Végére jut az évszázados apasági történelmi vita?

Újabb genetikai kutatásokat indított el a Magyarságkutató Intézet, melyek célja Mátyás király maradványainak azonosítása, illetve örök nyugalomba helyezése, méltó tisztelettel. A kutatások Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere égisze alatt folynak és ugyanazt a genetikai módszert használják, amivel korábban III. Béla csontjainak vizsgálatával meghatározták az Árpád-házi genomot, a királyi dinasztia Y-kromoszómás haplocsoportját – a férfiágon nemzedékről nemzedékre öröklődő genetikai markereit.

A vizsgálat Corvin János és Corvin Kristóf horvátországi sírjának feltárásával és DNS mintavétellel kezdődött. Mátyás király fiának és unokájának sírja érintetlen maradt az évszázadok során. Mátyás csontjai viszont valahol a székesfehérvári osszáriumban kallódnak. A Szent István által alapított székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika kiemelt jelentőségű helyszíne a magyar történelemnek, fél évezreden keresztül szinte minden királyt ott koronáztak meg, tizenötöt – köztük Mátyást is – oda temettek. Az oszmán uralom idején azonban a sírokat kifosztották, a templom pedig elpusztult. A XIX. században már megindult a helyszín és a királysírok feltárása, de ekkor épségben már csak III. Béla és felesége földi maradványait találták meg, amelyek a budavári Mátyás-templomba kerültek. A többi csontot összegyűjtötték, azóta is azonosítatlanul hevernek az osszáriumban (csonttárban).

Amennyiben fia (és unokája) genetikai öröksége alapján sikerül azonosítani Mátyás király földi maradványait, valószínűleg Hunyadi János eredetét is meg lehet állapítani. E téren ugyanis a történelmi krónikák és hagyományok ellentmondásosak, egyesek szerint a nagy törökverő hadvezér egy bizonyos Vajk fia volt, mások szerint viszont Luxemburgi Zsigmond magyar-, cseh-, horvát-, és olasz király, német-római császár törvénytelen gyermeke. A Corvin legenda is utóbbiról szól. Luxemburgi Zsigmond jelentősen pártolta Hunyadi János karrierjét, magas tisztségekbe juttatta és birtokokat adományozott neki – ez általános eljárás volt akkoriban, a középkori királyok így támogatták törvénytelen fiaikat mindenütt Európában.

Hunyadi János gyulafehérvári sírját szintén feldúlták a törökök, akárcsak Luxemburgi Zsigmond nagyváradi sírját, mindkettőjük maradványai elvesztek. A közöttük esetleg fennálló biológiai kapcsolatot azonban így is meg lehet alapítani, a tekintélyes Luxemburgi dinasztia többi tagjainak maradványai révén. Luxemburgi Zsigmond édesapja, a nagy Negyedik Károly cseh király és német császár, illetve bátyja, Vencel (csehül Vacláv) cseh király maradványai érintetlenül maradtak meg a prágai királyi kriptában. Sőt, nagyapja, az 1335-ös visegrádi hármas királytalálkozón részvevő Luxemburgi János cseh király maradványai is épségben megmaradtak. Annak idején Mátyás király gyakran hivatkozott a híres Luxemburgi dinasztiából való származására, sőt, a cseh királyi korona és a német császári tisztség megszerzésére tett számos lépését is származására alapozta, a két méltóságot a nagyapja és dédapja révén neki járó jogos örökségnek tekintve. Hogy ezt valóban hitte, vagy csak ürügyként használta politikai céljaihoz, erről a történészek véleménye megoszlik. A maradványok genetikai azonosítása és a férfiágon nemzedékről nemzedékre öröklődő Y-kromoszómás haplocsoport megállapítása kimutathatják tehát az esetleges egyenes ágú leszármazást negyedik Károly és feltételezett dédunokája, Hunyadi Mátyás között, s azáltal végképp bebizonyítható lenne, hogy Hunyadi János Luxemburgi Zsigmond király biológiai fia volt.

De meg is cáfolhatják a történelmi krónika-pletykákat. S akkor a másik változat erősödne meg, mely szerint Hunyadi János annak a bizonyos Vajknak a természetes fia volt.

Hogy ki is lehetett tulajdonképpen a Havasalföldről valamikor 1400 körül bevándorló Vajk, azt szintén nehéz eldönteni. A románok szerint, mivel Havasalföldről érkezett, nyilván román lehetett, a krónikában szereplő Vajk nevet Voicunak értelmezik. A szerbek viszont ugyanolyan meggyőződéssel állítják, hogy Vajk bizony szerb volt, aki ugyan Havasalföldről érkezett Erdélybe, de nem az volt eredeti hazája. A szerb állam 1389-ben omlott össze az oszmán nyomás alatt a rigómezei (Kosovo Polje) csatában, az életben maradt szerb bojárok tömegesen menekültek északra, Havasalföldre. A 60-70 évvel korábban megalakult fiatal havasalföldi fejedelemség túl gyenge volt a hatalmas Oszmán Birodalommal szemben, ezért egyesek közülük tovább menekültek, át a Kárpátokon, Magyarországra, különösképpen az 1396-os nikápolyi keresztes hadjárat kudarca után. A szerbek szerint Vajk is közéjük tartozott, Hunyadi János egész életére jellemző törökellenes elszántságát pedig a koszovói szerb nagy nemzeti tragédia bosszújának vélik.

Végül más történészek kunnak tekintik Vajkot, nemcsak azért, mert a név egyértelműen a kunok türk nyelvére emlékeztet, hanem azért is, mert a nem sokkal korábban létrejött Havasalföld fejedelemség alapítói és uralkodó osztálya kun volt, Basarab (întemeietorul) fejedelemmel az élen, ahogy Neagu Djuvara bebizonyította. Idővel a kun vezető réteg teljesen beolvadt a románságba, de a folyamat még nem érhetett véget a Basarab után olyan 60-70 évvel Magyarországra vándorló Vajk korára. Hunyadi János vitézsége is inkább a harcias, hódító hajlamú türk népekre jellemző, mintsem a jámborabb szlávokra vagy románokra.

A fél évezredes csontok tudományos vizsgálata feltárhatja a múlt egyes titkait, és pontot tehet az évszázados apasági vitának.