy Amerika elfordul Európától, nem újdonság, ezt le kell szögezni. Ez még Obama elnöksége előtt elkezdődött, Trump első elnöksége alatt számos ilyen intézkedést hozott, melyeket a Biden adminisztráció sem törölt el, csupán részlegesen felfüggesztett. A folyamat tehát tovább megy. Ugyanakkor nehéz válaszolni arra, hogy érvényben maradnak-e a klasszikus diplomáciai eszközök, lehet, hogy már nem, legalábbis Trump elnök számára nem tűnnek érvényesnek.

– Románia is a Fehér Ház célkeresztjébe került.

– Sokak szerint az amerikai alelnök Romániát elítélő beszéde sem pontos információkon alapul, s egy szilikon-völgyi dúsgazdag üzletember jelentősen befolyásolja azt. Véleményem szerint helytelen megközelítés, mert a kérdés az, hogy miért nincs nekik pontos információjuk, illetve ki felel azért, hogy a washingtoni adminisztráció (vagy bármely más ország vezetősége) pontos információhoz jusson Romániával kapcsolatosan? Szerintem nyilvánvaló, hogy ez a bukaresti hatóságok feladata, ők kell pontos, teljes és kielégítő információkkal ellássák partnereinket.

– Belföldön is ezt vetik a hatóságok szemére, hogy nem magyarázták meg kellőképpen az elnökválasztás érvénytelenítését kiváltó okokat, és nem hoztak nyilvánosságra több információt.

– Ha kétségbe esünk, hogy egy amerikai alelnök kioktat bennünket demokratikus értékeinkből, mondván, hogy törékeny az a romániai demokrácia, amelyet pénzügyi beavatkozással ki lehet billenteni medréből – hát igaza van, persze hogy törékeny a romániai demokrácia, ezt mi tudjuk. Ettől megsértődni szerintem gyerekes. Bukarest magyarázattal tartozik a román társadalomnak és a külföldi partnereknek is a tavalyi választásokkal kapcsolatosan, remélhetőleg a következő időszakban tisztázzák a helyzetet.

– Az új amerikai hatalom azonban nemcsak Romániát, szinte egész Európát célkeresztbe vette.

– Az, hogy Trump elnök miként viszonyul Európához, az vészcsengő kell hogy legyen, hasznos vészcsengő, mert 2014-től, a Krím elfoglalása óta az EU csak elhalasztott bizonyos döntéseket. Az Ukrajna elleni agresszió nem 2022-ben, hanem 2014-ben kezdődött el, három éve csupán a totális háború kezdődött el. Sőt, akár 2008-ig is visszamehetünk, ha Moszkva Európához való viszonyának megváltozását vizsgáljuk. Sajnos három év után sem sikerült megoldást találni, nem körvonalazódik érdemi megoldás, legalábbis egyelőre. Úgy vélem, hogy nagy átalakulások időszakát éljük, nagyon kevés dolog biztos, egyvalami azonban igen: eljött az ébredés ideje Európa számára. Gondolok itt a védelemre, olyan közös európai védelmi politikára lenne szükség, amely nem ellentétes a NATO-val, hanem annak kiegészítője. A NATO létező és hasznos szövetség, hogy ott milyen változások lesznek, azt nem tudom, nem vagyok védelem-politikai szakember, de azt látom, hogy ott is változások körvonalazódnak.

Azt is látom, hogy a kereskedelempolitika és a biztonságpolitika szorosan összekapcsolódik, sokkal jobban, mint például húsz éve. A transzatlanti kapcsolat ugyanis több pilléren alapszik. Ez a legnagyobb kétoldalú kapcsolat a világon, ennél nagyobb nincs, nyilvánvaló tehát, hogy sorsdöntő kérdésről van szó. Ha az egyszerű emberek érdekeit nézzük az óceán mindkét oldalán, azt látjuk, hogy itt is ott is biztonságot, olcsó és hozzáférhető, jó minőségű árukat és szolgáltatásokat akarnak. Kétlem, hogy bárhol örülnének, ha a védővámok nyomán az árak megugranának. Az EU jelzi, hogy nyitott a tárgyalásokra, és mindkét fél számára jó megoldásokat tart célszerűnek.

– Washington egyre inkább azt üzeni Európának, hogy tegyen rendet saját portáján, és hallgassa meg saját állampolgárait.

