Végvári vitézek középkori fesztiválon

Az elmúlt hét végén középkori katonai táborok, honfoglaláskori harcosok és keresztes lovagok, végvári vitézek és talpig páncélba öltözött bajvívók népesítették be három napra a temesvári Hunyadi-kastély parkját. A II. Középkori  Fesztivál látványos eseményeiről Erdei Lajos, a temesvári Losonczy István Hagyományőrző SE elnöke nyilatkozott a Nyugati Jelennek:

– „Tíztagú, korabeli hajdú viseletbe öltözött csapattal vettünk részt a II. Középkori Fesztiválon. Ez alkalommal felavattuk a két, XVI. századi katonai sátrunkat, hiszen bennük is aludtunk. Szombat délután tartottunk egy fegyver- és viseletbemutatót a XVI. század közepének időszakából, illetve elmondtuk, hogy a török hódítás idején miért épült ki ez a déli végvár-erődrendszer, amely két vonalból állott. Az első vonal, amely Szörényvártól Nándorfehérváron és Bosznián, Horvátországon keresztül az Adriáig húzódott, sajnos elesett. Temesvár a második vonalban volt, ide kisebb várak is tartoztak, mint Csák vára, Nagybecskerek, Becse vára, a Tiszai végvár és Csanád vára, Pusztasomlyó vára, Lippa és felfele menet Gyula, Szolnok vára.  Az 1552-es ostromok során éppen ezeket a várakat foglalta el a török, de Egernél elakadtak, amely csak 1596-ban esett el. Elmondtuk azt is, hogy ebben az időszakban nyíltszíni csaták nem zajlottak, hanem a várostromok voltak napirenden. Hol a török ostromolta a magyar, hol a magyarok ostromolták a török végvárakat. Nagyon népszerű volt ebben a korszakban a bajvívás. Híres bajvívóink is voltak, többek között Turi György, aki a Palotai vár kapitánya volt egy ideig, illetve Zrínyi Miklós, Losonczy István és sokan mások. Bemutattunk néhány bajvívást, szablya szablya, szablya fokos ellen és kopja kopja ellen.

A portyák is napirenden voltak a XVI. században, gyakran a magyar vásárokat támadta a török és kifosztotta, vagy fordítva, fegyvereket zsákmányoltak, rabszolgákat, foglyokat ejtettek. Ha egy gazdagabb törököt elfogtak, váltságdíjért adták vissza vagy kicserélték egy magyar fogolyra. Egy ilyen portyát mutattunk be, majd egy csoportos, szerintem sikeres íjászbemutatót tartottunk, hagyományos íjjal.”

– A középkori főzőversenyre milyen étellel neveztek be a végvári vitézek utódai?

– Egy érdekes középkori ételt készítettünk el, a receptet egy 1589-es erdélyi szakácskönyvből választottuk ki, amelynek neve Tehénhús éles lében. Először készítettük el ezt az ételt, marhahús került bele, jó sok hagyma, murok, petrezselyem, zeller, az ételt tárkonylevéllel, petrezselyemzölddel és zellerlevéllel ízesítettük, őrölt borssal, sáfránnyal és gyömbérrel fűszereztük (abban a korban még nem ismerték a fűszerpaprikát). Egy kicsit sós lett az ételünk, de mivel éhesek voltunk, jóízűen elfogyasztottuk. A fűszerpaprikát a gyömbér elég jól helyettesítette. A XVI. századi ételünk este a kapitányi lakomán került felszolgálásra, ünnepélyes keretek között. A lakomán megszemélyesítettünk néhány történelmi személyiséget. Mi Losonczy István temesi ispánt és kíséretét személyesítettük meg, a szakácsunk Benedek Áron volt. A lakoma végén „meglepetés” ért bennünket: a résztvevők között áruló is akadt, egy tatár vezető, aki a lakoma végén embereivel megtámadta a jelenlevőket, csetepaté keletkezett, végül az árulókat elfogták és kivégezték, lefejezték, illetve felakasztották.”

A Bánság Múzeuma és megyei önkormányzat szervezésében sorra került második középkori fesztivál szigorú biztonsági előírások betartásával zajlott, a vendégeknek megmérték a lázát, felírták az adatait és csak maszkkal léphettek be a katonai táborok területére.