Végül is esőmentes majális

Szombaton nem sok jóval kecsegtette az időjárás azokat, akik Aradon a majálisra készültek. Az éjszaka folyamán esett, reggel teljesen borult volt az ég, szabadtéri ünnepség számára nem éppen alkalmasnak tűnt az idő. Némi meglepetésemre fél tizenegy tájban – a gyülekezés tízre volt kitűzve – mégsem volt néptelen a hagyományos városligeti színhely: az árusok hosszú sátorsora, meg aradi városkerületek RMDSZ-szervezetei számára felállított sátrak is várták az érkezőket, a színpad felől szólt a zene, néhány helyen a bográcsokat már beállították, darabolták a húst – szóval a kevés emberen, akik addig megérkeztek, látszott az elszántság, hogy itt majálisozás lesz, ha törik, ha szakad.

Végül is nem tört és nem szakadt, egy csepp eső sem esett egész nap. Amikor Bognár Levente alpolgármester Szabó Mihály, az RMDSZ ügyvezető elnöke, a majális fő szervezője társaságában valamivel fél tizenkettő előtt „hivatalosan” is megnyitotta a rendezvényt, kikukkantott egy időre a nap is a felhők mögül, délutánra pedig egészen helyrejött az idő.

A bizonytalan időjárás sokakat otthon tartott azok közül, kik szép időben eljöttek volna – a délutáni és főleg az esti koncertre viszont már nagyon szép számú közönség gyűlt össze.

***

Az aradi majális idei „díszmeghívottja” a magyarországi Elek város volt, azé a településé, amely egykoron (az eleki járás „fővárosaként”) – figyelmeztetett Pluhár László polgármester – Arad megyéhez tartozott. Mostanában a kapcsolatok felélesztése folyik, a mai körülményekhez igazodva.

A tavaly is itt volt elekiek idén a legnagyobb bográcsossal álltak elő, s 26 kiló sertéshúshoz aztán tettek jónéhány üveg lecsót is: ezt a közmunkások készítették, és Elek iskolásainak, óvodásainak ellátásában használják fel, hallom a négy főből álló eleki küldöttség egyetlen hölgytagjától. Valóban hasznos munka, a vendégek végül – Ottlakán Ottó „főszakács” nevére kiállítva – megkapták a majális Aranybogrács díját. Azt hiszem, ezt most hozták létre, de mindenképpen megérdemelték, mert a 35 literes bográcsból sok-sok aradi evett jóízűt.

***

A megnyitón az hangzott el, hogy „a jó időt nem tudjuk garantálni, de a nap jó lefolyásáért minden tőlünk telhetőt megteszünk”. Nem is volt hiba a programban és szervezésben, még akkor sem, ha egy-két betervezett „versenyszámot” jelentkezők hiányában nem sikerült megtartani. De a felnőttek jól érezték magukat egy-két pohár itóka társaságában, beszélgetés közben, a gyerekek labdáztak, bicikliztek, buborékot fújtak, a nagyokkal együtt röplabdáztak, ugráltak.

A majális csak kisebb részben szól a versengésről. Még a délelőtt folyamán megkérdeztem Horváth Imre újaradi RMDSZ-elnököt, hogy megint el akarják-e vinni az első helyet. „Hát így ismersz?, kérdezett vissza. Az a fontos, hogy jól érezzük magunkat. Nyerjen más is.” Hogy aztán megint elsők lettek az összetett versenyben, ez az újaradi szervezet erejét, és nem elnökének ambicióját mutatja.

De ha már erről volt szó, hadd említsem meg: a második helyezett Mosócz lett, a harmadik helyen Pernyáva és Mikelaka osztozott. Ez utóbbi kerület elnöke, Durst Pál büszke is volt rá, hogy kerülete – a majálisok történetében először – dobogós helyre került.

A legfontosabb azonban mégis az volt, hogy pár száz ember a szombati majálison egy napra jól érezte magát. Többektől hallottam: már csak azért is eljönnek, hogy régi ismerősökkel találkozzanak, pár szót váltsanak. Családok, és egyedülállók ilyenkor érezhetik, hogy nincsenek egyedül, közösség van körülöttük, hogy az aradi magyarság (még) létezik. Remélhetően sokáig.