– Szerintem Európa fővárosaiban nem szabadna sopánkodni, hogy jaj, volt egy amerikai elnök, aki szeretett minket, a mostani viszont nem szeret. Nem erről szól a történet, hanem arról, hogy voltak olyan folyamatok itt Európában, lásd a zöld átállást, a klímaőrületet, a rengeteg szabályt, az energiadráguláshoz vezető döntéseket, amelyeket még az európai állampolgárok sem fogadnak el. Véleményem szerint az egyéni mobilitás nem lehet luxus, a lakás kifűtése (vagy nyáron lehűtése) sem lehet elérhetetlen sokak számára. A 2023/24-es télen például az EU-s állampolgárok 10%-a, vagyis olyan 40-45 millió ember nem engedhette meg magának lakása megfelelő kifűtését. Számomra ez egész egyszerűen elfogadhatatlan a világ leggazdagabb övezetében. Európában nem beszélünk migrációról, közbiztonságról és hasonló fontos témákról, amelyek megosztották a társadalmakat és rendkívüli politikai polarizációt eredményeztek. Ezt láttuk a tavalyi ausztriai és franciaországi választásokon, illetve a minapi németországi választásokon, ahol a jobbközép kereszténydemokraták (CDU) nyertek, de nem érték el a 30%-t, ami történelmük második legrosszabb eredménye. A tőlük jobbra helyezkedő AfD pedig közel 21%-t szerzett. Mindkettő pszichológiai küszöb, a politikai karanténba zárt AfD átlépte, a nagy multú CDU viszont nem. Ráadásul két szélsőbaloldali párt együtt közel 14%-t szerezett, noha közülük csak az egyik (die Linke) jutott be a parlamentbe. Vagyis a német társadalom bő egyharmada radikális erőkre szavazott! Mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy miért váltak elégedetlenné ilyen nagy tömegek Európa-szerte. Nálunk is hasonló a helyzet, tavaly egyértelműen proteszt-szavazás volt, s az elégedetlenség nem múlt el. 

– Milyen hangulat uralkodik Brüsszelben?

– Az EP-ben is van egy olyan elég tágas hozzáállás, hogy az USA-ban volt egy jó elnök, most pedig egy rossz elnök. Szerintem hibás megközelítés, ha értékalapú politikában hiszünk, akkor ki kell tartanunk értékeink mellett. A tavalyi választási szuperévben azt mondtuk, hogy meghallgatjuk az emberek hangját, a zöld átállásról, a drágulásról, a középosztály lecsúszásáról. Mindezt be is kell tartani. Nem lehet ráerőltetni a társadalomra olyan reformokat, amelyek tönkre teszik iparunkat, hátráltatják versenyképességünket, korlátozzák a kreativitást, csak azért mert kitűztünk bizonyos célpontokat, még ha fontosak is. Nem arról van szó, hogy visszatekerjük az időkerekét, hanem olyan ütemben kell végrehajtani a reformokat, amelyet a társadalom képes megemészteni, különben árt számos társadalmi és gazdasági kategóriáknak. Európában szociális piacgazdaság működik, éppen ezzel különbözünk a nyers kapitalista USA-tól. Mi a szociális piacgazdaság? Tulajdonképpen maga az európai életmód. Ehhez pedig nem szabad elveszítenünk az állampolgárok támogatását.

– Az orosz–amerikai tárgyalások nyomán sokan második Jaltát említenek. Hogyan látja mindezt?

– Erre nem tudok válaszolni, mert nem tudom értelmezni Trump elnök meglehetősen ellentmondásos lépéseit. Ő békét szeretne Ukrajnában, de hát mindenki békét akar, főleg maguk az ukránok. A békéhez viszont konkrét lépések szükségesek, főleg diplomáciai szinten, mert a béke emberekről szól. Ha viszont más utat választanak, amely nem venné figyelembe az emberek akaratát, azt nehéz értelmezni. Ha az egyik oldalról jön egy nagyotmondás, majd válaszként újabb nagyotmondás a másik oldalról, ez nem vezet békéhez, szerintem a nagyotmondások párbeszéde – ha egyáltalán annak lehet nevezni – csak rontja a béke esélyeit. Remélem, hogy nincs egy következő Jalta a napirenden képletesen fogalmazva, számunkra nagyon rossz lenne, hiszen Románia és Erdély földrajzilag ott van, ahol van. Peremvidék vagyunk, peremvidék voltunk száz évvel ezelőtt is, és vélhetően az leszünk a jövőben is. Peremvidéken éles a veszély, ebben sajnos van már tapasztalatunk, éppen ezért fontos a belföldi politikai válságok megoldása. A megoldást május 4-én, illetve 18-án kell kieszközölni, az egész romániai társadalom, románok és magyarok egyaránt, a múlt és a jövő között kell, hogy válasszon. A külső beavatkozásról szóló nyafogás – legyen az Moszkva, vagy újabban Washington részéről, politikai kijelentések, vagy a közösségi média révén – nem megoldás, nekünk mindnyájunknak kell meghoznunk a döntést a szavazópecséttel. Szerintem nem jó megfogalmazás, hogy Kelet és Nyugat között kell választanunk, inkább a múlt és a jövő között kell választani. Meggyőződésem, hogy a jövő nem Moszkvához köt bennünket, hanem Budapesthez, Bécshez és Brüsszelhez. 

– Köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én is köszönöm!